Volt szerencsém egy jelentéktelen másfél évtizedet eltölteni a virágkötészet csodálatos és kemény világában és állíthatom, hogy a Valentin-nap a virágkötők leghektikusabb napja. Csak a kilencvenes évek óta ünnepeljük itthon, és igazán népszerű csak az elmúlt cirka tíz évben lett, állíthatom, hogy még a nőnapnál és az anyák napjánál is messze forgalmasabb.
Valentin nap, amit még utálni is szeretnek
Ennek ellenére az emberek többsége látszólag utálja ezt az ünnepet, mondván ez az az egész csak Amerika majmolása és a „virágboltosok propagandája”. Őszintén szólva sosem értettem ezt a zsörtölődést. Szent Bálint a szerelmesek védőszentje mindenhol, nemcsak Amerikában, ráadásul szegény még mártír is volt, mert hite miatt megölette a császár. Az igaz, hogy valóban az angolszász országok által vált elterjedtté a Valentin-nap, de tényleg annyira fájdalmas az év egyetlen napján a szerelmet ünnepelni? Ha van szerelmünk, akkor szuper, ha nincs, akkor meg nem kell foglalkozni az egésszel, ilyen egyszerű.
Na de térjünk vissza a virágkötőkhöz, akik vízkereszt után amint elpakolták a karácsonyi és szilveszteri dekorációkat, már gőzerővel készülnek február 14-re. A kellék nagykereskedések ilyenkor már tele vannak Valentin-napi szívecskés kiegészítőkkel, illetve mindennel, ami piros. A virágokat is ajánlatos megrendelni a beszállítóktól január közepe előtt, hiszen minél később tesszük, annál drágább. Itt eloszlatnék egy újabb rosszallásra okot adó tévhitet: a vörös rózsát a virágboltok is ugyanannyival drágábban veszik, mint amennyivel ilyenkor adják. Hiába állnak meg az emberek hüledezve az ezer–ezerötszáz forintos virágok előtt és köpködik szegény virágkötő kislányokat, hogy ez micsoda pofátlanság. Nemhogy ők nem tehetnek róla, de még a főnökeik, sőt a magyar virágnagykerek sem. Sajnos a holland virágtőzsdén brutálisan megemelik minden piros és vörös virág árát Valentin-nap elött, mert tudják, hogy úgyis megveszik. Én üzletvezetőként a virágüzletben tavaly ezerötszáz szál rózsát rendeltem be, és nagyon kevés maradt a nyakunkon, sőt mondhatnám, hogy szinte semmi, mert másnap is sokat eladtunk.
Nagy a hajtás, hogy Valentin-napon minden szép legyen
Mikor ez az iszonyatos mennyiségű virág megérkezik a boltba, egy napunk fel felpucolni az összeset. A rózsa ugyanis nem túl tartós virág, nem kérhetjük be mondjuk egy héttel hamarabb, mert elhervadna. Ilyenkor tehát a kollégákkal összeülünk, és pucolunk, mint annak idején az asszonyok kukoricahántáskor. Valentin-napra a rózsaszálakat egyenként, késsel szabadítjuk meg a tüskéktől és felesleges levelektől. Ilyenkor nap végére mindenkinek zöld az ujja, pár helyen vérzik is, mert megszúrta magát, illetve térdig járunk a levélben.
fotó: istock
Az én cégem szállodákat is dekorált, ezért Valentin-napra minden hotelt szerelmes vörösre díszítettünk, de a legnagyobb munkát ilyenkor a virágküldő szolgáltatás működtetése jelentette, csak úgy záporoznak ugyanis a megrendelések, mi pedig kötjük buzgón a szebbnél szebb csokrokat. A legnagyobb sláger természetesen a klasszikus vörös rózsa, de rózsaszín virágból is sok fogy, mert sokan nem akarnak sablonosak lenni.
Pár éve nagyon népszerűek a virágdobozok, amikkel Instagramon szoktak pózolni az influencerek. Egy nagyobb, impozáns rózsadoboz ugyan nem olcsó mulatság, ma már impregnált, azaz tartósított rózsából is készítünk ilyeneket, azokban valóban évekig gyönyörködhet a szerencsés hölgy.
Vigyázni kell a virágkötőnek, nehogy Valentin rossz helyre menjen
A virágkötők már 13-án este elkezdik lekötni a rendeléseket, megírni az ajándék kártyákat és egyeztetnek a futárokkal. Minden virágbolt és futárszolgálat plusz embereket hív be erre a napra, különben nem győznék az iramot. Nekünk ilyenkor volt egy bejáratott emberünk, egyik kolléganőm húga, akinek csak az volt a dolga, hogy egész nap a rendeléseket nyomtatta ki, és az ajándékkártya-szövegeket írta gyöngybetűkkel. Három virágkötő a bejövő webshopos rendeléseket kötötte, ketten „frontoztak”, azaz a bolti vásárlókat szolgálták ki. Én pedig egy másik munkatársammal a kiszállításokat készítettem össze a futároknak – egy fuvarral legalább tíz rendelést visznek el egyszerre –, illetve válaszolgattunk az e-mailekre és telefonhívásokra.
Aki nem lát bele, nem is gondolná, milyen fokú odafigyelést igényel egy Valentin-nap sikeres levezénylése. Minden csokornál, virágkompozíciónál oda kell figyelni, hogy a hozzávaló ajándéküzenet kerüljön rá, mert van, hogy egy címre több csokor megy, például apuka a feleségének és a kislányainak is küld. Figyelni kell, hogy egyik rendelésnél se maradjon le az esetleges kiegészítő ajándék, mint például csoki, pezsgő, bor, vagy plüssállat. Ilyenkor ugyan kiírjuk a weboldalra és minden vevőnek jelezzük, hogy a megrendelések nagy számára való tekintettel csak négyórás intervallumot tudunk garantálni a kiszállítás megérkezésére, erre általában nagyon kevesen figyelnek, és sokan hívnak minket felháborodott hangon, hogy hol a virág, mikor ő már másfél órája megrendelte. Ebben az esetben udvariasan elmondjuk neki, mi a helyzet, mire van, hogy közlik, hogy akkor más címre vigyük, mert mire kiér a csokor, a hölgy már nem lesz a munkahelyén. Ilyenkor ki kell nyomozni, hogy a több száz rendelés közöl ez melyik volt, és a tíz futár közül kinél van, majd felhívni, hogy a másik címre vigye. Ilyenkor a futárok is óriási stressz alatt vannak, és általában nem szokták kitörő örömmel fogadni ezeket a variálásokat.
GIF
Semmin sem szabad meglepődni, van, akinek nagy a szíve
Olyan is előfordult, hogy egy úriembernek akkora szíve volt, hogy Valentin-napon négy (!) hölgynek is küldött virágot. A kísérőkártya szövege is ugyanaz volt, csak a megszólítás volt más. A négy rendelésből kettőt ráadásul az egyik lány futárunk vitt ki, akit annyira megviselt a megajándékozott lányok kitörő öröme, hogy percekig hallgattam a telefonban a monológját, melynek az volt a lényege, hogy „minden férfi disznó”.
A szerelmi háromszögek egyébként elég gyakoriak, arra is volt példa, hogy a címzett hölgy nem volt otthon, ezért csokrát a férje vette át, aki szintén berontott hozzánk, és követelte a megrendelő adatait, mert meg akarta verni. Nem is egy magas beosztású férfi törzsvevőnk is van, aki a feleségének és a szeretőjének is velünk küldet virágot, a legnagyobb természetességgel.
Olyan is volt, hogy a futárunk Valentin-napon háromszor vitt virágot ugyanannak a – felnőttfilmes – csinos hölgynek, aki minden alkalommal elég lenge öltözetben nyitott ajtót, és mondanom sem kell, hogy mindhárom csokrot más férfitól kapta.
A rendőrök sem ritkák a szerelmesek napján
Egy hölgy egyszer fél órán keresztül akadékoskodott a telefonban, hogy adjam ki neki a megrendelő adatait, majd másnap visszajött rendőrökkel, ugyanis kiderült, hogy a gyönyörű rózsacsokorhoz küldött borítékban nem szerelmes üzenet volt, hanem halálos fenyegetés.
Volt egy másik alkalom is, amikor rendőrök jártak a boltban, akkor egy énekes barátnőjét zaklatta egy nő azzal, hogy obszcén üzeneteket küldött a virágok mellé. Mint kiderült, szerelmes volt az énekesbe, ezért küldözgetett a barátnőjének mindenféle trágárságot. Természetesen mikor valaki személyesen rendel tőlünk, és átad egy lezárt borítékot, hogy ezt csatoljuk a csokorhoz, sosem nyitjuk fel, ezért nem is tudtunk a zaklatásokról.
Visszatérő probléma: az elutasított Bálint-napi csokor
Sajnos visszatérő motívum az is, mikor a hölgy olyan úrtól kapja a virágot, akit már nem szeret, és nem hajlandó átvenni a küldeményt. Ilyenkor a futárok megpróbálják meggyőzni őket arról, hogy a virágcsokor semmiről sem tehet, de így is előfordult már, hogy szegény virág a kukában végezte.
Na, ki a Valentinom?
Olyan is rendszeresen előfordul, hogy a férfiú nem írja alá a szerelmes üzenetet, a hölgy pedig minket hív fel, hogy mondjuk el neki, kitől kapta a virágot. Ilyenkor nekünk először erre engedélyt kell kérnünk a megrendelőtől, hiszen természetesen fontos számunkra a diszkréció. Persze kicsit kínos felhívni azzal szegény urakat, hogy a hölgy sajnos nem tudja beazonosítani, de meg kell tennünk. Ha azt mondják, mindenképpen inkognitóban szeretnének maradni, akkor kezdődik az, hogy a lány elkezd kérlelni minket, hogy légyszi, áruljuk el, ki a küldő, amit mi nem tehetünk meg. Ilyenkor jön az alkudozás, könyörgés, de mi hajthatatlanok vagyunk. Egyszer egy lány, aki két fiú között vacillált, írt nekem egy elég pikírt üzenetet, amelyben leírta, hogy köszöni a „segítségem”, mert a végén nyilván nem annak köszönte meg, akinek kellett volna…
fotó: istock
MINDENKI ünnepelheti ezt a napot, aki csak akarja
Egyik idősebb futárunk egyszer nagyon meglepődött, mikor kiderült, hogy a feladó és a címzett is fiú, és felhívott minket, hogy itt valami gond lehet. Kedvesen elmagyaráztuk neki, hogy a meleg közösség is ünnepli a Valentin-napot, és ebben semmi meglepő nincs. A címzett úriember még aznap délután beviharzott hozzánk az új pasijával és közölte, hogy neki ettől az embertől – az exétől, akitől a csokrot kapta – soha többet ne küldjünk semmit, mert ez neki őrülten kellemetlen, hiszen új szerelme van – és itt rá is mutatott barátjára. Elmondtuk neki, hogy sajnáljuk, de amennyiben tőlünk valaki megrendel egy szolgáltatást, nekünk kötelességünk kiszállítani, és nem tehetünk semmit. Ebből borzasztó hiszti lett és rendőrséggel való fenyegetés. Később felhívott a megrendelő és reménykedve megkérdezte, hogyan fogadta a csokrot a címzett. Nagyon elkeseredett, mikor elmeséltem neki a botrányos jelenetet.
Még Bálint-napon sincs mindig hepiend
A telefonok tehát folyamatosan csöngenek, a boltban tolonganak a vevők, a futárok rohangálnak a csokrokkal az autóikhoz, ki sem látszanak a sok virág alól. Mi a bolt hátuljában két csokorkötés, virágcsomagolás és e-mail között bekapunk egy falat ételt. Előre tudjuk, hogy rendes ebédre nem lesz időnk, ezért mindenki hoz be valami sós rágcsálnivalót vagy aprósüteményt. A Valentin-nap a virágosoknál nem az egészséges étkezés napja.
A kiszállítások első hulláma kiértével jönnek a telefonok, hogy bizonyos hölgyek nem voltak bent aznap a munkahelyükön, esetleg kiderült, hogy elutaztak, vagy senki nem nyitott a futárnak ajtót, illetve nem volt hajlandó átvenni a szomszéd. Olyan is van, hogy a cím úgy rossz, ahogy van, és telefonon sem érjük el sem a címzettet, sem a megrendelőt. Ebben az esetben a küldemény visszakerül a boltba és a megrendelőt írásban értesítjük, hogy három napon belül átveheti. Ezen túl már a virág minősége nem olyan, amit a cég szívesen kiadna a kezéből. Természetesen a nem romlandó küldeményekért, mint ital, csoki vagy ajándéktárgy, be lehet fáradni bármikor. Idén a kolléganőim megtaláltak egy szomorkodó plüssmackót: két éve várja hiába, hogy eljöjjenek érte.
Elmaradhatatlan napközben egy-két ismerős is, aki tudja, hogy virágkötők vagyunk, és természetesen az utolsó pillanatban rendel, de lehetőleg soron kívül szeretné. A roham csak késő délután kezd enyhülni, ilyenkor van egy kis idő arra, hogy kipipáljuk az addig kiszállított rendeléseket, és elkezdjük felvezeti a pénztárgépbe a webshopos vásárlásokat. Napközben ugyanis annyi a bolti kuncsaft, hogy ez esélytelen.
Estefelé már be szokott érkezni pár kedves rendelői visszajelzés, amiben megköszönik a munkánkat, és megírják, mekkora örömet okozott a virág. Ez mindig nagyon jó érzés, ezért megéri az egész napos őrület. De sajnos nem mindegyik sztori végződik happy enddel…
GIF
Az 1000 szálas virágcsokor szomorú vége
Egyszer egy gáláns külföldi úr rendelt ezer (!) szál vörös rózsát a feleségének. Először el kellett neki magyaráznom, hogy nincs olyan „csokor”, amit ennyi virágból meg lehet kötni, aztán el kellett küldenem az egyik futáromat egy kelléknagykereskedésbe, ahol vett hat darab egyforma elegáns, hatalmas vázát. Azokba komponáltuk szépen, utazásbiztosan a virágokat, majd elkezdődött a kiszállítás három körben, ugyanis a céges mikrobuszba kettőnél több virággal tömött váza nem fért be. Én és a virágkötőim minden fordulónál csillogó szemmel kérdezgettük a futárt, hogy na, mit szólt a hölgy, elsírta magát? A hallottak alapján lelohadt a kedvünk, az első fuvarnál ugyanis a feleség alig akarta beengedni a házba a futárt, a második fordulónál már csak mutatta neki, hova tegye a virágokat, miközben a feldúltan beszélt telefonon, az utolsó körnél pedig már a férjével veszekedtek, miközben a kolléga a csodálatos virágkölteményeket cipelte a nappaliba. Szép kis jelenet lehetett, a munkatársnőimmel egészen elszomorodtunk, hogy szegény virágoknak ez lett a sorsa. Természetesen nem ítélkezhetünk, nem tudjuk, az úr miért vezekelt ilyen grandiózus módon. Mondanom sem kell, soha többet nem rendelt tőlünk virágot.
Még este kilenc után is beesik pár vásárló, aki kicsit későn kapcsolt, sőt még másnap is vannak Valentin-napi megrendeléseink, illetve azok már inkább engesztelő csokrok szoktak lenni. Tíz körül már az utolsó kósza csokrok is célba érnek, minden rendelés mellé pipa kerül, amiket pedig nem tudtunk kézbesíteni, félretéve várják, hogy értük jöjjenek. A romokat eltakarítjuk, hazamegyünk, és hullafáradtan bújunk kedvesünk mellé az ágyba.
Ilyen egy virágkötő Valentin-napja; én mégis nagyon szerettem.
