A korábban fontos szerepet betöltő gyárak ma már a senki földjének főszereplői. A rozsda, a gaz, a szemét és a tönkrement épületek jelzik az egykori pezsgő élet nyomát.
Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyár
A gyárat 1922-ben magyar és német vállalatok (a magyar Kohner bankház és a német Stöhm-Etag csoport) vezetői alapították azzal a szándékkal, hogy a jó minőségű textil iránti keresletet hazai termékekkel tudják kiszolgálni.
A Hazai Fésüsfonó- és Szövőgyárnak a szomszédos Fegyvergyár adott otthont az I. világháború után kihasználatlanná vált épületrészekben.
A vállalat, mint az ország első fésűsfonó- és szövőipari üzeme, új iparágat honosított meg hazánkban, és egészen a 30-as évekig monopolhelyzetben volt a magyar piacon.
Lassan csak a gyárépület váza maradt (Fotó: Hernád Géza)
A gyár a II. világháborút követően a Szovjetunió tulajdonába került. A szovjet vezetés felismerte a gyár ipari jelentőségét, és hitelekkel segítette életre kelteni az ágazatot.
A gyár 1953-tól a Magyar Népköztársaság tulajdonába került, és a 90-es évekig működött, míg fel nem számolták a privatizációk során.
Nehéz elképzelni, hogy minőségi munka folyt itt (Fotó: Hernád Géza)
Ganz Hajó- és Darugyár
1907-ben alapította Laczkovits József és Mencsik János. Főként gőzkazánok építéséről vált ismertté, 1949-ben államosították az üzemet és beolvasztották a Ganz Hajógyárba.
A II. világháború után felfutott az úszódaruk építése, főleg az új 5 és 100 tonnás önjáró úszó forgódaruk iránt mutatkozott kereslet. 1957-ben az 5 tonnás daruk gyártását az öböl népszigeti oldalára telepítették. A második világháború után a Ganz Danubius építette a világ legtöbb úszódaruját egészen az 1990-es évekig, amikor leállt a hajógyártás Magyarországon.
A látvány több mint szomorú (Fotó: Hernád Géza)
A Népszigeten található angyalföldi gyáregység utolsó neve Ganz Sziget Hajó- Daru- és Acélszerkezetgyártó Kft. lett, amiről 2014 körül utoljára annyit lehetett hallani, hogy a csőd szélére sodródott, és a NAV szégyenlistájára került több száz millióra rúgó adótartozásával.
Nem túl hívogató már az épület (Fotó: Hernád Géza)
Maglódi úti konzervgyár
A gyártelep eredetileg sörgyárnak épült 1912-ben, melyben a Fővárosi Serfőző működött. 1943-ban vásárolta meg a Dreher Sörgyárak Zrt., az államosítás után pedig a mai Globus Konzervipari Zrt.-hez került. A termelés 2009-ben szűnt meg, mikor a Globus eladta védjegyeit egy csehországi cégnek, és bezárta a gyárat.
A Globus székháza ugyanakkor továbbra is a telep területén van (Fotó: Hernád Géza)
A gyár jelenleg üres, további sorsa nem tisztázott, de rengeteg cég működik emellett is az M47 nevű vállalkozói parknak keresztelt, nem mindennapi méretű ipari területen. Még egy lőtér is helyet kapott az egyik csarnokban, és jelenleg is több része bérelhető vagy eladó raktárnak, üzlethelyiségnek.
Bár több része is bérelhető, nem kapkodnak érte. Vajon, miért? (Fotó: Hernád Géza)
Petőfi Csarnok
A 90-es évek kultikus koncerthelyszíne sosem a bájáról volt híres, ennek ellenére olyan legendás zenekarok játszottak itt, mint a Nirvana, a Faith No More, a Placebo vagy Björk. Az intézmény 30 év működés után, 2015. október 23-án zárt be, egy utolsó Csillagfény diszkóval, majd 24–25-én egy monstre zárórendezvénnyel.
30 év után zárt be (Fotó: Kováts Dániel)
Helyén a Pritzker-díjas japán SANAA építésziroda tervei alapján épül fel az Új Nemzeti Galéria a Liget Budapest Projekt keretében.
Sok emlék, és szuper koncert egykori helyszíne (Fotó: Kováts Dániel)
A váci Forte filmgyár
Lassan 15 éve, hogy bezárt a magyar ipar egykori büszkesége, a váci Forte gyár, ami több évtizeden át egyedüliként uralta itthon a fotokémiai ipart.
A Kodak és George Eastman 1912-ben vásárolta fel Magyarország lemezöntő cégeit, majd a Duna közelsége, a vasút és a tiszta levegő miatt úgy döntöttek, Vácon építik fel a gyárat. Tíz évvel később, 1922-ben avatták fel, majd angol vezetéssel és 48 alkalmazottal megkezdték a fotópapírgyártást.
Már 15 éve zárva vannak a kapui (Fotó: Hernád Géza)
A II. világháború után csak 1947-ben tudott újra indulni a termelés, miután a Magyar Általános Hitelbank megvásárolta a vállalatot a Kodaktól.
A Forte Fotokémiai Ipar Rt. több évtizeden át szocialista vállalat volt, ez a szabad piacon behozhatatlan hátrányt jelentett. A fototechnika fejlődésével pedig fokozatosan kihalt a filmalapú fényképezés. Bár többmilliós beruházással még átállhattak volna a színes technikára, a cég 2006-ra közel 200 milliós veszteséget termelt, melynek egyenes következménye volt a gyár bezárása.
A 200 milliós veszteség betett a gyárnak (Fotó: Hernád Géza)
Ikarus gyár
A mátyásföldi Ikarus üzem a hazai buszgyártás előkelő színtere volt több mint fél évszázadon keresztül, 1942-es megnyitása óta. Mára a patinás épületnek szinte csak a váza maradt.
Néhány kisüzem még van a telepen (Fotó: Hernád Géza)
Több ezer Ikarus busz készült itt évente, de a 2000-es évek végére teljesen megszűnt a gyártás, az olajszag az egyetlen, ami velünk maradt, a ténylegesen világhírű festőüzemet és a foszfátüzemet is lebontották 2011-ben. A víztorony védett épület, és valamilyen szinten folyik még a munka ezen a hatalmas iparterületen, restaurálnak itt még oldtimer Ikarus buszokat, és néhány kisüzem is található a telepen, de a dicső múlt már csak a romok között lelhető fel, vastag por és törmelékréteg fedi el.
Az épület elég rossz állapotban van (Fotó: Hernád Géza)
Olvass cikket vár témában is:
- Megújulhatnak a magyar várak és kastélyok
- A legszebb vízi várak és kastélyok Európában
- A hercegek bástyája – egynapos kirándulás Fraknó várában
(Nyitókép: Hernád Géza)
