Építészeti remekművek nagy bakikkal

Építészeti baklövésekből itthon sincs hiány, a legutóbb azon kacagott a fél ország, de legalábbis Lágymányos és az internet népe, hogy a MOL hipermodern, üveg székháza annyira transzparensre sikerült, hogy még a mosdók is áttetsző külső falakat kaptak. Vagyis sötétedés után, az utcáról láthatóvá vált, ahogy az olajcég férfi alkalmazottai vizelnek.

Mint kiderült, ez nem egy progresszív építészeti vállalás volt, hanem csak egyszerű figyelmetlenség. A neten megjelent fotók után, a mosdókhoz tartozó üvegfalak nagy részét azóta már letakarták, így a pisilő menedzserek kukkolásának vége szakadt.

Ehhez hasonló – sőt, ennél még sokkal nagyobb – hibák szép számmal előfordulnak az építészeti berkeken belül. Összeszedtünk pár híresebb baklövést.

Elfuserált felhőkarcolók

Az Aon Center Chicago harmadik legmagasabb épülete 1973-ban készült el, és eredetileg Standard Oil Buildingnek hívták. Hatalmas szenzáció volt, hogy carrarai márvánnyal burkolták be, amitől az épület remekül nézett ki, de a lenyűgöző külsőnek igen magas ára volt, ugyanis ez a márvány sokkal vékonyabb, mint az épületek burkolására általában használt építőanyagok. Meg is lett az újítás következménye: 1974-ben az egyik márványlap levált az épületről, és a szomszédos Prudential Center tetejébe csapódott. Az utólagos vizsgálat kiderítette, hogy a teljesen alkalmatlan márvány megrepedt és meghajlott az egész külső oldalon. Végül az épületet több mint 80 millió dollárért gránittal burkolták újra.

Aon Center (balra), Chicago harmadik legmagasabb épülete (Fotó: ClassicStock/Getty Images)

Szintén chichago-i “remekmű” a CNA Center 1972-ben átadott felhőkarcolója: a 44 emeletes épületet a Graham, Anderson, Probst & White cég tervezte. Élénkpirosra festették, így lehetetlen volt nem észrevenni, ahogy az is elég feltűnő volt, amikor 1999-ben az épület 29. emeletéről leszakadt egy nagy ablakdarab, és a földre zuhant, egy halálos áldozatot követelve. Mint kiderült, a hőtágulás okozta a tragédiát. Végül a 18 millió dolláros kártérítés után az épület minden egyes ablakát kicserélték, amiket a mai napig havonta ellenőriznek.

A chicagoi CNA Center (Fotó: Education Images/Universal Images Group via Getty Images)

Ha már az ablakoknál tartunk, akkor nem lehet kihagyni a John Hancock Tower-t, a 60 emeletes felhőkarcoló esetét Bostonban, amelyet az I.M. Pei & Partners építésziroda tervezett és 1976-ban mutattak be. Feltűnő, minimalista megjelenése nagy ovációt váltott ki az építészközönség körében, ám az épület hasonló problémákkal küzdött, mint a CNA torony, vagyis az ablakok több helyen egyszerűen kiestek, majd több száz méterrel lejjebb a járdán landoltak. Itt is, szintén a panelek váratlan, ismétlődő hőterhelése miatt következett be a katasztrófa. Végül mind a 10 ezer ablakot kicserélték, ami 5 millió dollárba került. De a John Hancock Tower-nek volt egy másik jelentős problémája is. A felhőkarcolók ugye az erős széllökések elnyelése miatt mozognak, lengnek egy kicsit, bár ezt az épület lakói általában nem érzik. Jobb esetben, a John Hancock Towe ugyanis olyan erőteljesen mozgott, hogy a felsőbb emeleteken lakók szabályosan tengeribetegek lettek tőle.  A problémát végül William LeMessurier cambridge-i mérnök oldotta meg.

John Hancock Tower (Fotó: Profimedia)

Luxus szálloda, ahol megperzselődtek a vendégek

Nem igazán olyan luxuskényeztetésre vágytak, mint amit kaptak, azok a vendégek, akik a Las Vegas-i Vdara Hotel & Spa-ban szálltak meg pihenni, és úgy döntöttek, hogy a medence környékén napoznak egyet. A 2009 decemberében megnyílt szálloda ugyanis egyedi, ívelt szerkezetű, amitől bombajól néz ki, ám a tervezése során nem számítottak arra, hogy a hatalmas homorú felület, mint egy óriási nagyító össze fogja gyűjteni a napsugarat és a fénycsóvát a szálloda medencéjének területére, vagyis az ott napozó vendégekre fogja sugározni. Így történhetett meg, hogy az ügyvéd Bill Pintasnak megégett a haja és megolvadt a nála lévő műanyag zacskó, amikor a szálloda medencéjénél “hűsölt”. Elmesélése szerint, amikor hátradőlt a fotelben, hirtelen olyan forróság érte, ami szabályosan megperzselte a haját, és megolvasztotta a műanyag zacskót, amelyben az újságját tartotta. Amikor értesítette a szálloda személyzetét, azok nevetve elismerték, hogy az úgynevezett “halálos sugár” gyakori jelenség náluk. További vizsgálatok kiderítették, hogy a szálloda nagyon is tisztában volt a forró sugarakkal, és végül, a sok panasz hatására, tett néhány lépést a probléma orvoslására, például az ablakokat fóliával fedték le. Ez azonban annyit ért, mint halottnak a csók, nem csökkentette jelentősen a hatást, és a szálloda vendégei a mai napig forróságot tapasztalhatnak az üvegbúra alatt.

A Vdara Hotel és medencéje Las Vegas-ban (Fotó: Jacob Kepler/Bloomberg via Getty Images

Hasonló problémákkal küzd a londoni Walkie Talkie Centre, egy díjnyertes irodaház, amelynek egyedi homorú kialakítása egyesek szerint építészeti diadalnak számít. Sajnos a tervezés azonban komoly egészségügyi és biztonsági problémákat is felvet, hiszen nem sokkal a befejezése után panaszok érkeztek arra vonatkozóan, hogy a napfényt a szomszédos utcákra irányítja. Mint kiderült, a homlokzat annyi hőt képes visszaverni, hogy az utcán akár tojást is lehet főzni. Íme egy videó a jelenségről:

Szintén hőproblémákba ütközött a Walt Disney koncertterem, Frank Gehry tervei alapján. Az építész tervezte az ikonikus Guggenheim Múzeumot a spanyolországi Bilbaóban, aminek csillogó titánium megoldása annyira népszerű volt, hogy valami hasonlót javasolt a Disney Concert Hall számára, és ezt nagy lelkesedéssel el is fogadták. Azonban, valamikor az épület felhúzása után felszínre került egy olyan probléma, amellyel a bilbaói múzeum esetében nem találkoztak. A hatalmas fényvisszaverés miatt jelentős hőmérsékletemelkedést okozott a a környéken, mindemellett a szomszédos utcákat is elvakította a fény, ami növelte a közlekedési balesetek kockázatát. A probléma felfedezése után Gehry és csapata nem tehetett mást, mint hogy homokfúvással csökkentette a nem kívánt tükröződést.

Milyen csodás, modern ház az erdő közepén!

Gondolhatnánk  Frank Lloyd Wright munkájáról, ám a tökéletes külcsín mögött az épület már nem annyira “varázslatos”, pontosabban életrevaló. Mert bár egy vízesés felett lebegő ház álomszerűen hangzik, a modern építész elhanyagolta azt az egyszerű környezeti hatást, hogy a nedvesség mennyire pusztító tud lenni. A ház tulajdonosa, Edgar Kauffmann nem sokkal a bajos építkezés befejezése után komoly penészproblémával szembesült. A vízesés fölé nyúló, figyelemre méltó konzolos ház még az építkezés befejezése előtt deformálódni kezdett, és 50 évvel később már szemmel látható elhajlás volt tapasztalható.

Emellett két nagy repedés is megjelent a terasz parapetjén, amint az építési keretet eltávolították. Most a múzeumként őrzött házat a Pennsylvania Conservancy restaurálja és konzerválja. A meghibásodó konzolszerkezet alátámasztására fém tartógerendákat építettek be. Érdekes módon, minden hibájától függetlenül a Fallingwater a modern építészet ünnepelt remekműve maradt.

Csúfos kudarc

A Palau de Les Arts Reina Sofia Valenciában épült, ez a világ legmagasabb operaháza. 74 méter magas, tizennégy föld feletti és három föld alatti emelettel, amelyek négy előadóteremnek adnak otthont.  A sajátos stílusa szemet gyönyörködtető, ám a nagyon jellegzetes megoldások időnként hajlamosak katasztrofális hibákat rejteni, és ez az épület sajnos alátámasztja a feltételezést.

Az első szerencsétlenség az volt, amikor a nagyterem előadói színpada összeomlott. Ezt később követte a belső teret elárasztó víz, amely tönkretette az elektromos berendezéseket, és végül, végül, de nem utolsósorban a tetőt borító mozaikok kezdtek el hullani. Az épületet biztonsági okokból be kellett zárni, és az utolsó probléma miatt a hatóságok végül pert indítottak a spanyol építész, Santiago Calatrava ellen.

Palau de les Arts Reina Sofia (Fotó: GARDEL Bertrand / Hemis via AFP)

Építészek rémálma

A Lotus Riverside esete valószínűleg a legtöbb építész rémálma, a tizenegy, 13 emeletes épületből álló lakópark egyik épülete ugyanis szabályosan kidőlt a talapzatból 2009. június 27-én. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy elkerülte a szomszédos épületet, így nem történt meg a szörnyű dominóhatást, ami hatalmas károkat okozott volna.

Az összeomlás okát egyébként egy mélygarázs építése okozta, pontosabban a földmunkák során kezdődött el egy olyan folyamat, ami végül az épület eldőlését eredményezte. Az épület alól eltávolított földet ugyanis egy patak melletti hulladéklerakóba dobták, ám a súly miatt a folyópart beomlott, és a patakból származó víz beszivárgott a talajba, az épület alapját pedig sárrá változtatta, ami értelemszerűen nem tudta megtartani lakóházat.

Az eldőlt Lotus Riverside épület (Fotó: Qilai Shen/Bloomberg via Getty Images)

A Tay-híd katasztrófája

Skóciában történt a szörnyű eset, amely mintegy 75 ember halálát okozta, és elsősorban a rossz építészeti tervezés miatt következett be. 1879. decemberében az első Tay-híd (Burntisland és Dundee között) összeomlott, amikor egy vonat áthaladt rajta. A katasztrófát követő vizsgálat megállapította, hogy nem vették figyelembe a “szélterhelést”. Tekintettel arra, hogy Skóciának ezen a részén enyhén szólva gyakoriak a viharos erejű szelek, az építész részéről ez valóban hatalmas hanyagság volt. Hírnevét érthető módon tönkretette a katasztrófa.

A Tay-híd katasztrófa (Illusztráció: Sepia Times/Universal Images Group via Getty Images)

Szép, csak felkenődnek rá a madarak

Gondolkodtam azon, hogy beletegyem-e a felsorolásba a Magyar Zene Házát, hiszen rengeteg elismerő kritikát kapott a szakmától, ám egy nagy hibájától sem lehet eltekinteni, miszerint az üvegfalakon sorra halnak meg a liget szárnyas lakó. Zubreczky Dávid,  tájgazdálkodási mérnök, újságíró, az alábbit írta erről egy saját cikkében:

„Több mint harminc éve ismertek ennek a jelenségnek a legfőbb okai, és az is, hogy miként lehet ellene védekezni. Ez a ház az összes kritikus tényezővel rendelkezik, ami a madarak pusztulásához vezethet: tükröződő és ablakon átlátszó zöldfelületek, fák és bokrok közelsége, amelyek miatt mindig sok a madár” 

A Magyar Zene Háza (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

Az építész (és a környezetvédők is) még az építési munkálatok elkezdése előtt kifejezte aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a hatalmas üvegfelületek rendkívül veszélyesek a madarakra nézve. Főleg ott, ahol nem más házakat tükröznek vissza, hanem fákat, bokrokat, zöldet. Vagy, ahol a madarak “átlátnak” a házon. Az ilyen felületeket egyszerűen nem érzékelik, és olyan erővel repülnek neki, hogy elpusztulnak. A Magyar Zene Háza pont ilyen üvegpalota lett.  A problémát ugyan észlelték, hiszen kihelyeztek pár madármatricát, ám ez láthatóan nem elég. Szakértők szerint az igazi megoldást a nagyon sűrűn felragasztott csíkok jelentenének, vagy szúnyogháló, vagy matt fólia. 

+1 klasszikus

Ez pedig nem más, mint az olasz torony, amely ma már világszerte turisztikai látványosság, a pisai ferde torony, ami ugyan nem teljes mértékben az építészek, hibája, de azért ők sem mentesülnek a felelősség alól. A torony “ferdeségének” oka a torony építésének alapjául szolgáló talaj puhaságában keresendő, amihez a megfelelő alapozási munkálatok hiánya párosult. 

Fotó: DOZIER Marc/ Hemis via AFP

(via, via, és via)