Hogy került hozzátok az angol IKEA-csapat, hogy lefotózza a lakásotokat?
Az Instagramon érkezett a felkérés. Örömmel igent mondtunk, pedig akkor még nem is tudtuk, hogy 22 országban jelenik meg a kész anyag. Ez nagyon nagy lehetőség, nem beszélve arról, hogy IKEA-rajongók vagyunk.
Ancsa és Merci
Hogy zajlik egy ilyen fotózás?
Érkezik egy profi stáb: magazinszerkesztő, fotós, stylist, riporter és pár asszisztens. Telepakolják a lakást az általunk, IKEA-ból kiválasztott cuccokkal. A stylist elrendezi a helyszínt, a lényeg, hogy jelen legyenek az áruház termékei, amik nálunk alapban is megtalálhatóak, hiszen előszeretettel vásárolunk az áruházban. Érdekes kívülállóként figyelni a lakás átalakulását, ahogy egy idegen ember dekorálja, „belakja” az otthonunkat. Senki semmit nem erőltetett, és semmi olyat nem tett, amire ne kért volna engedélyt. Még a stylist sem. Macerásnak gondoltuk a fotózást, de könnyű dolgunk volt, egyszerűen hagytuk végezni a munkájukat, nem volt mellényúlás. Teljesen jó hangulatban zajlottak a fotózások, nagyon élveztük minden pillanatát, a kész anyag megjelenését pedig imádtuk.
Ezek után, amikor egy német magazintól (Sweet Living) jelentkeztek be fotózásra, meglepett bennünket, hogy csak ketten érkeztek. A fotóst a férje kísérte el, aki nem mellesleg a magazin tulajdonosa. De érkezett már felkérés Svédországból, Amerikából és Norvégiából is.
Lakberendezőként is dolgoztok?
Nem, ugyanis nem vagyunk lakberendezők. A lakberendezés nálunk csupán hobbi, és szeretnénk, ha az is maradna. Előfordul, hogy „dolgozunk” valamin, de ez inkább barátoknak tett szívesség, kellemes időtöltés, és nem hivatás. Tetszik, nem tetszik, tudomásul kell venni, hogy ez is egy szakma, ismerjük a korlátainkat, van, amikor a jó ízlés nem elég, minden lakberendező mögött áll egy csapat, enélkül nem megy, hogy másról ne is beszéljünk.
Persze nekünk is van erősségünk, igyekszünk kevés pénzből látványosat alkotni. Mindig agyalunk valamin, ha meglátunk valami különlegeset beugrik a „nagy ötlet”, amiről aztán bejegyzést készítünk, hogy annak, akinek tetszik, könnyen megvalósíthassa.
Mint a zuhanyfüggöny a falon?
Pontosan! Odavagyunk a képekért, egyik fürdőszobás posztunknál ajánlottak egy amerikai oldalt, tele jópofa, vagány képekkel, csak hát textilre, zuhanyfüggönyre nyomva. Nem voltak olcsók a maguk 25 ezer forintjával, de ha belegondolsz, hogy egy 2×2 méteres vászonkép mennyibe kerül, szinte bagatell költség, és hihetetlenül jól mutat.
Nálunk a tárgyak bármilyen funkciót betölthetnek. Nézz rá másképp – ez az egyik mottónk. A megunt pólóból párna vagy kép készül, de volt, hogy lámpabúraként végezte. Mindig változtatunk, hetente újítunk az otthonainkon, kölcsönösen inspirálva egymást, nálunk valóban egy az állandó: a változás.
Hogy találtatok Ancsával egymásra?
Egy városban éltünk ugyan, de csak felnőttként találkoztunk, kb. 18 éve, Ancsa a nővérem barátnője volt, egyszer elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy sok mindenről ugyanúgy gondolkozunk. Mondanám, hogy a lakberendezés tartott össze bennünket, de az egy ilyen tartós barátságra nem elég. Egy rugóra jár az agyunk, a fél szavakból is megértjük egymást tipikus esete, és ez úgy sem változik, hogy jelenleg 1300 km választ el bennünket egymástól, merthogy Ancsa nemrég külföldre költözött, ennek ellenére továbbra is napi szinten tartjuk a kapcsolatot az internet segítségével.
Mennyire követitek a lakberendezési trendeket?
Semennyire, nem szeretjük a trendeket, nem követjük az aktuális divatot.
A divat kényelmes dolog, de megöli az kreativitást. Sokkal könnyebb beállni a sorba, mint elsőnek lenni, ezt anyámtól tanultam.
Irtózott a kommersztől, mindig az egyediségre törekedett, nem voltunk gazdagok, mégis sokszor úgy éreztem, palotában élünk. Polgári lakás, 4 méteres belmagasság, nagy egymásba nyíló szobák. Emlékszem, a 80-as években szerzett egy tapétát, fekete volt az alap, és tenyérnyi halvány rózsaszín fukszia díszítette, hihetetlen szép volt, máig nem értem, honnan szerezte be, hiszen nem volt internet, és mi egy vidéki kisvárosban éltünk. A mesterek csak vakarták a fejüket, nem tudták felrakni. Mosható volt, egy műanyag bevonat védte, speciális ragasztó kellett neki.
De olyan is volt, hogy látott egy magyar gyártmányú kanapét a Lakáskultúrában, és azonnal írt a gyártónak, aki direkt neki küldött egyet Szigetvárra. Oberon, még a nevére is emlékszem, óarany tükörbársony, csodálatos kanapé, természetesen térbe állítva, ami akkor szintén nem volt szokás, minden bútort a falhoz toltak. Ezer történetem van róla, mind különleges. Ez az én örökségem, sajnos már nem láthatja a sikereimet, ez nagy fájdalom. Minden megjelenés miatta öröm, mert tudom, mennyit jelentene neki.
Már úgy mentek be egy lakásba, hogy rögtön kiszúrjátok, mi a hiba?
Nem tudunk elvonatkoztatni, azonnal átrendezünk agyban. Mindketten mindig rendezkedünk állandóan, mindig csináltunk valamit jóval a megismerkedésünk előtt is, és a változás iránti vágy az idő múlásával sem szűnik. Tele van a világ szuper jó dolgokkal, szeretnénk belőle minél többet kipróbálni.
Melyik volt a legemlékezetesebb átalakításotok?
Mindegyik az, többnyire pár tízezer forintból kell csodát alkotni, ez nem könnyű. Talán a legemlékezetesebb egy virágbolt és kávézó berendezése, amit 70 000 forintból kellett megoldani, természetesen normális ember ennek neki sem áll. Ancsa akkor már Pestre költözött a férjével, így egyedül vágtam bele, és a végeredmény tényleg látványos lett. Mindent felhasználtam, amit a sufniban találtam. Régi kádból kanapé, az ajtókból pult lett, még a padláslétra is beépült a dizájnba. Nagyon jó érzés volt a végén látni a boldog tulajdonost.
Van egyáltalán olyan bútor, ami eredetiben maradt nálatok?
Van, de nagyon kevés, mi inkább úgy fogalmaznánk: van olyan bútor, ami nálatok is marad? Szerencsére van raktározási lehetőségünk, a lakásainkhoz tartozik pár tároló, oda tesszük a megunt bútorokat, nálunk minden közös. Amit ma még nálam látsz, az lehet, hogy holnap már Budapesten lesz fotózva Ancsánál, és fordítva.
Mit tanácsolnátok, hogyan kezdjen valaki a lakberendezésbe?
Az alapokat kell megteremteni, mi a semleges alapra esküszünk. Fehér falak, egy szép kanapé, és ha vannak könyvek, akkor annak egy megfelelő könyvespolc. Sokan szentségtörésnek tartják a könyvek színek szerinti rendezését, pedig nincs azzal semmi baj, a könyv minden szempontból bennünket szolgál. Szóval ha az alap megvan, jöhetnek a képek és a textilek, ezek kiválasztása szokta okozni a legtöbb gondot. Mi azt ajánljuk mindenkinek, hogy nem szégyen szakember segítségét kérni.
