A legtöbb divatmárka kínálatából ugyanis egész egyszerűen hiányoznak az XL feletti méretek, de még azok a vásárlók is a kiszolgáltatottság határán mozognak, akiknek jó lenne az XL. Méret és méret közt is nagy eltérések vannak, és bizony sokszor az extra nagy jelzés inkább csak egy bőre szabott M-est takar.
Adódik hát a kérdés, miért nem készülnek fel rendesen a divatmárkák a vásárlói igényekből, miközben az átlagos ruhaméret távolról sem az S-es?
Ennek egyik oka a pénz, de meglehetősen macerásnak is érzik bővíteni a kínálatot.
44-es méret felett ugyanis jóval komplikáltabbá válik a ruhatervezési folyamat. Nem csak annyiról van szó, hogy a szabásmintát (ami 34–40-es méretig általában szépen működik a begyakorolt homokórafazon alapján) egy kicsit felnagyítják, és már indulhat is a gyártás. Mások a test arányai, a lábszár például nem nő arányosan hosszabbra, így nem kell egy nadrágot zsiráfméretűre szabni, ellenben derékban már nagyobb bőséget igényelhet. De a varrások helyét, erősségét is át kell gondolni, például hogy egy felső vagy egy ruha ne vágjon be hónaljban, az alsónemű vagy a fürdőruha megfelelően tartsa a nagyobb melleket.
A megoldandó kihívások sora itt nem ér véget. Minél nagyobb méretről van szó, annál nagyobb eltérések lehetnek a vásárlók alkatában. Egy alakkövető ruha vagy nadrág esetén más fazon számít előnyösnek a magas, izmos alkatúaknak, és más a körte vagy épp alma testalkatúaknak. A márka számára pedig ott a dilemma, melyik típusra tervezze a ruháit? Ha mindegyikre, az még több pénz; ha csak egyet választ ki, azzal növeli annak kockázatát, hogy nyakán marad az áru.
A hosszabb és részletesebb tervezési folyamat ráadásul sokszor csak papíron kap kellő időt, ugyanis sok esetben csak a fő kollekció megtervezését követő „utolsó pillanatokban” jut ideje a tervezői csapatnak arra, hogy átültessen valamicskét az alapgondolatból a kiegészítő, plus size kollekció designjába is. Pedig az összecsapott munka csak annak az esélyét növeli, hogy a befektetett pénz sohasem térül meg, a kész ruha nem elégíti ki a vásárlói igényeket.
Modellek a plus size divat egyenjogúságát hirdetik #stylehasnolimits feliratos trikóikkal (Fotó: Getty Images)
Ráadásul, ha a befektetendő pénz körüli dilemmán túlteszi magát egy divatmárka, és kellőképp erősnek is érzi magát a bővítéshez, még mindig ott a nagy kérdés:
mennyiért árulja az extra méretű ruhákat?
Egy 36-os és mondjuk egy 50-es méret között már jelentős a különbség a felhasznált anyag mennyiségében, ergo, ha nem vennék hozzá a magasabb tervezési költséget, akkor is többe kerülne legyártani ugyanazt a fazont. Akkor pedig miért ne akarnák mindezt az árcímkén is feltüntetni? Nos, talán azért, mert elég dühítő és lélekromboló lenne azt látni, hogy méretválasztásnál hirtelen ugrik pár ezrest az ár is felfelé.
Plus size próbababa (Fotó: Getty Images)
Mit tudnak tenni a márkák? Egyik megoldás, hogy a pluszköltséget leosztják az összes méret között, és így kialakítanak egy méretfüggetlen árat, a vásárló úgysem látja át, milyen tételekből adódik össze a feltüntetett összeg. Másik lehetőség, amely inkább az eltérő árazást erősíti, ha a márkák plus size kollekciókat indítanak. Kiemelve a kínálatból ezeket a darabokat, ugyanis jóval könnyebb a fazonkialakítás, eltérő stílusokkal, színekkel vagy mintákkal dolgozhatnak, remek hírértéke van, hogy ők mindenkire gondolnak, ráadásul az árak tekintetében is szabadabb a mozgástér, hiszen más termékekről van szó.
A Mango aktuálisan legolcsóbb (nem akciós) farmerje webshopjuk alapkínálatából (balra) és a plus size méretre kialakított Violeta kínálatából (jobbra)
Igény és kereslet lenne divatos, plus size ruhára itthon és nemzetközi szinten is. Amerika asszonyai átlag 44–46-os méretet hordanak, de itthon is hasonló a helyzet. Európa legkövérebb nemzeteként honleányaink egyre nőnek: „2025-re a felnőttek 24 százaléka elhízottá válhat Magyarországon” – hozta nyilvánosságra a The Lancet orvosi hetilap múlt évben az elhízás világnapján. Attól pedig, hogy valaki a méretskála felső végéhez tartozik, még akarhat divatosan, ízlésesen öltözködni, hogy az előnyös és csinos is legyen egyszerre.
Ha azt nézzük, hogy a kilók számának nemzetközi gyarapodásával a kereslet is eltolódik a plus size méretek felé, némiképp érthetetlennek tűnik, miért nem akarják kielégíteni a divatmárkák a fizetőképes és megfelelő kínálatra vágyó vásárlóközönséget. Az itthon is kapható fast fashion márkákat vizsgálva afelől, mennyire vannak felkészülve a plus size vásárlókra, egészen vegyes képet kapunk. A trendiséget kivéve a képből, csak az elérhető méreteket nézve, azt látjuk, hogy a megnézett 11 márka közül csak háromnál volt külön plus size kollekció (C&A, H&M és Mango), és bizony az extrább méretekkel is inkább csak itt találkozhattunk. Néhányan még elmentek 46-os méretig, de a „tinimárkák” simán megálltak 42-esnél, pedig megkockáztatjuk, a teltebb csajszik itthon is örülnének, ha nem a „mamibutikokból” kellene összevadászniuk a cuccaikat.
A webshopokat átnézve ezt találjuk:
Fast fashion márkák legnagyobb ruhaméretei a webshopok kínálata alapján
A trendeket követő plus size kínálat, ebből is látszik, távolról sem áraszt el minket – finoman szólva is piaci rés tátong a divatbizniszben. Nemzetközi szinten persze már többen is rástartoltak a témára, és nyitották meg célirányosan a telt hölgyeket, csajokat megcélzó webshopjaikat és üzleteiket, amelyek kínálatát direkt az extra igényeknek megfelelően alakítják. Itthon azonban még nincs ekkora Kánaán: ha valaki tart a netes vásárlásoktól, jóval szolidabb kínálatból válogathat.
Menő plus size divatmárkák a világból:
