Tudjátok: egy kocka, egy sátortető, két ablak, elöl kerítés, előkert, ajtó oldalt, telek hátul. Mindez lehetőleg valamilyen pasztellszínben: bugyirózsaszín, tökfőzeléksárga, strandkorlátkék. Szépnek nem mondható, de legalább megnyugtatóan ismerős: nagy varia nincs.
Valaki mégis fantáziát látott ezekben a gyerekrajzokat idéző házikókban: Katharina Roters, a félig magyar, félig német képzőművész. Neki sem önmagában az épületek tetszettek meg, hanem az, amit a “szocialista képzelet” rájuk varázsolt. Merthogy – nem ritkán – még ezeket az egyenkockákat is egyedivé tudta tenni a tulajdonosi kreativitás. Egy kis festés, egy kis geometria, némi térlátás, na meg a haverok műszak után, és máris nem olyan, mint a szomszédé.
További fotókért kattints a képre!
Katharina felkutatta a még látható, érdekesebb házakat Baranyában, majd az eredményt könyv formájában is megjelentette Svájcban Hungarian cubes – Magyar kockák címen.
“Hiába jött a kommunizmus, ami igazi traumát okozott, bizonyos dolgok nem tűntek el – mondta el a Bama.hu által készített interjúban. – Ahogy az emberben az emlékek, a társadalomban is élnek a hagyományok, és lehet, hogy átalakulva, de valahol előjönnek. A helyzettől, az eszközlehetőségektől és sok mástól függően kiéljük a vágyat, ami az ornamentikára ösztönöz. A díszítések pedig mindig kifejezik az adott kor szellemét.” (…)
“A szocializmus korai éveiben drasztikusan megváltozott az élet. Miközben az igény a reprezentációra mindig létezett, faluhelyen a korábbi lehetőségek – a földek, az állatok – elvesztek, nem lehetett magántulajdon. A munka is megváltozott, az autóban sem lehetett kiélni, tíz év várakozással lehetett kocsid, de ugyanolyan, mint a szomszédnak… A ház hihetetlen nagy szerepet kapott” – idézi a portál.
| Katharina Roters Kölnben született 1969-ben, az édesanyja magyar, az apja német. Testvéreivel együtt kétnyelvűként nevelkedett, és főleg nyaranta sokat járt itthon, de az óvodától az egyetemig németként szocializálódott. A Düsseldorfi Művészeti Akadémián szerzett festőművészi diplomát 1999-ben, Baranyában 2005-ben járt először. A PTE művészi doktori képzésre jelentkezett, ahol Keserü Ilona tanítványaként kutatott és alkotott. Fotózni csak a díszítőművészeti kutatás dokumentálása miatt kezdett, a házakat keresve bejárta és megismerte Baranyát. A Kádár-kockák közül sokat az utolsó pillanatban sikerült megörökíteni. Forrás: www.bama.hu |
