Már egy ideje sejtettem, hogy a kis vállalkozásom ki fogja nőni a kanapét és a dohányzóasztalt. Mondjuk, bizonyos szempontból ez jó, de azért reméltem, hogy egy darabig kibírja ilyen átmeneti állapotban. Hát nem bírta. Szóval le kellett ülnöm kitalálni, hogyan oldjam meg ezt a cseppet sem egyszerű helyzetet, és tervezni egy praktikus dolgozósarkot. Mondom a nehezítéseket: nagyon pici lakás, nagyon pici nappalival, nagyon kevés hellyel, rossz falak, kevés pénz, kevés idő. Azt hiszem, ennyi. De elkészült, és ez lett belőle:
Kezdjük a legelején. Elmentünk, és végre lecseréltük a régi, kettőnknek éppen elég étkezőasztalunkat egy nagyobb, de egyszerű íróasztalra. Ebben azonkívül, hogy kényelmesen elférek, az is jó, hogy akár többen is le tudunk ülni mellé enni, társasozni, bármit. Bár praktikus, egyben ez a neheze is, mert pont a könnyen variálhatóság miatt nem pakolhatom tele. Tehát minden eszközömnek a falon kell lennie, hogy kéznél legyen. De megoldjuk ezt is.
A baloldali falat már korábban mágnesesítettem. Ez nagyon egyszerű, hobbyboltban szereztem mágneses festéket, azzal több rétegben átfestettem a falat, végül az egészet vissza fehérre. Annyi a lényege, hogy minél több rétegben vigyük fel a mágneses festéket, mert annál jobban tapad majd. Ehhez már csak mágnesekre van szükségünk, és meg is vagyunk. Tehát lett egy egyszerű, fehér fal, amit ha akarok, telepakolok papírokkal, ha akarom, nem. Szerintem nagyon jópofa, oda tudok tenni olyan papírokat, amik jó, ha szem előtt vannak.
Mániákus papírfecni-írogató vagyok, ezeket eddig a polcra gyűrtem be, ami, azért lássuk be, elég béna, tekintve, hogy bármit akartam megtudni, az egészet ki kellett bányásznom és átnéznem. Szóval készítettem egy táblát is, amire ezeket ki lehet ragasztgatni. Ez nagyjából egy ötperces művelet. Kell hozzá egy egyszerű képkeret és valami jópofa csomagolópapír. Annyi az egész, hogy a keretbe a csomagolópapírt teszed bele, és már kész is a post-it tábla. Fontos! Először úgy akartam, hogy filccel tudjak rá írni, de ha a képkeretben nem rendes üveg van, hanem plexi, akkor nem fog működni, mert sajnos abban benne marad a filc nyoma, és nem túl szép.
Most jöjjön a kedvenc részem, a falitároló. Ez tulajdonképpen egy szupertrendi újrahasznosított cucc. A régi vállfát anyu találta egy szekrény aljában, és szinte azonnal teljesen egyértelmű volt, hogy mi lesz belőle. Talátunk otthon vastag anyagot, ami elég masszív, hogy tároló legyen, én leadtam a rendelést, „anyuműhely” pedig gyorsan meghorgolta a díszeket, és összerakta. Szerintem gyönyörű lett, és tele van zsebekkel, amikben minden munkaeszközöm elfér, sőt még alul egy cérnatároló részlegem is lett benne, ami nagyon menő.
Szeretem az égősorokat, olyan hangulatossá teszik a helyeket. Természetes, hogy itt is van, nem is akármilyen, egy kis fonott szívecskés, amit a barátnőmtől kaptam. Tökéletesen passzol a horgolt tárolóhoz. A tábla fölött pedig helyet kapott egy kis kép, amit én készítettem. Szintén a barátnőmtől kaptam egy sablonkészletet, amiben az ábrák mellett mindenféle betűk is vannak, azzal írtam festővászonra egy nagyon hasznos Stephen King-idézetet. Nem árt bizonyos helyzetekben emlékeztetni magamat. Igen, tudom, kicsit összevissza, de nekem így tetszik, a színátmenetes tollal együtt.
A tároláshoz hozzátartozik még egy hatalmas zsák az asztal alatt, ami mindent elnyel. Na jó, nem csak a még egyben lévő anyagokat tárolom benne, és van egy kosár, amiben az éppen félig kész dolgok vannak. Ezek azért jók, mert ha az asztal éppen funkciót vált, akkor csak átteszem őket a másik sarokba, és már nincsenek is útban.
Szóval így készült az én hely-, pénz- és időtakarékos kis munkasarkom. Szerintem csinos, praktikus, és nagyon jól használható. Remélem, adtam pár jó ötletet.
