Emlékszem, anno nagyon nagy kaland volt, ha kies, budafoki otthonunkból bementünk a szüleimmel a városba, ráadásul Pestre, egészen a Nyugati, azaz akkor még Marx térig. Őrült menő volt akkor még a Skála Metró áruházban vásárolni, ahonnan egy piros hótaposóm származott, erre konkrétan emlékszem, de valószínűleg nem az volt az egyetlen ruhadarab, amit ott szereztek be a szüleim.
De ugorjunk egy pillanatra vissza még messzebbre az időben! Csodás videót találtam a Youtube-on 1978-ból, amikor még Skála Metrónak híre-hamva sem volt. A felvételen szereplő úr azt magyarázza Hortobágyi Éva riporternek, hogyan tervezik átépíteni a Marx teret. Akkor még egy lakóépület állt a mai áruház helyén, ahogy a mai WestEnd helyén is egy épülettömb, a Westend Ház magasodik. És még valami hiányzik a felvételről a mai szemnek: bizony, akkor még felüljáró sem volt a Marx téren.
Így nézett ki a Nyugati tér, a Skála Metró építése előtt pár évvel:
Magát a Skála Metrót hat évvel később, 1984 áprilisában adták át. Nagyon korszerűnek számított akkor a sokszög alaprajzú épület, nem is szólva a barna, füstüveg borításról.
A Skála Metró a Demján Sándor által alapított Skála-Coop cégcsoport második legnagyobb áruháza volt, csupán az 1976 óta létező Skála Budapest Nagyáruház büszkélkedhetett nagyobb területtel.
Amikor aztán “Pontban a központban” – ahogy a reklám szólt – Kővári György tervei alapján megépült a Skála Metró, egy időre Budapest egyik legmenőbb pontja és egészen korszakalkotó épülete lett. Ehhez hozzájárult, hogy az áruház építésével párhuzamosan áttervezte Kővári a Nyugati tér közlekedését is. A bonyolult felül- és aluljáró rendszerbe pedig mintegy belesimította a Skála Metró teraszos épületét is, melynek legalsó, aluljáró szintjén 1500 négyzetméteres szupermarket kapott helyet. A nyolcvanas években a létező több mint 60 Skála áruház közül a Nyugati téri lett az egyik legjövedelmezőbb, cirka napi 30 ezer vásárlóval, és hála a modern technika fejlődésének olyan pazar kordokumentumok maradtak ránk ebből az időből, mint ez az igazán csodálatos, 1986-os reklám:
Az épületben egyébként nemcsak az áruház kapott helyet, az csak az aluljárószintet, a földszintet illetve az első két emeletet foglalta el. A 3-8. emeleteket a MÁV irodái számára tartották fenn; a legfelső, 9. emeletén pedig a kazánház található. Az ember nem is hinné, hogy ilyen sok szintje van az épületnek, amiben – újabb meglepő szám – összesen 11 lift is van.
Aztán ahogy elkövetkezett a rendszerváltás, és egyre inkább lepusztult a környék, úgy vált a Skála Metró is egy avíttabb kor jelképévé. Az épületbe kevésbé nívós üzletek költöztek, az üvetáblák elkoszolódtak. Az igazséghoz hozzátartozik, hogy két fontos hiányossága a kezdetektől volt az épületnek: egyrészt nem volt benne hely raktárak számára (Óbudán béreltek raktárat), másrészt parkolókat sem alakítottak ki a közelben, ahol a vásárlók az autóikat hagyhatnák. Igaz, Budapest egyik legforgalmasabb tömegközlekedési csomópontján magasodik az épület.
Amikor aztán szemközt, a pályaudvar mellett megépült a WestEnd, sokan meg voltunk győződve róla, hogy ez lesz az utolsó szög az áruház koporsójába, de még évekig többé-kevésbé tartotta magát.
2011-ben jött aztán a történetének legsötétebb epizódja, a West Balkán-tragédia, amikor a földszinten lévő szórakozóhelyre csaknem háromezer ember tömörült be, és három fiatalt agyonnyomott a tömeg, 14-en pedig megsérültek. A történtek után a szórakozóhely örökre bezárt.
2015-ben aztán elkezdődött a Nyugati tér felújítása, és anno írtunk is egy cikket arról, milyennek szeretnénk látni a rehabilitált városközpontot. Így utólag újraolvasva, egész sok minden megvalósult a vágyainkból, bár a vizeletszag és a vállalhatatlan aluljáró-helyzet csak nem akar változni. Viszont legalább az ikonikus forgó órát megőrizték a Skála Metró előtt, és szerencsére az áruházat is modernizálták, már pedig újra éledezik benne az élet – sport- és könyvesbolt, drogéria és egy egész jó japán büfé is van most benne. Reméljük még sokáig lesz nekünk Skála Metró, és akár az unokáink is randizhatnak majd az óra alatt.
