Fodrászunkkal a kapcsolat olyan, mint egy házasság: az „örökkön-örökké” boldog reményével kezdünk neki, élvezzük az együtt töltött perceket, és hálát adunk a sorsnak, hogy megtaláltuk azt, aki fél szavakból is érti vágyainkat. Aztán megesik, hogy mégis történik valami, és félrelépünk.
A legidillikusabb kapcsolatba is belerondíthat egy félrement színválasztás, elcsábulhatunk a nyaralás alatt, vagy az is elég lehet, ha túl sokszor sétálunk el a szomszédban nyílt, nagyon menő hajszalon előtt. És megtesszük. Megcsaljuk a fodrászunkat.
Bár az ok ezerféle lehet, könnyen kiderülhet, hogy óriási hiba volt másik fodrász székében keresni a boldogságot. De mit tegyünk? Visszakullogjunk? Mit fog gondolni? Megsértődik? Egyáltalán észreveszi?
Megkérdezte erről már valaki a saját fodrászát?
Én megtettem.
„Akkor ébredtem rá, hogy jó dolog, ha »kíváncsiskodik« máshol a vendég, amikor elkezdtem érezni, hogy igazi, saját stílusom alakult ki. Erre a stílusra nem kényszeríthetek rá senkit. Érdekes látni, hogy ki mit lát meg a hajban, és így sok hajkölteményből válogathat a vendég. Lényeg, hogy mindenki érezze azt, nemcsak levágják a haját, hanem frizurát készítenek neki” – mondta el pironkodva feltett kérdésemre az „én Lizám”, vagyis Szalkai Lívia Liza, a győri Studio No.1. szalon mesterfodrásza.
Na jó, de ő az én fodrászom, lehet, hogy csak megsérteni nem akart, ezért még másik három mestert is kifaggattam róla, mit éreznek a „felszarvazott” fodrászok.
„Szerintem az égvilágon semmi gond nincs azzal, ha egy vendég elmegy más fodrászhoz. Amúgy is van egy természetes fluktuáció minden szalonban. Persze az gond, ha a munka minősége miatt pártol el, de akkor vissza sem jön. Viszont ha visszatér, az egyfajta visszajelzés is, hogy elégedett volt velünk, csak valami miatt egy időre mást választott.” Hoglmayer Attila mesterfodrász (hair’s[ku:l] szalon) szavai megnyugtatóan csengtek össze Lizáéval és elárulom, a többiek is ugyanígy vélekedtek.
Az átmeneti fodrászváltásból ezek szerint mi, vendégek nagyobb lelki ügyet csinálunk, mint kellene. Sőt, még bevallanunk sem kell a dolgot, látják ők azt anélkül is, ha a hajunkra néznek. „Természetesen a fodrásznak feltűnik, hogy másnál volt a vendég, gond is lenne, ha nem így lenne. És persze azt is észrevesszük, hogy milyen rég volt már nálunk. Igazából én nem firtatom, hogy kinél volt, és miért ment el, persze ha ő akar róla beszélni, annak örülök. De sosem éreztetném velük, hogy ez nekem kellemetlen lenne. Engem választott újra, és ez jó” – vélekedik a dologról Attila.
Fotó: Element5 Digital – Unsplash
Rita, aki az egyik 13. kerületi fodrászatban dolgozik, kedves emléket is őriz egy vendégéről, aki az új szalonban jött rá, hogy nem is tudja mit akar. „Hosszú évek óta járt hozzám egy férfi vendégem, aki épp a szabadságom alatt szeretett volna hajat vágatni. Mivel az időpontfoglalás így nem jött össze, beült egy idegen helyre, ahol, mint mesélte, a fodrász feltette a számára megdöbbentő kérdést: Milyen hajat szeretne vágatni? És ő hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon, hiszen nálam már kialakult, mik az igényei. Ő csak jött, én pedig vágtam neki olyanra, amilyenre szavak nélkül kérte.”
Visszatérni tehát nem ciki, és attól sem kellene tartanunk, hogy szóvá teszik a dolgot, bár ők is tudják, vannak olyan kollégák, akik valóban felháborodnak, és személyes sértésként kezelik az efféle eseteket. Ők aztán nem átallják fennhangon becsmérelni exük tették, így aggódni csak akkor van okunk, ha hallottunk már ilyen kirohanást saját fodrászunktól. A többiek cukik. És örülnek, ha elmondjuk, ha valami gondunk van, és meg tudják velünk beszélni.
Végtére is a kommunikáció minden kapcsolatban fontos.
„Volt olyan eset, amikor rosszul érintett a vendég távozása. Három éve történt, hogy egy akkor már húsz éve hozzám járó vendégem, akivel ráadásul nagyon jóban voltunk, olyan frizurát kért, amiről sejtettem, hogy nem lesz szép, de végül elkészítettem neki. Másnap fel is hívott, hogy nem tetszik neki. Természetesen grátisz készítettem volna új frizurát a számára, de végül mégsem hozzám jött vissza, hanem egy kolléganőmhöz. Utólag meggondolva valóban hiba volt, amikor nem szóltam előre, hogy nem áll majd jól neki a választott frizura. Megbántam, mert egy kedves ismerőst is elveszítettem személyében” – mesélte el Rita.
Kempf Dóra budapesti fodrász szerint is sok okból előfordulhat, hogy valaki kipróbál egy másik hajszobrászt: „Nagyon emberi dolgok ezek, ha nincs kezdve beszélni róla, azt is elfogadom. Volt, hogy rákérdeztem az okra, de láttam a vendégemen, hogy zavarba jött a kérdéstől, ezért hagytam is, nem szerettem volna, hogy kellemetlenül érezze magát.”
„Érthető dolog a váltás is – mondja Attila. – Főleg a már ezer éve visszajáró vendégeknél beleeshetünk abba a hibába, hogy nem változtatunk a haján olyan mértékben ahogy szeretné, mert mi kábé ugyanazt látjuk benne már évek óta. Más fodrász mást lát esetleg. Na persze ezért kell elmenni oktatásokra, és kell folyamatosan képezni magunkat, hogy ennek az esélyét lecsökkentsük.”
Így hát, hölgyeim (és uraim), ne érezzük magunkat rosszul, mert néhanapján kipróbálnánk egy másik fodrászt is, kedvencünk attól még ugyanolyan szívesen fog várni minket. Azonban ha elégedettek vagyunk az aktuálissal, és netalán még kedveljük is, nyugodtan beszéljük meg vele, ha bármilyen gondunk lenne a munkájával. Örülni fog a visszajelzésnek, nekünk pedig csak még jobb lesz a frizkónk, mint eddig.
