Oroszország már annyi gyönyörű topmodellt adott a világnak, ideje volt, hogy alternatív nézőpontból is megközelítse a szépség fogalmát.
Felkapottá vált ugyanis, hogy tipikus orosz fejeket foglalkoztassanak a kifutókon, a moszkvai székhelyű Lumpen modellügynökség pedig remekül ráállt, hogy kielégítse a divatházak keresletét. Az olyan nagy nevek, mint a Lanvin, a Jil Sander, a Vetements vagy a Comme des Garçons két kézzel kapkodnak érte, hogy aktuális kollekcióikat Lumpen modelleken mutassák be.
A Lumpen “embereit” látva nehéz lenne azt állítani, a klasszikus szépségeket vadásszák össze – de nem is ez a céljuk. Sokkal inkább, hogy egyedi arcok legyenek, karakteresek, olyan, akikre emlékszel, akik látványa érzéseket vált ki belőled. Persze az olyan orosz származású szépségeknek, mint Irina Shayk vagy Natalia Vodianova, nem kell aggódniuk, hogy elveszik a kenyerüket az ügynökség lumpenproletárjai. Inkább csak megadják a szükséges vérfrissítést a modellvilág számára.
Az orosz ügynökség névválasztása meglehetősen provokatívnak számít, szerződött modelljeinek lumpenproletár elnevezése, illetve a szó eredeti jelentése pedig nem is állhatna távolabb a divat csillogó világától. A marxista megnevezés ugyanis anno a lezüllött, a tőkés társadalom perifériájára sodródott, osztálytudat nélküli társadalmi réteget jelölte, akik között bűnözők, pénzért bármire kapható senkiházik egyaránt megtalálhatók voltak.
Úgy tűnik azonban, kellő idő eltelt már ahhoz, hogy – legalábbis Nyugat-Európában és Amerikában – ne számítson a szó eredete, csak az, hogy hozzon magával egy kis oroszos egzotikumot, valami mást, mint ami megszokott.
Persze, ha rosszmájúak akarunk lenni, bizonyos szempontból találónak is mondhatjuk a lumpenproletár megnevezést. A szorgos modellválogatás gyümölcse ugyanis nem látszik többnek az utcán összeszedett fiúkból és lányokból, akik arcberendezése a legtöbb esetben távolról sem felel meg a szépség standard elvárásainak. Túl közel vagy épp túl távol ülő szemek, durván aszimmetrikus arc, karakteres orrok, tetoválások, piercingek – sokszor nem túl vonzó tekintetek.
Ahogyan pedig az ügynökség alapító egy interjúban elmondta, “Az ügynökségnél mindenki a külvárosokból, peremkerületekből jött és megtapasztalt már valamit életében, ami érzelmileg nagyon megviselte. Talán az utcán nőttek fel vagy kis időre lecsukták őket – végső soron mégis az a lényeg, ha az arcuk megfelel, akkor nyert ügyük van, függetlenül a hátterüktől.”
A Lumpen férfi modelljei
A siker pedig épp ebben rejlik, mióta ugyanis a divatvilág vezetői felfedezték, hogy van élet a tökéletességen túl is, nem győzik felkutatni maguknak a “kicsit más” modelleket. Az albinizmus, a vitiligo, a Down-szindróma immár nem kizáró ok, mint ahogyan a kilók és az életkor szempontjából is elfogadottakká váltak a magasabb számok. A “környék legmenőbb sráca/csaja” helyett pedig szívesen választják a kevésbé tökéletes arcú jelölteket.
Az első megrendeléseket az orosz tervező, Gosha Rubchinskiy adta, de Demna Gvasalia is vonzódik a “fura” arcokhoz, így mióta a Balenciaga számára is tervez, annak a kifutóin is feltűnnek a Lumpen modellek. A nagy nevek közül még megemlíthetjük a Nike-t, a Burberryt és a Kenzo-t is, akik szintén felfigyeltek az orosz modell exportra.
Az ügynökség egyébként a hatalmas ország etnikai sokszínűségének megfelelően tágan értelmezi a “jellemzően orosz” megjelölést és nem csak fehér bőrű modelleket foglalkoztat. A lényeg, hogy származásukat tekintve legalább egyik oldalról oroszok legyenek, az pedig, hogy bőrszínük milyen, cseppet sem számít.
A Lumpen női modelljei
Innentől pedig valóban áll a kijelentés: manapság bárkiből lehet modell, csak kellő elszántság kell hozzá, no meg az, hogy megtalálja a megfelelő ügynökséget. Oroszországban mindez már adott.
