Amelyben nincsen nagy petárda, ami jól bírja az évek súlyát, kis változással a változó élethelyzeteket és igényeket. Amik azért jók, mert csak a szokásos módon elhelyezték benne a kanapét és az étkezőt, és minden éppen a helyén van. Ma egy ilyen házban járunk, Londonban – oké, Londonban minden három félszobásnál nagyobb, ráadásul saját lakás extrának számít, de koncentráljunk a berendezésre.
Kezdjük a nézelődést kívül: egy ikerházban járunk, mégpedig egy régebbi építésűben, ahol a szép részletek hozzájárulnak az igényes és kreatív belső kigondolásához. Bár sajnos nem vagyok művészettörténész, de szerintem a ház valamikor a múlt század fordulóján épülhetett, az úgynevezett Arts and Crafts, azaz hagyományos kézművesség stílusában.
Tudnunk kell, hogy arrafelé a régi, a karakteres nagy értéknek számít, mi pedig igazán ezekben a kevésbé régiekben tudunk fellélegezni, ahol szépek a terek, kellemes a belmagasság, viszonylag korszerű az alaprajz is. (Az angolok igazán a több száz éves házakban sóhajtoznak megigézetten, ahol aprócska ajtókon kell átbújni, egy szálasabb férfi már csak lehajtott fejjel tud végigmenni a nappalin, ráadásul lejt a födém, a hatalmas kandallóban pedig elférne egy népes család!)
A folytatásért kattints a Lakjunk jól caféblogra!
