Nem vagyok büszke erre a sztorira, de nincs mit tenni, megesett. Eszter barátnőmmel a belvárosban csatangoltunk egy dögmeleg, talán pont júniusi napon. Épp pálinkafesztivál volt, mi pedig kedveljük a minőségi alkoholos italokat, úgyhogy igyekeztünk minél többfélét megkóstolni. Szigorúan tartottuk magunkat a kétcentes dózisokhoz, és hidratáltunk is szorgalmasan, nehogy baj legyen, de kb. két óra múltán már elég vígan voltunk. Eszternek egyszer csak támadt egy isteni ötlete: itt az ideje, hogy végre bemutasson egy állati jó fej havernőjének, akivel valahogy még sosem sikerült találkoznom. Ennél jobb alkalom pedig nem is kell, hiszen a lány a közleben lakik, és pont házibulit rendez. Nem tiltakoztam, már nem is nagyon volt energiám hozzá.
Hogy miként jutottunk oda, fogalmam nincs, de arra emlékszem, hogy a lakás a földszinten volt – hál’ istennek, mert ha liftezni is kellett volna, még kínosabb helyzetbe kerülök, annyi biztos. Így pusztán annyi történt, hogy
amikor Kriszti ajtót nyitott, illendően bemutatkoztam neki, megkérdeztem, merre van a mosdó, és már rohantam is, hogy ne a nappali közepén hányjam el magam.
Nyugodjon meg mindenki: odaértem, ahova kellett, de természetesen rém kínosan éreztem magam. A jó hír viszont, hogy a mai napig is rendszeresen összejárunk a csajokkal, szóval a kapcsolat nem sínylette meg a gyalázatos belépőmet. De ha nagy ritkán pálinkát iszunk, nem mulasztjuk el felidézni a megismerkedésünk körülményeit.
Most pedig házigazdák villantanak meg egy-két kínos sztorit, milyen vállalhatatlan, vagy éppen fura dolgokat műveltek vendégek az otthonukban. Annyit mondhatok, hogy némelyikhez képest az enyém a kanyarban sincs.
A dobverőtolvaj
„A szomszédom egyszer rengeteg vörösbort ivott nálunk. Reggel, amikor felkeltünk, tele volt a szőnyeg lila hányással, ő meg békésen horkolt a kanapén, miközben a zsebéből kikandikáltak a csirkecombok, amiket ellopott.”
Az Orr
„Egyszer átjött az egyik haverom videójátékozni. Amikor belépett a nappaliba, elsétált a szüleim előtt, majd látványosan megszaglászta a függönyt és így szólt: Bab volt vacsorára, ugye? Nem tévedett.”
A vécégyalázó
„A szomszédaink köztudottan rettentően spóroltak a vízzel. Úgy hatodikosok lehettünk, amikor egyszer átjött a fiuk, majd egy idő után elment vécére. Nem sokkal később aztán távozott. Amikor anyám bement a fürdőszobába, éktelen haragra gerjedt. Mondd meg a haverodnak, hogy tanulja meg lehúzni maga után a vécét! – kiabálta. –Főleg akkor, ha hasmenése van!”
A szőrirtó
„Egyszer átjött hozzánk a haverom a barátnőjével. A nappaliban beszélgettünk, amikor a csaj egyszer csak előkapott egy borotvát, és azon szárazon elkezdte leszedni a szőrt a lábáról. A nappaliban. A szüleim szeme láttára.”
Az ágygyalázó
„A kedves vendég konkrétan összepisilte az ágyat, aztán bevetette, mintha mi sem történt volna. Akkor vettem észre, amikor később leheveredtem. És nem, nem gyerek volt a vendég.”
A lerázhatatlan
„Tudjátok, az a típus, aki átjön, aztán az istennek sem akar hazamenni. Az egyik barátunk csinálta ezt: egyszer áthívtuk egy kis péntek esti lazulásra. Végül nálunk is aludt – ez még nem nagy ügy. De másnapra lett volna programunk a feleségemmel, a srác azonban nem vette a lapot. Ott csövezett nálunk egész nap, aztán megint ott aludt. És ez nem volt elég: egész vasárnap is maradt, csak este tízkor döntött úgy, hogy hazamegy végre.”
A genitális művész
„Egyszer bulit rendeztem, és az egyik barátom szó nélkül elrejtett a házunkban úgy 10-15 péniszrajzot. Hónapokba telt, mire mindet megtaláltam. Olyan volt az egész, mint egy végtelen farokvadászat. Az egyik mű például a reptéren esett ki a cipőmből. Majdnem egy évbe telt, mire az utolsót is megtaláltam – felül, a konyhaszekrényben.”
A folyosó réme
„A húgom exe egy igazi seggfej volt. Egyszer a szüleim házában töltötte a hétvégét, amikor a tesóm még ott lakott. Első este jól felöntött a garatra, aztán kötözködött mindenkivel, majd az éjszaka közepén fogta magát, és odapiszkított a lépcsőházba. Anyám meg belelépett a fürdőszobába menet.
Reggel aztán a srác a macskára próbálta fogni a dolgot, pedig világosan látszott, hogy emberi produktum volt, és iszonyú bűzt árasztott. A végén a srác megharagudott ránk a gyanúsítgatásért, és sebtében távozott. A húgom utána még két évig vele volt. Azóta, ha valami kínos dolog történik, mindig azt mondjuk: biztosan a macska volt.”
A pedikűrbajnok
„Pont mintha otthon lett volna, bement a fürdőszobánkba a körömcsipeszért, aztán szépen letelepedett a nappaliban, és elkezdett pedikűrözni. Mégis kinek jut eszébe ilyet csinálni idegen helyen?”
Nektek volt már kellemetlen élményetek vendégekkel? Írjátok meg kommentben!
