Nem olyan szörnyű azért a helyzete, nincs elnyomva szegény gyerek itthon, csak négyen vagyunk három hálószobára, és az anyja nem hajlandó kiköltözni a nappaliba a kedvéért a hűtő mellé, a macskák közé. Előbb-utóbb úgyis az lesz a sorsom, hogy kikötök a kanapén, ha már mindhárom lányom akkora lesz, hogy nem húzhatom tovább a különköltöztetésüket, de itt azért még nem tartunk, úgyhogy változatos módokon verem vissza a hálószobámat érő ostromokat. Azt kívánom, az legyen élete legnagyobb problémája, hogy egy 1+3 félszobás lakásban kellett felnőnie.
Az ügy azért pattant ki egy átlag szombat délután, mert a nagylányom megkapta a kicsi külön szobáját, amire persze a középső is rögtön saját szobát akarna. Ajánlottam neki, hogy beszéljen a panel építőivel, hátha bővítik a kedvéért a lakásunkat, sőt arra is hajlandó vagyok, hogy vegyek neki minden héten egy lottószelvényt, hátha nyer, és akkor egyből két saját szobája is lehet, ha szeretné.
Ám mivel nem túl valószínű, hogy bármelyik megtörténne, előadtam végső elkeseredésemben a tanmesét az apja sanyarú gyermekkoráról. Mert bezzeg apa 16 éves koráig a szüleivel és a bátyjával egy egyszobás, 40 négyzetméteres kicsi lakásban lakott – és mindig hozzáteszi, hogy csapágygolyókkal játszott, de ez nem tartozik szorosan a történethez –, és mégsem lett tőle lelki sérült. Sőt nem is emlékszik úgy a gyerekkorára, mint aki hátrányos helyzetű lett volna azért, mert egy függönnyel volt a gyerekektől leválasztva a szülői fekhely. Teljes mértékben érdektelen volt számára, mekkora lakásban és hány szobában laknak, az viszont valóban kihívás volt, hogy elférjenek és mindenkinek jusson egy kis zug, ahova félre tud húzódni.
A legegyszerűbb a kicsi lakások esetében a galériázás, ami nyilván csak nagy belmagasságnál működik, mert én itt, a panel 270 centis magasságánál csak olyan galériát tudnék maximum összehozni, amin kúszva, kommandós alakulatként lehetne közlekedni. Ha lenne még egy méterem, már rég galériás lenne a nappalim és átadtam volna a hálómat a gyerekemnek, hadd legyen boldog vele. De nézzük, hogy a hálószoba-problémán kívül milyen kihívásokkal kell megküzdeniük azoknak, akik kis lakásban élnek.
Legyen minden tele tárolóhellyel
Már két embernek is van annyi cucca, amivel meg lehetne tölteni egy nagyobb külön gardróbot, de erre 40 négyzetméteren nyilván nincs lehetőség. Ha a kis lakás ellenére is tágas érzetet szeretnél elérni, akkor azt az egy szobát, ami rendelkezésedre áll, nem zsúfolhatod tele a nagyitól örökölt koloniál szekrényekkel, mert úgy fogod érezni, megfulladsz, amikor belépsz. Ha körülnézel a tippek és tanácsok között, akkor elsőként azt láthatod, hogy többfunkciós bútorokra lesz szükséged. Olyan ülőkékre, amikbe el tudod rejteni a takarókat, olyan dohányzóasztalra, ami egyben doboz is, olyan komódra, ami a lehető legtöbb törülközőt és ágyneműt el tudja nyelni és közben még a tévét is teheted a tetejére. A tárolás nagymesterei még akár a padlóba is rejtenek holmikat, de ez azért már eléggé haladó szint.
Azt is javasolják a szakértők, hogy amelyik ajtót csak lehet, vedd le és inkább függönyt használj helyette, hogy ne kelljen holt térnek meghagyni azt a helyet sem, ahová az ajtó nyitódna. Így lehet közvetlenül az ajtónyílás mellett egy kanapé is akár, épp csak annyi helyet kell kihagynod, ahol elférsz oldalazva, ha be akarsz menni a külön helyiségbe. A ruháknak pedig ne sajnálja egy nagy gardróbszekrényt beszerezni, leginkább tolóajtósat, aminek tükrös az eleje, így dísszé válhat és tágítja is a teret egyszerre.
Mozgatható, lehajtható, kihúzható – a három csodálatos barát, amire szükséged van.
A bútorokat úgy gondold át, hogy szinte mindent el tudj könnyedén mozdítani a helyéről, görgőket mindenhova! Így egy pillanat alatt el tudod tolni a dohányzóasztalt, ha ki akarod húzni a kanapét, mert aludni szeretnél. Igen, a kihúzható kanapé is fontos eleme lehet egy pici lakásnak, a legegyszerűbb helyspórolós megoldás, ha nem akarsz galériát építeni külön hálónak. Persze arra is vannak gyönyörű megoldások, és még teret nyersz magadnak a galériával, úgyhogy érdemes megfontolni, még akkor is, ha alacsony a belmagasság és csak fekvőgalériára van hely. De az is jó ötlet, ha van rá hely, hogy csak egy dobogót építesz az ágyadnak, így alatta nagy tárolóhelyet nyerhetsz és még el is különíted a hálórészt valamennyire a nappali többi részétől. Az igazán vérprofi megoldás pedig természetesen az, ha felhajthatós az ágyad, de hát ez általában csak álom marad, mert megvalósítani elég költséges dolog.
Lehet akár külön étkezősarkod is olyan okos lehajtható asztallal és összehajtható székekkel, amiket egy mozdulattal elő tudsz kapni, amikor szükséged van rá. A legszuperebb megoldásokat azonban bárszékes formákra találtam, a kedvencem, amikor az asztallapot a könyvespolc elől hajtják le és két magas bárszékkel máris nagy étkezőt kapnak a nappaliban. De az is remek ötlet, hogy a konyhaszekrény alsó részén olyan felhajthatós az ajtó, amit asztallappá lehet alakítani egy mozdulattal, a görgős puffok pedig máris étkezőszékként funkcionálhatnak hozzá.
Abszolút hiszek benne, hogy nem az határozza meg, mennyire kényelmesen élünk, hogy mennyi négyzetméter áll rendelkezésünkre, inkább azon múlik, hogy milyen okosan tudunk bánni a rendelkezésre álló térrel. A kulcs a kicsi lakásoknál, hogy minden centi szabad helyet felhasználunk a padlótól a plafonig arra, hogy tökéletesítsük a tárolást és a minden bútort úgy választunk ki, hogy több funkciót is be tudjanak tölteni. Ha ez a kettő sikerül, akkor már csak az állhat a boldogságunk útjába, hogy elégedetlenkedik a gyerek, mert nincs külön szobája.
Képek: House Beautiful; Apartment therapy
