Az Állatkert vadállatmentési programja

Minden korábbi évet meghaladó számú mentett állat került be 2021-ben a Fővárosi Állat- és Növénykert vadállatmentő központjába. Az elmúlt években a mentett állatok száma évről évre kétezer körül volt, a rekord pedig mindeddig a 2020-as évhez kapcsolódott, akkor ugyanis 2201 mentett állattal akadt dolguk az állatkert dolgozóinak. 2021-ben azonban még ennél is több segítségre szoruló állat kapott második esélyt: összesen 120 faj 2624 egyede, köztük 90 féle madár, 19 féle emlős, továbbá 11 féle hüllő és kétéltű is.

A madarak közül fekete rigóból és széncinegéből volt a legtöbb, mindkét fajból 181-181 egyed került be a mentőközpontba, a ragadozó madarak közül pedig a vörös vércsével találkoztak a leggyakrabban, a faj 48 egyedéről gondoskodtak. A leggyakrabban bekerülő emlősfaj a sün volt, 583 mentett egyeddel, de a mentett denevérek is majdnem ennyien, 539-en voltak, 11 különböző fajból.

Parlagi sas elengedése (Fotó: Hanga Letícia)

Az Áállatkert kiterjedt természetvédelmi tevékenységének fontos része a vadállatmentés, amely a Magyarországon őshonos, vadon élő, védett vagy fokozottan védett állatfajok segítségre szoruló egyedeinek mentését jelenti. Az fővárosi állatkert vadállatmentése egészen példaértékű, világszerte ugyanis csak kevés állatkert foglalkozik hasonló tevékenységgel. „Ma már minden korszerű állatkert küldetésében megjelenik a természetvédelem, és mindegyik folytat is sokféle természetvédelmi tevékenységet, például nemzetközi együttműködésben szaporítanak veszélyeztetett fajokat, ahogy mi is tesszük. Mégis a természetvédelem ezen ága, az adott országban őshonos vadállatok mentése egyáltalán nem magától értetődő természetvédelmi tevékenység az állatkertek portfóliójában. Az Egyesült Államokban például az a jellemző, hogy önálló, az állatkerttől független mentőközpontok foglalkoznak vadállat mentéssel” – mondta el az nlc-nek Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert sajtószóvivője.

Már a budapesti állatkert fennállásának kezdetétől – vagyis 156 éve – előfordult, hogy ha valahol egy segítségre szoruló állatot láttak a fővárosban, behozták az állatkertbe, rendszerszinten azonban a 80-as évek végén, 90-es évek elején kezdett kiépülni az egykori madárházi főápolónak, Becsei Annának köszönhetően, akinek évente néhány tucat mentett madárral is dolga akadt a munkája során. „Nagyjából a 90-es évek második felére alakult ki, hogy az állatkert külön részleget és erőforrásokat különített el a vadállatmentésre, hiszen akkora lett rá az igény. Azóta ismeretterjesztő tevékenységünk és kommunikációnk részévé is vált a vadállatmentés” – meséli a szóvivő.

Hanga kiemeli, hogy az Fővárosi Állat- és Növénykertben kizárólag vadállatmentésről van szó, mert a tapasztalatok alapján az emberek gyakran jelennek meg kóbor állatokkal, sőt előfordul, hogy az otthon általuk tartott, de megunt állataikat is átadnák az állatkertnek, mint valamiféle lerakatnak, pedig ez nem lehetséges. „Az állatkertben az állattartást tervszerűen valósítjuk meg, a magyarországi jogszabályok is előírnak bizonyos tartási feltételeket, de a nemzetközi szakmai szövetség is még szigorúbb előírásokat ad. Mi ezeknek mind megfelelünk, ezért egész gondoskodást kell szerveznünk az itt lévő állatok köré. Megvalósíthatatlan lenne, ha az állatok száma és összetétele részben az alapján derülne ki, hogy különböző emberek mikor, mit hoznak be. A mentett állatok, amelyek helyrajzilag és a róluk való gondolkodás szempontjából is el vannak választva az állatkert saját állataitól, Magyarországon őshonosak, vadon élők, védettek vagy fokozottan védettek” – hangsúlyozza a szóvivő.

Hanga Zoltán Sarki búvárt enged el Kismarosnál (Fotó: Bagosi Zoltán)

Beszélgető madarak, köszönő tigrisek, titokzatos kutyák – hogyan kommunikálnak az állatok egymással, és velünk

A mentett állatok két módon jutnak az állatkertbe: jó szándékú magánemberektől és szakmai partnerektől, például az országban működő nemzeti park igazgatóságoktól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettől vagy például a Somogy Természetvédelmi Szervezettől. „Előfordulnak egyszerűbb esetek is, amelyeket helyben a nemzeti parkok is el tudnak látni, de ha komolyabb vizsgálatra, kezelésre van szükség, akkor hozzánk küldik az állatokat. Elengedésükről szintén együttműködünk velük, ilyenkor természetvédelmi szakemberekkel együtt választjuk ki az elengedés legalkalmasabb helyét. A Hortobágyi Nemzeti Parknak például van egy állomása, amely az úgynevezett repatriálást, a vadonbeli életkörülményekhez való visszaszoktatást végzi. De gyakori, hogy a rehabilitációjuk utolsó szakaszában is már visszakerülnek az állatok a nemzeti parkokba.”

Az állatkertben külön csapat gondoskodik a mentett állatokról, illetve az állatorvosi csapat munkájának majdnem felét teszik ki a velük való foglalkozás. Céljuk olyan állapotba hozni az állatokat, hogy újra emberi gondoskodás nélkül tudjanak boldogulni a szabad természetben. „Ha elárvultak, felneveljük, ha sérültek, meggyógyítjuk, és arra alkalmas helyeken elengedjük őket. Előfordul, hogy egy sérülést már nem lehet helyreállítani, ezért az állatkertben maradnak az állatok. Vannak olyan gólyáink, amiket megmentettünk ugyan, de elengedni nem lehet őket, mert nem tudnának boldogulni, ezért vagy itt, vagy a Margitszigeti Vadasparkban élnek.”

Vörös vércse elengedése (Fotó: Albert László)

„Légiforgalmi balesetek”, Jeanne d’Arc sünök

A vadállatmentés fő profilja a madármentés, az országban a legtöbb madarat az állatkert menti a magánszemélyek és partnerei segítségével. Bár a bekerült állatok több mint fele általában madár, vannak olyan évek, hogy az arányok elcsúsznak, és egy picit több emlőst mentenek. Ez különösen jellemző akkor, amikor a téli álmot aludni készülő denevérek olyan építkezésen találnak maguknak telelő helyet, amit éppen lebontanak. Hanga szerint ilyenkor akár több száz denevér is bekerül hozzájuk egyszerre, ami a statisztikát elbillenti az emlősök irányába.

A mentés oka általában elég változatos. „Ami a madarakat illeti, általában a repülésükből adódó »légiforgalmi balesetek« érik őket, nekirepülnek az üvegtábláknak, különböző járműveknek, ilyenkor traumás sérülésekkel, csonttörésekkel kerülnek be hozzánk. Gyakori páciensek az elárvult, fészekből kiesett fiókák, a repülés tanulása során történt balesetet szenvedő madarak. Előfordul sajnos az is, hogy szándékosan vagy véletlenül ragadozó madarakat mérgeznek meg. Mivel ezek fokozottan védett madarak, komoly bűnügyi vonzata is van az ilyen természetkárosító bűncselekményeknek. A mérgezett madarak ráadásul nagyon rossz kilátásokkal kerülnek be hozzánk, és bár mindent megteszünk értük, gyakran szélmalomharcot jelent a megmentésük. Gyakoriak a távvezetéknek csapódó, áramütött madárbalesetek is, de az összes magyarországi áramszolgáltató szoros együttműködő partnereink az ilyen ügyekben. Áramot muszáj szállítani, távvezetékekre szükség van, de egyrészt vannak olyan műszaki berendezések, amelyeket ha felszerelnek a távvezetékekre, azzal védhetőek a madarak, másrészt a szolgáltatók a mentés során is figyelembe veszik a madárvédelmi szempontokat” – emeli ki Hanga Zoltán, hozzátéve, hogy a Fővárosi Csatornázási Művekkel is gyakorta együttműködnek a rossz helyre, például záporvíz elvezetőkbe tévedt hódok mentésében. – A hódok viszont kevésbé együttműködőek, nagyon szoktak harapni” – teszi hozzá nevetve.

Ami az emlősöket illeti, a denevérek mellett – ahogy az idei számok is mutatják – rengeteg sünnel is foglalkoznak: kertekbe betévedő példányokkal, amiket kicsit megrágcsált a kutya, vagy elárvult sündisznó kölykökkel. Hanga szerint az őszi avarégetés jelent gyakori problémát, hiszen a sünök éppen ebben az időszakban vackolják be magukat télire az avarkupacokba. „Ilyenkor szegények máglyahalált halnak. Volt olyan sününk, amit az utolsó pillanatban mentettek ki a lángok közül, az összes tüskéje lepörkölődött, még hónapokig füst szaga volt, de két év gyógyítás után teljesen helyrejött és visszaengedhettük. Ő egyébként a Jeanne d’Arc nevet kapta!”

Mentett sün (Fotó: Bagosi Zoltán)

“Nem kell angolvécé a vadállatoknak”

Hanga Zoltán azt mondja, szezonalitást is mutat, melyik állat szorul éppen segítségre. Az elárvult állatok inkább a késő tavaszra, nyárra jellemzőek, ilyenkor „térdig járnak a fiókákban, denevérekben”. A telelésben megzavart denevérek időszaka magától értetődően a téli hónapokra esik, ősz végén pedig sok olyan sün kerül hozzájuk, akik még nem elég fejlettek ahhoz, hogy téli álmot aludjanak, ezért az állatkertben telelnek át biztonságban. Azonban fontos tudni, hogy ha egy fiatal sün november elejéig már meghaladja a 300 grammos súlyt, akkor már nincs szüksége segítségre, sőt még árthatunk is azzal, ha feleslegesen fogjuk be őket. Ilyen jó szándékú, de félresikerült segítség azért előfordul. „Volt, aki behozott egy sünt, csak mert az erdőben találta. Ilyenkor mosolyogva azt mondjuk, a sünnek nem kell se kábel tévé, se angolvécé, és visszavisszük az erdőbe. Került a Városligetből, Margitszigetről is sün hozzánk. Sokakban él egy téves képzet arról, hogy az összes olyan állat, aki nem kutya, macska vagy galamb, az valahol vidéken él, és lepattan Budapest közigazgatási határáról, ezért meglepődnek, ha a fővárosban vadállattal találkoznak. Pedig élnek itt őzek, vaddisznók, denevérek, vörös vércsék, rókák, talán még aranysakál is. Bizonyos esetekben a befogás azért sem megoldás, mert van könnyebb út is, például a szobába berepülő denevér esetén. Ilyenkor azt mondjuk, hogy mindenki menjen ki a szobából, tessék megnyugodni, majd a család legbátrabb tagja egy vastag frottírtörölközővel óvatosan fogja meg a denevért, majd dobja ki az ablakon, hogy az állat szépen szárnyra kapjon és elrepüljön. Persze ebben néha van egy kis csavar, amikor a denevér olyan helyen nyugszik le a szobában, ahol nem találják meg. Volt olyan eset, amikor egy falióra mögött találták meg”

Elárvult alpesi denevér kölyök etetése

Hanga Zoltán szerint érdekes kérdés, vajon a bajba jutott állatok száma növekedett-e évről évre, vagy a társadalom hozzáállása változott-e pozitívabb irányba, de utóbbit valószínűbbnek tartja.  „A mentőmunkának van egy természetvédelmi értéke, de azt vesszük észre, az állatok segítésének van egy növekvő társadalmi igénye is. Ez egy öngerjesztő folyamat is: minél többet találkozunk azzal, hogy van hova vinni a bajba jutott vadállatokat, annál többen válnak figyelmesebbé a problémára.”

Kapcsolódó

• Csatornában rekedt hódokat mentettek Budapesten – fotók
• Vadállatok a városban: egyre többen vannak, de kék bálnára azért ne számítsunk
• Fekete párduc, szervál, anakonda – Milyen veszélyes állat bukkanhat még fel Magyarországon?