Az első hercegnő szabásvonalú ruhákat nem más, mint az haute-couture atyja, Charles Frederick Worth készítette el, aki Dániai Alexandra brit királyné előtt kívánt tisztelegni a megnevezéssel. Az 1870-es évek végén és az 1880-as évek elején népszerű fazonnak számított, ami a kor bodycon ruhájának, vagyis a test vonalát követő, szexi típusnak számított.
És valóban, a tökéletesen testre simuló öltözékek a maguk valójában engedték láttatni a női test körvonalait, vagy legalábbis azoknak fűzővel tuningolt változatát. Nem használtak hozzá sem abroncsszoknyát, sem turnűrt (ami méretes hátsót csinált mindenkinek), hanem hagyták, hogy a szoknya anyagának természetes esése alakítsa ki a végső megjelenést.
A hercegnő fazon a 20. században is a nőkkel maradt, egyik leglelkesebb híve nem más, mint Christian Dior volt, aki 1951-ben egy teljes kollekciót is szentelt neki.
A szabásvonal lényege ma sem tér el az eredetitől: hosszanti panelekből áll össze a ruha, amely a derékrésznél sincs kettéválasztva, csupán az egyes darabok formáinak és a hosszanti varrásmódnak köszönhetően követi a test vonalát a ruha, majd deréktól lefelé bővül. Máig az egyik legnépszerűbb fazon, ha menyasszonyi ruháról van szó, de csinos nappali öltözékekhez és estélyi ruhákhoz is előszeretettel használják.