Mennyire életszerű, hogy mindenkinél van egy felesleges szoba, és igazából nem egymás hegyén-hátán lakik az emberek nagy többsége, mert örül, ha a négyfős családjának jut egy kétszobás lakás? A mi lakásunk például elég jó méretű, nappali és 3 félszoba is elfér benne, de három gyerekkel még kevés is, előbb-utóbb a nappaliban, a kanapén fogok aludni, már előre látom a sorsomat. Úgyhogy felesleges szobáról szó sincs, hacsak nem a konyhát nevezem ki dolgozónak, ami annyiban jó ötlet, hogy karnyújtásnyira lenne a kávé, másrészt viszont kicsit zavarnám saját magamat a főzésben.
Inkább maradok annál, hogy nem egy felesleges szobát kerítek a dolgozóhoz, hanem megpróbálok egy sarkot felszabadítani az asztalomnak és székemnek a nappaliban.
Mert valljuk be, ha több családtag van, mint szoba, akkor már annak is örülünk, ha jut egy talpalatnyi hely, ahova egy íróasztal meg egy szék befér. De azért az a talpalatnyi hely még lehet nagyon is stílusos és élhető.
Nem olyan életbevágóan fontos, persze, lehet az ölembe vett laptoppal is dolgozni, csak hát az egy kicsit azért kényelmetlen napi 8 órában, amennyit a gép előtt töltök. Még a végén kanapéalakú lesz a fenekem, és elfeledkezem róla, hogy dolgozom, ha ott üldögélek. Nekem fontos, hogy legyen egy külön munkaállomás, mert otthonról dolgozni szerintem csak úgy lehet, ha megvan annak a helye, ahol a munka történik, és megvan annak is a helye, ahol a szórakozás és pihenés zajlik. Ha a kettőt összekeverem, akkor egymás kárára mennek. Ehhez a saroknyi dolgozóhoz kerestem ötleteket a Pinteresten, amivel csak azt értem el, hogy most nem tudok dönteni, melyiket szeressem jobban, leginkább mindegyikbe egyszerre szerelmes vagyok.
Képek: Pinterest
