1. A wok
A wok az egyik legsokoldalúbb konyhai eszköz, amit valaha feltaláltak, és ugyan a kínaiak már 3000 éve használják, más országokban csak az elmúlt időben kezdett el igazán népszerű lenni. A lekerekített aljú, nagy felülettel rendelkező edényben rengeteg féle ételt el lehet készíteni, feltéve, ha van nyílt lángunk, elektromos ill. kerámialapos tűzhelyekkel ugyanis kicsit körülményesebb, nehézkesebb a használata.
Fotó: Pexels
2. A sütő
A tüzet gyakran emlegetik az emberiség történetének egyik legfontosabb felfedezéseként, és nem véletlenül, óriási hatással volt az emberiség fejlődésére. Persze idő kellett ahhoz, amire rájöttünk, hogyan tudunk egyenletes és szabályozott hőmérsékletet biztosítani, de ami késik, nem múlik, már 30 ezer évvel ezelőtt is használtak kezdetleges sütőket, ezek tulajdonképpen nagy, földbe vájt gödörből álltak, amelyet kövekkel béleltek ki. A gödörben forró parázs vagy hamu gondoskodott az egyenletes hőmérsékletről, a tetejükön lévő földréteg pedig megakadályozta, hogy elszökjön a meleg. A földbe vájt sütőkkel vagy kemencékkel egyébként a világ számos pontján találkozni, vannak, akik továbbra is ilyen módszerekkel készítik el hagyományos ételeiket.
3. A mikrohullámú sütő
Ugyan a földbe vájt tűzrakóhelyek is óriási ugrást jelentettek, ahogyan a gáz- és az elektromos tűzhelyek is, a mikrohullámú sütő feltalálása talán az egyik legfontosabb mérföldkő. A mikrohullámú sütő feltalálása Percey Spencer nevéhez fűződik, aki épp egy radarállomás felépítésén dolgozott, amikor észrevette, hogy a munkahelyén a táskájában lévő csokoládé megolvadt, és hamar rá is jött, hogy a radar által kibocsátott mikrohullámú sugarak olvasztották meg a csokit. A kutatások nyomán végül 1946-ban szabadalmaztatták az első mikrohullámú sütőt, ami 1,8 méter magas és 340 kg súlyú volt. Méretük miatt ezeket még háztartásokban nem használták, az első bárki által megvásárolható mikró 1967-ben került az amerikai piacra.
4. A hűtőszekrények őse
Csak azért, mert nem volt még áram, nem jelenti azt, hogy az ókorban hagyták volna megromlani az ételt, kezdetleges módon, de mindenhol megoldották ezek hűtését, csak kellett egy hely, ahol jeget tudtak szerezni és kellett egy hely, ahol azt megfelelően tudták tárolni. Az egyik leglenyűgözőbb ilyen építmény a perzsák yakhchalja volt (yakh mint jég”, chal mint gödör). A hegyes kupolák alatt még a forró sivatagi éghajlaton is megmaradt a vermekben gondosan elhelyezett jég.
5. A konzervnyitó
Amikor az 1800-as évek elején feltalálták a modern konzervgyártást, az hihetetlen előrelépést jelentett, de akár hiszed, akár nem, a konzervnyitóra, amivel pofonegyszerűen ki lehetett nyitni a fémdobozokat, hosszú évtizedeket kellett várni. Bár lehet, hogy nem ő volt az első, aki konzervnyitót készített – egyes források az Egyesült Királyságban élő Robert Yates-t említik –, sokan Ezra J. Warner amerikai feltalálóhoz kötik eme eszköz ötletét. Warner 1858-ban szabadalmaztatta egy korai konzervnyitó tervét, ugyan elsőre ez sem terjedt el széles körben, leginkább csak a katonák használták a polgárháború alatt, de idővel egyre többen jöttek rá, milyen praktikus kis találmány ez. Persze azért voltak, akik alakítottak formáján, működésén, és Charles Arthur Bunker volt az, aki az 1920-as években előrukkolt azzal a változattal, ami ma is sok háztartásban megtalálható.
Fotó: Getty Images
6. A sajtreszelő
A sajtreszelő egy másik eszköz, amelynek eredete messzebbre vezethető vissza mint azt gondolnánk. Az Oxford Companion to Cheese című könyv szerzője szerint a mezopotámiaiaknak az i. e. 3. évezredben már voltak olyan perforált tálkáik, amelyeket a napon szárított sajt reszelésére használhattak. Egy évezreddel későbbi hettita szövegben szerepel egy kifejezés, amelyet reszelt sajtnak lehetne fordítani. Az i. e. 9. századból már egyértelmű leírások és régészeti leletek bizonyítják a sajtreszelők létezését, Homérosz Iliászában szerepel is egy furcsa koktél, ami borból, reszelt kecskesajtból és árpalisztből áll.
7. A kenyérszeletelő gép
Ugyan a boltok polcai tele vannak szeletelt tartóskenyerekkel, de még mindig sokan vannak, akik inkább egy egész vagy egy fél veknit vesznek, és otthon csak annyi kenyeret vágnak fel, amennyire éppen szükségük van, és persze van a köztes megoldás, számos üzletben van olyan eszköz, amivel helyben lehet szeletelni a friss kenyeret. De tekerjük csak vissza az idő kerekét. 1928-ban Otto Rohwedder iowai feltaláló szabadalmat nyújtott be egy olyan gépre, amely egyszerre tud felszelni egy egész kenyeret, amitől azonban nem mindenki volt elragadtatva, a pékek aggódtak, hogy a kenyérnek ez nem tesz jót, megromlik, szétesik, amire a kedves vásárló hazaér vele. Rohwedder ezért azt javasolta, hogy a szeleteket tűkkel tartsák össze, ami lássuk be, nem éppen jó megoldás. Idővel azért így is akadt, aki ráharapott a találmányára, egy Missouri állambeli cég neki köszönhetően tudta piacra dobni a szeletelt kenyerét, amit egy hirdetésben fontos mérföldkőnek neveztek a sütőipar történetében.
8. A tojástartó
Nehéz egyértelműen megmondani, hogy ki találta fel a tojástartót, amivel manapság találkozni a boltok polcain, de egy 1899-es feljegyzés szerint a kansasi Robert J. Barkley-nak köszönhetjük ezt a nagyszerű találmányt, ami segít abban, hogy jó eséllyel ne sérüljenek meg a tojások tárolás és szállítás közben. Sajnos nem sok mindent tudni arról, ki volt Barkley, csak annyit, hogy 1905-ben elhunyt, és hogy ugyan a kartonból készült tojástartóval nem sikerült azonnal lenyűgöznie mindenkit, de voltak, akik bíztak abban, hogy egyszer mindenki ilyet használ majd.
9. A spork, vagyis a kanálgép
Evőeszközöket már az ókorban is használtak, de egy Rhode Island-i orvos, bizonyos Samuel W. Francis volt az első, aki az 1800-as években szabadalmat nyújtott be egy olyan tárgyra, ami egyszerre volt használható késként, kanálként is villaként is. De ő is úgy járt, ahogyan sok más feltaláló, megelőzte a korát, és a hibrid evőszeszközök kora csak később jött el, magát a spork (spoon mint kanál, fork mint villa) kifejezést is csak a 20. század második felében védették le. Ekkortáj már sokat segített, hogy a műanyagipar fellendülésének köszönhetően könnyen, gyorsan és olcsón lehetett előállítani. Most, hogy a fenntarthatóság fontos hívószó lett, ismét felkapták ezeket a praktikus evőeszközöket, igaz, nem az egyszer használatos változatokat. Persze akinek van egy igazi kanálgépe, olyan, amilyet még nagyapáink, apáink használtak, annak ilyen huncutságra nem biztos, hogy szüksége van.
Fotó: Getty Images
10. Frissentartó fólia
1933-ban egy Ralph Wiley nevű férfi a Dow Chemicalnál éppen a száraz tisztítószerek fejlesztéséhez használt eszközöket tisztította, amikor észrevette, hogy az egyik fiola belsejében vékony filmréteg képződött. Az ezt alkotó anyag neve hivatalosan a poli-vinilidén-klorid lett, de Wiley főnöke, John Reilly sarannak nevezte el felesége, Sarah és lánya tiszteletére. Az új terméknek számos alkalmazási területe volt. A Dow Chemical először olyan spray-t fejlesztett belőle, ami a vadászgépeket védte az időjárás viszontagságaitól, később pedig autókárpitokhoz és katonai csizmák gyártásához használták. A cégnél csak később jöttek rá, hogy lehet megszabadulni a kellemetlen szagtól és a zöldes színtől, és így születetett meg a frissentartó fólia, amit az Egyesült Államokban még mindig sokan saran wrapként ismernek.
(via)