Meilinger Zita kulturális antropológus, muzeológus, vizuáliskultúra-tanár. A diploma megszerzése után sminkelni kezdett, majd stylist szakmát is elsajátította. Mindezek után vált életének meghatározó részévé a varrás. Ma már mindent elkészít: táskát, neszesszert, ruhát, sálat, jelmezt, jellegzetes figurája pedig a medve lett.
Van valami emléked gyerekkorodból, ami az alkotáshoz kötődik?
Rajzolni mindig is szerettem; varrni 15-16 éves koromban kezdtem, amikor szerettem volna egy rövid ujjú ingemet hosszú ujjú változatban is, de olyat sehol se találtam. Ezt a meglévő inget másoltam le, és varrtam meg anyukám varrógépén. Ezt a varrógépet használom azóta is.
Miért éppen maci lett a jellegzetes figurád?
Szinte egyértelmű volt, hogy amikor elhatároztam, újra varrni kezdek, az első figura egy medve lesz. Megterveztem a méreteit, a szabásmintáját és készült egy-két próbadarab. Nagyjából azóta is azzal a szabásmintával dolgozom.
De nemcsak macik vannak a repertoárodban…
Persze, bővült a kínálat, újabb saját tervekkel, és sok megkeresés is jött a Meskán egyedi textiljátékokra. Így ma már készítek babákat – királyfit és királylányt is –, többféle állatfigurát, névre szóló dekorációkat, és grafikáim is vannak.
Ugyanakkor irtó helyes papírtárolókat is beszerezhetünk tőled: akár gyerekszoba dísze, akár játéktároló lesz a funkciója, egy stílusos, izgalmas darabról van szó.
Ezek a grafikával díszített papírcuccok kicsit kilógnak a sorból: úgy indult az egész, hogy amikor vásároztam, elkezdtem azon gondolkodni, hogy mibe tudnám kihelyezni a játékokat a standomon. Olyan lehetőséget kerestem, ami könnyű, szállításkor kis helyen elfér és újra felhasználható. A papírzacskókat így valójában magamnak terveztem – sok maci elfér bennük –, de annyian kérték, hogy ők is vásárolnának belőle, hogy ma már eladásra is készítek.
Azon tűnődöm, mennyire szívesen kitennék otthon egy ilyen kis figurát, pedig őszintén megvallva én nem vagyok az a figurás típus.
De jó, hogy ezt mondod! Úgy látom, hogy három köre van azoknak, akiket érdekelnek a játékaim. Az egyikbe tartozol te: velünk egykorú nők gyakran “szeretnek bele” a medvébe. Aztán vannak az érett férfiak, közülük néhányan egy-egy ilyen figura láttán átlényegülnek kisfiúvá. És nem utolsó sorban vannak a gyerekek. Múltkor például egy kislánynak vásároltak babát, aki azonnal úgy nyúlt hozzá, úgy fogta meg, mintha soha többé nem is akarná elengedni. Ilyenkor arra gondolok, hogy kiskoromban nekem is volt kedvenc figurám. Ha ma valakinek az én figuráim jelentik ezt a nyüstölhető, mindig kéznél lévő társat, annak nagyon örülök.
Hogy a tervezed a jövőt?
Ha az elmúlt három évet összegzem, akkor azt látom, hogy egyre tudatosabb vagyok. A Biburira – ez a név foglalja össze gyerekszobákba tervezett termékeimet – márkaként tekintek, és ennek megfelelően is építem. A Meska is segített ebben, velük nőhettem eddig. Lassan ott tartok, hogy igénybe kell vennem szakemberek tudását, mert nem tudok már mindent én magam csinálni.
Mire lehet még számítani, lesznek, mondjuk, testvérei a macinak?
Jelenleg tervezési fázisban vagyok: a grafikáimat felhasználva többdarabos, gyerekszobában használható kollekciókat szeretnék létrehozni, de ez nem zárja ki további játékfigurák tervezését és készítését, főleg, ha arra a vágyamra gondolok, hogy a jövőben mesékhez készülő illusztrációimban megjelenő figurákból lesznek textil- és papírjátékok.
Meilinger Zita életében a varrás sokáig csak ritka időtöltés volt, a rajz, festés, bőrmegmunkálás jobban érdekelte. Aztán lediplomázott, sminkelni kezdett, stylist végzettséget is szerzett, és csak ezek után, illetve mellett, pár éve került elő újra a varrás. Attól kezdve viszont már varrt mindent: táskát, neszesszert, ruhát, sálat, jelmezt, lakástextilt, majd kitalálta a medvefigurát, később pedig Buba babát. Zita kulturális antropológus, muzeológus, vizuáliskultúra-tanár, ezenkívül szíjgyártó-nyerges végzettsége van. A Meskán 2010-ben regisztrált. |