Ez a szám pedig csak Olaszországot jelöli, miközben Európa-szerte hasonló gondokkal küzdenek a divatházak. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a világ egyik legnagyobb, luxusmárkákat tömörítő vállalata, a LVMH Moët Hennessy Louis Vuitton is 13 országra kiterjedő nyíltnap-sorozatot szervezett, elsősorban középiskolások számára, hogy bemutassa, hogyan készülnek a vágyott Fendi táskák, Bulgari ékszerek vagy épp az Hublot karórák.
Ruhakészítő a Journées Particulières eseményén – Fotó: instagram.com/actpr_de
Azok ugyanis döntő részt ma is a bőrdíszműves, cipész, szabó, órás és más, hagyományos mesterséggel foglalkozó műhelyekből kerülnek ki, ahol bizony az elmúlt években megcsappant a betanulni vágyó, tehetséges fiatalok száma. A couture ruhák hímzéseit, gyöngyökkel, tollakkal való díszítéseit nem lehet gépekkel végezni, kell hozzájuk a szakértelem, ezért a luxusmárkák számára egy tehetséges kézműves valódi kincs.
Olyannyira vigyáznak rájuk, hogy a Journées Particulières eseményein a szervezők például egyik mesteremberük vezetéknevét sem tüntették fel sehol, nehogy egy versenytárs fejvadásza becserkéssze valamilyen módon.
A divatházak egyre inkább kénytelenek kezükbe venni az irányítást az oktatás és szakképzés területén, ezért sok helyen saját képzéseket indítanak, mint ahogy tette ezt már a Tod’s, a Prada és a Fendi is. A Chanel is mentő missziót végez már 1985 óta, Karl Lagerfeld indíttatására a divatház akkor kezdte el egy leányvállalat alá összegyűjteni a párizsi alkotóműhelyeket, ahol a haute couture ruhákhoz szükséges, kézzel készített kiegészítők kialakítását és a speciális anyagmegmunkálásokat végzik.
