Az építkezés, felújítás soha sem könnyű. Mindig sok pénzbe kerül, legalábbis annál jóval többe, mint amennyit először gondolunk, vagy az első árajánlat tartalmaz. Már ha kapunk árajánlatot! Vannak az országnak olyan részei ugyanis, ahol egy egyszerű, maximum egy hétig tartó kőművesmunkát nem voltak képesek kilenc hónapja beárazni a mesteremberek.
Talán már közhely, hogy az összes valamire való szakember külföldön dolgozik, az a pár pedig, aki mégis itthon maradt, az vagy nagyon rossz, vagy nagyon drága, de még így is annyira tele van munkával, hogy szinte csak licitálva elérhető. Pedig a helyzet ez, kár szépíteni. Tamásék fürdőszobát újíttattak fel Vecsésen, és az volt a szerencséjük, hogy a munkát már januárban leelőlegezték, így nem mondta vissza a szakember, pedig hirtelen úgy megnőtt iránta a kereset, hogy 30 százalékos áremelést is megengedett magának.
A festésbe talán a legkönnyebb belejönni (Fotó: Pexels.com)
„Burkolót nem találtunk normális, ép ésszel belátható időn belül. A legközelebbi időpont, amikor egy srác vállalta volna, jövő májusban lenne, csakhogy nekünk már meg volt a pénz, a csempe, a szaniter, minden. Nem akartam még egy évig nézni a régit, úgyhogy megbíztam a vízszerelőt, aki állította magáról, hogy burkolni is tud. Nem tudott, nálunk tanult meg.”
Tamás nem érzi magát háklisnak, de amikor meglátta a ferdén felrakott burkolatot, akkor megkérte a vízszerelőt, hogy szedje le, és rakja újra. Az első falat háromszor, a többit csak kétszer kellett újra burkolni. Nem lett tökéletes, de sokkal jobb, mint volt. Az áron természetesen nem látszott, hogy a vízszerelő mester az ő otthonukban kívánja elsajátítani a burkoló mesterséget, de mivel nem volt más lehetőség, hagyták kibontakozni.
Kivettem két hét szabadságot, vettem pár szerszámot, és spóroltam egy milliót
Péter a 95 négyzetméteres lakását szerette volna kifestetni, és az ajtókat és az ablakokat lemázoltatni a hetedik kerületben. Hamar kapott is árajánlatot, 1,1 millió forintról. Amikor nem akarta elhinni, hogy ez reális, megkeresett még két szakembert, de az ár sehogy se akart 1 millió alá menni.
„Nyilván nem vagyok képben, de maximum a felére számítottam. Öt napos munka lett volna, két embernek, és ebben semmilyen pakolás nincs benne, azt nekünk kellett volna, még a bútorok, és a parketta betakarását se tartalmazta az ár. Kiemelném, hogy ha számlát akartam volna, akkor persze plusz ÁFA, ezt direkt kihangsúlyozta mindenki. Úgyhogy két nap alatt összetoltuk a bútorokat, letakartunk mindent, megvettem minden szükséges szerszámot, létrát és festéket, majd nekikezdtünk a feleségemmel. A faljavítás és az olajfesték leégetése nem volt könnyű, sőt, igazság szerint meglehetősen utálatos munka volt, de a festést már szerettük. Két hét alatt bőven meglett, és összesen 300 ezer forintba került. A faljavító anyagok és a festékek nem kerültek összesen százezerbe, a szerszámok és a létrák később is jók lesznek. Úgyhogy maradt pénzünk és öt nap szabadságunk nyaralásra.”
Péter már most ideges attól, hogy jövőre szeretné telken kicseréltetni a villanyórát és új kábeleket húzatni a falba, ugyanis az nem olyan munka, amit videókról érdemes megtanulni. Már előre fel is hívott pár villanyszerelőt, szeptemberben meg is nézik, hogy vállalják is.
A szakemberek elég önérzetesek tudnak lenni (Fotó: Pexels.com)
Szívesen adna pár jó tanácsot is, mielőtt más nekilát a munkának. Úgy véli, ezek a tanácsok mindenféle építőipari munkára igazak.
- Érdemes beszerezni egy szakkönyvet, és elolvasni. Abból megtanulhatunk például alapanyagigényt számítani
- Nagyon jó, főleg angol nyelvű videók vannak a szobafestésről, ezekre még vásárlás előtt érdemes egy napot szánni
- A jó szerszám soha nem olcsó, de ezen nem érdemes spórolni, jó lesz később is
- A barkácsbolti eladót is érdemes meghallgatni, nem jutalékra utazik, összességében időt spórol meg nekünk
- Csak a legdrágább, lépésálló fólia ér valamit
- A jó festék drága, viszont sokkal jobban fed, és egyenletes lesz a falon, még egy amatőrnek is
- Reggel el kell kezdeni dolgozni, és folytatni egész nap. Ebéd után kezdeni semmi értelme
Zsófi a nyaralójában szeretett volna pár kőművesmunkát megcsináltatni. Egy derékig érő paravánt gondolt a konyhába téglából, egy kis vakolat javítást a ház egyik oldalán, és az egyik szobában egy két négyzetméteren vakolást és festést.
Nem egy nagy feladat, azzal tisztában volt, de úgy gondolta, hogy egy kőművesnek megéri a két nap munkát, ő pedig boldogan kifizeti majd, amit kér érte. Tavaly szeptemberben kért először árat a munkára egy helyi brigádtól, akiket az interneten talált. Ki is mentek megnézni, de már ott közölték, hogy ez annyira pici munka, hogy nem éri meg nekik. Ajánlottak valakit, aki többszöri telefonhívás után se ment el megnézni miről is van szó.
„A harmadik szakember sokat ígérgette, hogy eljön felmérni, de azóta sem érkezett meg. Amikor elpanaszoltam a szomszédnak a történetemet, ajánlott egy helyi férfit, aki bár nem kőműves, de állítólag nagyon ügyes, sokaknak dolgozik a faluban. El is jött, de olyan részeg volt, hogy a konyhát már meg se nézte. Azt mondja mindenki, hogy hívjam vissza, mert amikor józan, akkor nagyon olcsón és szépen dolgozik. Nem tudom, lehet, hogy hagyom a fenébe az egészet, eléggé elment a kedvem a felújítástól” – meséli Zsófi.
Építkezni talán még a felújításnál is nehezebb (Fotó: Pexels.com)
A munka 630 ezer forint lesz
Gáborék ezt az „árajánlatot” találták a postaládájukban kerítésjavításra és egy fürdőkád zuhanytálcára cserélésére. Elfogadták, de ettől azért egy kicsit részletesebb ajánlatra gondoltak, mert akkor elkerülték volna a vitákat.
Amikor felhívták a vállalkozót, hogy ez az ár körülbelül megfelel, de azért jó lenne egy kicsit részletesebben átbeszélni, akkor a szakember sértődötten kérdezett vissza, hogy megbíznak-e benne, mert, ha nem, akkor jobb, ha el sem kezdi a munkát.
„Nemet kellett volna mondani – meséli Gábor. – De tudtam, hogy nincs más a környéken, aki elvállalná, nekem pedig nem éri meg ezért szabadságot kivennem, különben is elég béna vagyok az ilyen munkákhoz, nem véletlen lettem informatikus, én ahhoz értek. A fickó mindennel elégedetlen volt, a húsz évvel ezelőtti kőművestől kezdve, aki szerinte mindent rosszul csinált, a csempéig, amit vettem. Amikor a csaptelepet is leszólta, mert ő tudott volna jobbat, akkor azért eléggé felment bennem a pumpa.”
A végére a munkadíj majdnem 900 ezer forint lett, a mester mindig talált valamit, amit muszáj volt megcsinálnia, mert máshogy nem lehetett, és Gábor addigra már annyira belefáradt a folyamatos kis háborúba, hogy inkább ráhagyta. „A legnehezebb a folyamatos önérzeteskedése volt, mintha én mindig megsértődnék, ha valamit le kéne programoznom, vagy az ügyfél másképp képzelné a dolgot és ezt szóvá tenné. Illedelmes, jól nevelt férfi vagyok, aki korrekt minden kapcsolatban, beleértve a munkakapcsolatot is, de egy kőműves lelkét pátyolgatni a saját munkaidőm után egyszerűen nem tartozik a feladataim közé. Mindezek ellenére a munka valóban gyönyörű lett, és alighanem az előre nem látott feladatok is szükségesek voltak, de akkor meg az árajánlattal volt a hiba. Fogalmam sincs hogyan megy ez jobb helyeken, de ez a fickó nem volt még 40 éves, mégse tudott egy emailt megírni. Azért ez elég ijesztő a huszonegyedik században még akkor is, ha kőműves vagy és nem informatikus!”
