Jeanne Lanvin 1867-ben, középosztálybeli családban született Párizsban, ő volt szülei tíz gyermeke közül a legidősebb. Ahogyan minden, hozzá hasonló származású francia kisleánynak, úgy neki is sejthető volt a jövője, a tisztes férjhezmenetel és a dolgos hétköznapok, amiben az önálló karrierépítés és a saját vállalkozás biztosan nem szerepelt.
Kis pénzből az elit osztályba
Sokkal inkább az, hogy 13 évesen már dolgozni kezdett egy helyi ruhakészítő inasaként, tinikorában pedig kalapostanoncként tanulta ki a mesterséget. Tehetséges és éles eszű lány volt, aki ahelyett, hogy megelégedett volna azzal, hogy szorgos varrónő lesz valamelyik mesternél, 22 évesen saját, pici kalapkészítő műhelyt nyitott a megtakarított pénzéből.
Jeanne Lanvin (Fotó: Getty Images)
Bár nem talált fel olyan korszakalkotó, egyedi szabásvonalat, mint korának másik nagy párizsi szabója, Vionnet, és nem kereste az öltözékekben a modern letisztultságot, mint Chanel, mégis páratlan sikerre vitte vállalkozását. Ruhái meseszépek voltak még akkor is, ha nem a legutolsó divathullám szerint készültek – de ne gondoljunk avítt öltözékekre, inkább a klasszikusan elegáns stílus századfordulós verziójára.
Fekete alkalmi ruha Lanvin 1915-ös kollekciójából (Fotó: APIC/Getty Images)
Kollekcióit ahelyett, hogy valamilyen gondolatvilág köré építette volna fel, inkább igyekezett úgy összeállítani, hogy abban minden vendége találjon magának megfelelő öltözéket kortól és testalkattól függetlenül.
1895-ben, 28 éves korában ment férjhez egy olasz nemesemberhez, akitől két évvel később egy lánya született, Marguerite. Ő lett az, akinek köszönhetően szabósága igazán beindult, és a legfelsőbb körökből is érkezni kezdtek a megrendelések. Nem a férje, a lánya.
Jeanne Lanvin kislányával (Fotó: lanvin.com)
Inspiráló gyereknevelés
Imádta a lányát, rengeteget foglalkozott vele, és ha már ruhakészítő volt, a kis Marguerite ruhatárára is nagy gondot fordított: így készültek el az első anya-lánya szettek is, vagyis az egymáshoz nagyon hasonló, egymást kiegészítő gyerek- és felnőttruhák.
Anya-lánya ruhák illusztrációja az 1920-as évekből
Az egyedi készítésű páros öltözékek pedig nemcsak az ő, de egyre több vendége tetszését is elnyerték, pár év alatt ezek lettek szabósága legnépszerűbb darabjai, amelyek a hírnevet is meghozták. Akkoriban a személyre szabott anya-lánya öltözékek még újdonságnak számítottak, Lanvin számára pedig minden adott volt, hogy kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket.
Ez olyannyira sikerült, hogy később, a harmincas években maga a brit Erzsébet anyakirályné is rendelt tőle anya-lánya öltözékeket maga és kislányai, Erzsébet és Margit hercegnők számára. Lanvin ekkor készített első alkalommal játék babát is ajándékként a rendeléshez, amely szintén ugyanolyan ruhába volt öltöztetve. A baba készítése idővel a divatház hagyományává vált, igaz, a fiúcskaruhákra nem ültette át a szokást.
Erzsébet és Margit hercegnő számára ajándékozott játék babák, amelyeket Jeanne Lanvin készített 1938-ban (Fotó: royalcollection.org.uk)
Színek és szabások
Az 1920-as évekre Párizs egyik legkeresettebb couturier-je lett, amit tehetsége mellett okos észjárásának is köszönhetett. Érdekelte a középkori és reneszánsz művészet, az ókori Egyiptom kultúrája és az antikvitás, ismereteit pedig a ruhák gazdag díszítésénél és a színek megválasztásánál is felhasználta. A Fra Angelico nevű kobaltkék lágy, mégis vibrálóan intenzív színe, amit eredetileg a lazurit ásványból állítottak elő, és számos középkori oltárdísz és freskó dekorálásánál felhasználtak, a Lanvin divatház legjellemzőbb színe lett. Jeanne Lanvin ugyanis észrevette, hogy ez a különleges, nemes árnyalat a legtöbb haj- és bőrszínhez tökéletesen illik, ráadásul előkelősége a szintén kedvelt feketével és ezüsttel csak tovább fokozható.
Lanvin kékje ’20-as évekbeli textilmintákon (Fotó: lanvin.com)
A cloche kalapok húszas évekbeli felfutását is ügyesen kihasználta, számos nappali és alkalmi fejviseletet tervezett ruhái kiegészítőjeként. A korábbi, széles karimájú kalapcsodákhoz képest sportos, harang formájú kalap tökéletes kiegészítője volt a bubifrizuráknak, amelyek szintén akkoriban indultak hódító útjukra.
Mademoiselle Rahna francia táncosnő Lanvin ruhában a húszas években (Fotó: Hulton-Deutsch Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)
A szépség és a romantika mindig is jellemző volt Lanvin kreációira, aminek csúcspontjai a robe de style stílusban készült öltözékek voltak. A robe de style általában szűk, a test vonalát követő felsőrésszel és bő szoknyarésszel kialakított alkalmi ruhát jelentett a húszas években, finoman szólva is szöges ellentétet képezve a kor másik nagy trendjével, a flapperek egyenes szabású, csípőre ejtett fazonú öltözékeivel. Az abroncsos szoknyák klasszikus eleganciáját ötvözte a korszak divatszíneivel és mintáival, például az art deco geometrikus formavilágával.
Gilda Gray színésznő és táncosnő Lanvin estélyi ruhában, 1924 körül (Fotó: James Abbe/General Photographic Agency/Getty Images)
„Ígérj neki akármit, de adj neki Arpège-t”
Így szólt a divatház legelső, máig a legnépszerűbb illatok között számon tartott parfümjének, az Arpège-nek a reklámja, amelyet 1927-ben mutattak be. Az arpeggio zenei játékmódra utaló elnevezést Lanvin lánya adta, aki nagyon szerette a zenét, a különleges, a hangok egymás utáni lejátszását jelölő név pedig tökéletesen illik a parfümre, amelynek illatjegyei is mesteri sorrendben bontakoznak ki egymás után, mégis szorosan összefonódva. Az illatnak az üvege is különleges, díszítése ugyanis Paul Iribe rajza egy anyáról, aki óvón átöleli a lányát – a modell persze maga Lanvin és Marguerite volt.
Az illat mellett dekorkozmetikumokkal is bővítette divatháza kínálatát, igaz, a Lanvin rúzsok és púderek mára már kikerültek a divatház kínálatából. De nem csak a divat és a szépségápolás iránt érdeklődött a tervező. Lelkes műgyűjtő volt, aki maga is számos lakberendezési tárgyat tervezett Armand-Albert Rateau tervező bevonásával, amelyek komplett home decor vonalat képviseltek a Lanvin-birodalomban. Rateau tervezte meg nem mellesleg az Arpège gömbszerű üvegcséjét is.
Fotó: Getty Images
Jeanne Lanvin 1946. július 6-án, 79 évesen hunyt el, megérve, hogy lássa az által felépített divatbirodalom bő két évtizedes ragyogását, és talán bízva benne, hogy öröksége a következő generációk számára is fennmarad.
Mint tudjuk, ez így lett, a Lanvin a legrégebbi, ma is működő párizsi divatház, amely a kezdetektől ruhaneműk készítésére szakosodott. Igaz, az elmúlt szezonok heves kreatívigazgató-cseréje (kettőt is elfogyasztottak pár éven belül) és a tény, hogy a többségi tulajdont egy kínai cégcsoport szerezte meg, némi útkeresési bizonytalanságot és átrendeződést jelent, de reméljük, a hamarosan induló Párizsi Divathéten az alapító asszony emlékéhez méltó, színvonalas kollekciót láthatunk belsős tervezői csapatuktól.
