A narancsliliom, klívia vagy szobaliliom Dél-Afrikából származik, 1854-ben John Lindley angol botanikus nevezte el a növényt (Clivia miniata), de tölcséres narancssárga virágai miatt narancsliliomnak is becézik.
Hogy gondozzuk?
„A fagyok elmúltával ha módunkban áll, tegyük ki a kert árnyékos részére. A klívia számára legmegfelelőbb a tápdús, jó vízáteresztő képességű, laza, morzsalékos talaj. Átültetni a virágzás után, csak 2-3 évente szükséges. Az ennél gyakoribb átültetés ugyanis gátolhatja a virágzást. Nyáron a szabadban hetente öntözhetjük, kéthetente pedig tápoldatos vízzel is. A nyári levélzetet nevelő időszakban nitrogénben dús komplex tápoldatot használjunk” – javasolja McMenemy Márk hobbikertész, aki azt tanácsolja, hogy lehetőleg, hűvös 8-10 C˚ hőmérsékletű helyiségben pihentessük. A nyugalmi időszak alatt – amely általában októberben kezdődik és közel két hónapig tart – szinte egyáltalán ne locsoljuk.
Fotó: Getty Images
„Ilyenkor csak éppen annyi vizet kapjon, hogy ne száradjon ki. Tulajdonképpen ezzel az úgynevezett szárazon tartással kényszerítjük rá a növényt a virágzás előtt szükséges nyugalomra. Ha ilyenkor is rendszeresen locsoljuk és tápoldatozzuk, akkor valószínű, hogy a klíviánk évekig nem fog virágozni. Ha a 60 napos hideghatás után meleg helyre visszük a növényt (20 fok körüli), akkor 12-15 nap múlva megjelennek a virágkezdemények a levelek hónaljában” – mondta McMemeny Márk.
Arra figyeljünk, hogy a narancsliliom különösen mérgező, főképp a földalatti részei. Japánban több fajtáját is kifejlesztették, létezik csíkos levelű és sok különböző színű virággal rendelkező, mint például rózsaszín, világossárga, piros vagy a fehér, de a legnépszerűbb még mindig a hagyományos narancssárga-sárga virágú. Nagyon meleg helyen télen különféle pajzstetvek támadhatják meg, valamint ha a virágképződéskor nincs a meleg, rövid marad a virágzati szár.
