Otthon

Lasszóval sem lehet takarítónőt fogni, mert nem becsülik meg a munkájukat – velük beszélgettünk

Nehéz manapság takarítót találni az országban, egyre nagyobb méreteket ölt a munkaerőhiány a piacon. Bár a munkáltatók anyagilag jobban megbecsülik a takarítókat, a szakma továbbra sem számít magas presztízsűnek, ezt a tényt néhány munkavállaló és a szakmai szervezet is megerősíti.

A takarítás olyan kötelező teendő, amit ha tetszik, ha nem, hetente legalább egyszer szükséges megejtenünk az otthonunkban. Sokaknak azonban nincs idejük vagy kedvük elvégezni ezt a feladatot, ezért pénzbeli juttatás ellenében próbálják másra hárítani. A baj csak az, hogy takarítót találni nagyon nehéz, és az otthonok mellett a cégek sem válogathatnak nagyon a munkavállalók közül. 2018-as adatok szerint a szektorból körülbelül 10 ezer fő hiányzik, a probléma leginkább a Dunántúlt és Budapestet érinti. A helyzeten az sem segít, hogy az elmúlt években jelentősen emelkedett a takarítók bére.

Mennyit keres egy takarítónő?

Manapság egy nyolc órában dolgozó takarító akár nettó 250-300 ezer forintot is kereshet, a fizetés azonban régiónként eltérő, és attól is függ, hogy mondjuk valaki egyéni vállalkozóként, egy cégnél, vagy egy áruházláncnál vállal-e munkát.

„Az első évben heti hat órában nettó 60-75 ezer kerestem. A második évtől már nyolc órára voltam bejelentve, nettó 90-113 ezer volt a legtöbb, amit kaptam. Az utolsó pár hónapban pedig, amikor visszatettek 6 órába, akkor 80 ezret fizettek” – meséli nekünk Karolina, aki két hónapja még egy dél-magyarországi szupermarketben dolgozott takarítóként. A húszas éveiben járó fiatal lány úgy látta, hogy itthon nem lehet ebből a szakmából megélni, ezért Németországba költözött, ahol elmondása szerint sokkal jobbak a munkakörülmények és a fizetések.

Hasonlóan vélekedik a helyzetről Zsuzsa, aki balatoni családi házakat és lakásokat takarított hosszú éveken keresztül: „A takarítás akkor jó munka, ha nem főállásban csinálja az ember, egyébként nem lehet belőle megélni. Én másodállásban végeztem, és körülbelül havi nettó 60 ezer forintot tudtam összeszedni egy hónapban, napi 4 órás munkákért” – magyarázza nekünk a negyvenes éveiben járó asszony, aki Karolinához hasonlóan feladta ezt a munkáját. 

Egészen más állásponton van a keresetekkel kapcsolatban Jutka, aki nyugdíjasként budapesti társasházak folyosóit és közös tereit takarítja lassan már kilenc éve, napi 4-5 órában. Bár ő nem szeretné elárulni nekünk, hogy mennyit keres egy hónapban, azt elmondja, hogy munkaadói anyagilag nagyon megbecsülik. „Jól jön a plusz pénz a nyugdíjam mellé” – teszi hozzá.

„Ideális lenne az európai átlag elérése. Jövőre a még tavaly beígért minimum 8 százalékkal biztos emelkedni fog a takarítók bére. 

Jelenleg a garantált bérminimum – bruttó 195 ezer forint/hó, azaz nyolcórás munkaidő esetében 1121 forint/óra – alatt gyakorlatilag nem lehet munkaerőt találni, de új, tartós munkaerőt nettó 200 ezer forint alatt is nehéz

– ezt már a Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség (MATISZ) képviselői mondják nekünk. A szövetség megjegyzi, hogy 2019-ben többször is emelni kellett a takarítók bérét, de ahhoz, hogy a munkáltató megfelelő szolgáltatást tudjon nyújtani, a szolgáltatási díjakat jóval nagyobb mértékben lenne szükséges emelni az említett 8 százaléknál. A MATISZ takarítási óradíjajánlása – mely a béreken kívül tartalmazza a gép- és eszközhasználat, valamint a szakmai vezetés díját, a vállalati költségeket stb. – 2020-ra nettó 2507 Ft. Emellett fontosnak tartják, hogy a jövőben a – szerintük elengedhetetlen – béremelés mellett a megrendelői oldal is lekövesse a változásokat.

„Nem elég kizárólag a dolgozók bérét emelni, nagyon fontos lenne a szakma támogatása tudással, fejlesztéssel” – magyarázzák, és kiemelik, hogy ezek mellett a munkaadónak a dolgozót szakmailag is el kell ismernie, mert a munkakör továbbra sem számít magas presztízsűnek.

Számít a megbecsülés

„A munkaadóim gyakran megdicsértek, és ajánlottak ismerősöknek, de sajnos előfordult olyan is, hogy megaláztak – meséli nekünk Zsuzsa, és hozzáteszi: – Egyszer az egyik lakásban pénzt raktak ki, és tesztelték, hogy ellopom-e. Természetesen nem vittem el, de rosszul esett már a feltételezés is.”

Fotó: Chris Ratcliffe / Bloomberg via Getty Images

„Szeretem csinálni, mert hát mit csináljon az ember egész nap otthon. Ott is van munka azért, de jó kimozdulni, dolgozni” – magyarázza Jutka, akinek a munkájával annyira meg vannak elégedve a megrendelői, hogy gyakran hívják őt lakásokhoz is takarítani, bár ilyesmit a nyugdíjazása óta nem vállal, most már elég neki a társasházi folyosók takarítása is. 

„Mikor új embereket vesz fel a főnöknőm, mindig úgy mutat be, hogy itt vagyok én, nyugdíjas, de milyen régóta csinálom, vegyenek rólam példát. Jólesik a dicséret. A lányok is gyakran mondják, hogy szeretnék úgy csinálni, mint én” – mondja elmosolyodva a nyugdíjas asszony, akit soha nem szóltak meg azért, ahogy a munkáját végzi. Egyetlen negatívumként csak azt jegyezte meg, hogy a társasházak női lakói nem mindig köszönnek neki, és gyakrabban lépkednek végig a frissen felmosott folyosón, mint a férfiak.

Jutkával ellentétben Karolina nem tud ilyen pozitívan visszatekinteni a takarítónőként eltöltött éveire. Sok támadást kapott munkahelyén, de nem a vásárlóktól, hanem főleg a kollégáitól: „Folyamatosan fúrtak, ha nem úgy viselkedtem, ahogy nekik megfelelő volt. A közvetlen kollégáim nem becsültek meg, és nem vettek emberszámba az utolsó három hónapban. Egyszer a csoportvezetőm azt mondta, hogy az igazgató nincs megelégedve velem és a munkámmal, majd másnap utóbbi odajött hozzám, hogy megköszönje a munkámat. Igencsak meglepett a dolog, az a nap fordulópont volt számomra” – számol be áldatlan munkakörülményeiről, ugyanakkor hozzáteszi: bár sok megaláztatásban volt része, minden velejárójával együtt is szerette a munkáját. Még az sem okozott neki gondot, mikor ürülék árasztotta el a mosdót, és neki egyedül kellett feltakarítania.

Tovább romolhat a helyzet

Ahogy a cikk elején már említettük, nagyon sok takarító hiányzik a piacról, ezért azoknak, akik ezt a hivatást űzik, nincs okuk aggodalomra. „A takarítás igen erősen élőmunkát igénylő szakma, ezért nagyon hamar megérzi a piac a hiányt. Úgy gondoljuk, most is az elsők között tapasztaljuk, hogy nagyon nagy a baj, mivel az idősebb munkavállalók kikopnak a rendszerből, a fiatalok pedig, még ha jelentkeznek is fizikai munkára, nem nagyon bírják a terhelést. A kettő közötti generáció munkavállalóit egyre több pénzért próbálja a fizikai munkaerőt igénylő piac megtalálni, illetve megtartani. Sajnos nem vonzó ez a szakma, nem nagyon jelentkeznek takarítónak, illetve aki jelentkezik, az sem mindig alkalmas a munkára. A robotizáció nem veszi át a takarítók helyét a következő tíz évben, így nagy problémákra lehet számítani” – vélekedik a MATISZ a munkaerőpiaci helyzetről. A szövetség és több megkérdezett munkavállaló is úgy látja, hogy nem elég a béremelés a szakmában, megbecsülést és magasabb presztízst kell teremtenie a munkaadóknak. A MATISZ várakozásai szerint ha nem történik változás, a helyzet tovább romolhat: „A munkaerőhiány kiábrándítóan nagy. Nagyon nagy probléma, hogy magasabb bérért sem lehet gyakorlatilag munkaerőt találni. A látható tendenciák alapján a hiány tovább fog növekedni.”

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top