1. Amerika írója találta fel a melltartókapcsot
Bizony, nem csak a Huckleberry Finn kalandjait köszönhetjük Mark Twainnek, ő szabadalmaztatta azt a kicsi, horgokkal ellátott kapcsot is, amivel melltartónkat rögzítjük a mai napig. A hivatalos procedúra Twain valódi neve, vagyis a Samuel Langhorne Clemens alatt futott, a korabeli dokumentációkon, amelyek a roppant ismerős szerkezet rajzát mutatják, mindez jól olvasható. A rugalmas anyagból tervezett kapcsot Mark Twain ugyan eredetileg nadrágokra szánta, de végül a nők budoárjában találta meg végső, tökéletes helyét.
2. Bonaparte Napóleon gombokkal regulázta meg taknyos katonáit
A történelmi legendárium szerint Bonaparte Napóleon volt az, aki a férfi zubbonyok ujjának elejére először varratott díszes gombokat, amelyek nem csak dekorációs célt szolgáltak – bár erre is jók lehettek, tekintve, hogy Napóleon hadseregének díszegyenruháit udvari festőivel terveztette meg a megfelelő összhatás érdekében. Legalább ennyit nyomott a latban az is, hogy a díszes sereg látképét roppantul rontotta, amint annak tagjai rendre ruhájuk ujjába törölték orrukat, arcukat, ahelyett, hogy katonás rendben sorakoztak volna zászlajuk alatt. Így hát, hogy elejét vegye a ruhaujjak bepiszkításának, Napóleon díszes gombokat varratott rájuk, amiktől azt remélte, dörzsölni fogja annyira a katonák arcát, hogy leszokjanak használatáról.
Más források ezt a divattörténeti tettet II. Frigyes porosz király nevéhez kötik, így bár a gombok eredete nem lefutott, azért Napóleon annyit mégiscsak hozzátett a férfidivathoz, hogy uralkodása idején vált népszerűvé a dupla kézelővel készült, majd visszahajtott, ún. francia mandzsetta is, ami máig divatosnak számít. Igaz, ma már nem azért tűrik vissza, hogy az orrváladékot eltakarják vele.
Fotó: Getty Images
3. Tutanhamon hozta divatba a szemceruzát
A sminkelés hol mérgező, hol túlélhető formában, de mindig is szerves részét képezték a nők és férfiak megjelenésének, igaz ez a szemsminkekre is. A szem kontúrjának megrajzolása sem a 20. században született hóbortnak számít, az azonban kétségtelen, hogy újkori népszerűségét nagyban köszönheti az ókori Egyiptom egyik legnagyobb fáraójának, Tutanhamonnak. A fáraó sírjának 1922-es feltárásával (és úgy általában, az akkoriban az érdeklődés középpontjában álló kairói régészeti leletek gazdagságával) ugyanis megnőtt az érdeklődés a fáraó aranyból készült halotti maszkján látható, erős szemfestés iránt. És ez a láz, úgy tűnik, azóta sem csillapodik.
Fotó: Ann Ronan Pictures/Print Collector/Getty Images
4. Az esernyő nem is esernyő volt eredetileg
Sokkal inkább napernyő. Legpraktikusabb kiegészítőnket ugyanis hosszú ideig nem az eső elleni védekezésként használták eleink, hanem árnyat adó alkalmatosságként funkcionált. A legrégebbi bizonyíték az összecsukható ernyők létezésére Kr. u. 68-ból származik Kínából, Wang Mangot, a Xin-Dinasztia alapítóját ábrázolják vele. Maguk az ernyők azonban ennél sokkal régebbi kiegészítők, Kínában már 2400 évvel ezelőtt is használtak különféle napellenzőket a császári fogatokon, mint ahogyan az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is büszkélkedhettek saját napellenzőikkel.
Ehhez képest esernyőként az 1700-as években kezdtek el elterjedni, immár az eső elleni védekezés „fegyvereként”, ami aztán oly népszerű lett, hogy Párizsban az 1760-as években még esernyőkölcsönző vállalkozókat is találni lehetett, akik olajzöld ernyőket adtak bérbe azok számára, akik nem engedhették meg a fedett lovaskocsik használatát esős időben sem.
Ernyőüzlet Párizsban, az 1930-as években (Fotó: Imagno/Getty Images)
5. Az autók megjelenése a nők öltözködésére is hatott
A húszas évek társadalmi változásai, mint tudjuk, óriási hatással voltak a nők öltözködésére. Nemcsak a fűzőket dobták le, de a szoknyák hosszát is egyre rövidebbre szabatták, ez utóbbira pedig az autóipar is hatással volt. Hogy miért, az roppant kézenfekvő: a rövidebb és kevésbé terebélyes ruhákban egyszerűbb volt ki- és beszállni az automobilokba, ami egy nyüzsgő életet élő, vérbeli flapper-lánynak igenis fontos szempont lehetett.
Fotó: Imagno/Getty Images
