Hajlamosak vagyunk a vadkapitalista Amerika felszínes ünnepének tekinteni a halloweent, amit az Újvilág nem átall ledugni a világ torkán, pedig a helyzet az, hogy az USA még sehol sem volt, mikor halloween ünnepe már rég létezett.
Kelta állatbőröktől a keresztény angyalokig
A halloween gyökere az ókori keltákig nyúlik vissza, akiknél október 31. jelentette az új év kezdetét. Ekkor ért véget a nyár, és kezdődött másnap a tél, az ünnep alkalmával pedig egyszerre hódoltak a Napisten és a Holtak Ura előtt. Úgy tartották, az élők és holtak világa közötti határ ezen a különleges éjjelen elmosódik, a holtak szellemei pedig visszatérnek közéjük. Hogy elrejtsék magukat a kóbor lelkek elől, állati bőrökből és állatfejekből készített öltözékekbe bújtak, a druidák pedig hatalmas tüzeket raktak, ahol áldozatokat mutattak be, és jósoltak az egybegyűlteknek. Az ünnepet samhainnak nevezték, ami annyit jelentett, a nyár vége.
A samhain ünnepe máig fennmaradt az Egyesült Királyságban, ahol több helyütt is fesztiválokat rendeznek a kelta eredetű, pogány ünnep alkalmából (Fotó: Matt Cardy/Getty Images)
Mikor a rómaiak elfoglalták a kelta területek nagy részét, két ünnepük szokásai is beleolvadtak a samhainba. Ezek egyike volt a szintén október végén tartott feralia, amikor a rómaiak is halottaiknak állítottak emléket, másik pedig a pomona, amely a fán termő gyümölcsök istennőjének napja volt. Úgy tartják, innen ered a máig hagyományos halloweeni játéknak tartott almahalászat is, Pomona istennő szimbóluma ugyanis az alma volt.
A középkorban aztán, ahogyan az más, pogány vallási szokásokkal is történt, a kereszténység megtalálta a módját, miként tudná beolvasztani és a katolikus hitnek megfelelően átalakítani a samhaint. Mindez a 9. században, egész pontosan 835-ben történt meg, amikor III. Gergely pápa a mindenszentek napját a tavaszból az őszbe költöztette: azt megelőzően ugyanis az ünnepet a pünkösd utáni első vasárnap tartották, amiről úgy rendelkezett, hogy az all hallows eve, vagyis a mindenszentek éjszakáját követő napra, november 1-jére essen.
A kelta samhain így tökéletesen beépült a keresztény vallásba, csak éppen ott nem a visszatérő holt lelkekre emlékeztek, hanem a tisztítótűzben megtisztult és a mennyek országába bejutott üdvözültekre. Angol nyelvterületen a mindenszentek napját all-hallows vagy all-hallowmas néven is hívták, a kelták pedig magát a samhaint kezdték el all hallows eve-nek nevezni, amelyekből aztán pár évszázad alatt formálódott ki a mai halloween elnevezés.
Rajz az 1500-as évekből a halloweeni szokásról, a kéz nélküli almaevésről, amelynek almahalászat formája is széles körben elterjedt (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Bő százötven évvel később, 1000 körül adódott hozzá a mindenszentek napjához a november 2-án azóta is keresztény ünnepként számon tartott halottak napja, amikor a samhainhoz egészen hasonló módon a keresztények is tüzeket raktak, és beöltöztek, csak ők állatbőr helyett szentek, angyalok és gonoszok képmására maszkírozták magukat.
Ír répából amerikai tök
A halloween Amerikába csak a 19. század közepén került át, akkoriban ugyanis a burgonyaéhínség miatt Írországból rengetegen indultak el az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Az ír telepesek persze igyekeztek őrizni szokásaikat és hagyományaikat, köztük a halloweent is, így az angolszász ünnep nekik köszönhetően szépen gyökeret vert a bimbózó amerikai kultúrában, miközben némi átalakuláson is keresztülment.
Halloween témájú fotó 1895-ből (Fotó: London Stereoscopic Company/Getty Images)
Ilyen volt például magának a halloweeni lámpásnak a formája is, amit eredetileg karórépából, tarlórépából vagy épp céklából készítettek, amiket amerikai ötletre váltott fel idővel a tök. A legenda szerint a lámpást egy kovácsmester, bizonyos Stingy Jack készítette magának halála után, ugyanis olyan rosszlelkű volt, hogy a pokolba sem kapott bebocsátást, így arra kárhozott, hogy lelke örökké bolyongjon, hátha végül nyugodalmat talál valahol. A kovácsmestert egy karórépából kivájt lámpással a kezében ábrázolták, az világította meg útját, innen is kapta másik, angol nyelvterületen ismertebb nevét, a Jack of the Lanternt, magyarul Lámpás Jacket. Az elnevezés idővel átalakult jack-o-lanternre, amely név manapság már a halloweeni töklámpásokat jelöli. A pogány hiedelmekből fennmaradt középkori babona úgy tartotta, a töklámpások fénye megvédte az utazókat a kóborló szellemektől.
Cukrot vagy csínyt
Halloweenkor manapság szokás, hogy a gyerekek jelmezekbe öltözve házról házra járnak, hogy édességet kérjenek, máskülönben borsot törnek az illető orra alá. Amikor ez a szokás kialakult, még az égvilágon semmi köze nem volt a gyerekekhez és a cukorkákhoz, sokkal inkább a középkori Anglia szegényeihez, akik ilyenkor sorra bekopogtattak a házak ajtajain, hogy egy kis élelemért cserébe imádkozzanak a család elhunyt tagjainak lelki üdvéért.
A bulifaktor csak a 19. század közepén kezdett hozzáadódni az ünnephez. Annak hatására, hogy Amerikában a különböző betelepült népek kultúrája, szokásai keveredni kezdtek, a halloween is változáson esett át. Vallási ünnep jellegét a 20. század elejére elveszítette, és az őszi aratásokhoz kapcsolódó vigassággá lett, amikor a barátok és szomszédok összegyűltek, hogy együtt táncoljanak, énekeljenek – és persze halottakról és szellemekről szóló történeteket meséljenek egymásnak.
A jelmezek persze ekkor sem maradhattak el, sőt, az ünnep beöltözős jellege csak tovább erősödött. A felgyorsult iparosodásnak, a közlekedési forradalomnak köszönhetően az emberek a korábbi évszázadok lehetőségeihez képest sokkal egyszerűbben, gyorsabban és biztonságosabban utazhattak, ennek hatására pedig a távoli kultúrákat, szokásokat is többen megismerhették, amelyek aztán inspirációs forrásként szolgáltak a jelmezek témáihoz is. A denevérek és szellemek mellett az ókori egyiptomi kultúra nagy hatással volt a 19. század halloweeni kosztümjeire.
Halloween a 19. században (Fotó: Hulton Archive/Getty Images)
Beindul a jelmezbiznisz
A jelmezeket egészen sokáig otthon, maguk készítették el az emberek; a tömeges méretekben eladásra szánt öltözékek csak az 1920-as években jelentek meg, persze Amerikában. Az USA innentől már kétségtelenül átvette a hangadó szerepet a halloweeni mulatságok és szokások terepén, mára pedig az ijesztgetés művészete náluk messze túlhaladja az Egyesült Királyság legelvadultabb szegletében dívó szokásokat is.
A halloweeni jelmezek ijesztő külsejére a korabeli hollywoodi filmek is nagy hatással voltak, főként az akkoriban forgatott horrorfilmklasszikusok, mint a Lugosi Béla nevével fémjelzett Drakula vagy a Lon Chaney által megformált farkasember karaktere.
Lugosi Béla mint Drakula (Fotó: George Rinhart/Corbis via Getty Images)
Nagyszabású partik, városi parádék és nagyfokú vandalizmus jellemezték a húszas és harmincas évek Amerikájának halloweenjeit, a tömeges beöltözési vágy ezért a rendőrök hadát és a jelmezárusokat egyaránt vonzották a nagyvárosokba. Ekkoriban a krepp-papírból készült kalapok és maskarák dívtak, és népszerűek voltak a macska- és boszorkányüstjelmezek.
Az ötvenes évekre a halloween igazi közösségi, családi ünneppé vált Amerikában, ami a gyerekek szórakoztatására helyezte a hangsúlyt, a „Csokit vagy csínyt” édességgyűjtögető „mozgalma” is ekkor nyerte el ami formáját, ami relatíve nagyon olcsó és egyszerű módon vonta be az ünneplésbe a lakosság apraját és nagyját. A jelmezek közt népszerűek voltak a Disney- és más mesefigurák, persze mind visszafogott, gyerekbarát módon.
Mára ez rengeteget változott. Egyrészt divat lett rémisztő szörnyekké sminkelni és öltöztetni az egészen kicsiket is, másrészt a gyerekek választásain is jól látszik a korszellem, főleg a kislányok esetén. A klasszikus boszorkány- és csontvázjelmezek mellett megfigyelhető, hogy amíg pár éve még a hercegnős jelmezek mindent vittek, úgy ma már egyre többen szeretnének a lányok közül is szuperhősök lenni. Olyanok, akik nem passzív szereplői egy történetnek, hanem aktívan képesek befolyásolni, ami velük és környezetükkel történik.
A szex mindent visz
A felnőttek halloweeni jelmezeit a szexiskedés egészen a hetvenes évekig egyáltalán nem jellemezte, legálisan ribancnak jóval később, a hetvenes évektől válhatott az ember lánya egy éjszakára úgy, hogy azt voltaképp senki sem vehette rossz néven.
A szexuális forradalom mellékzöngéjeként ugyanis a felnőttek újra, nagy erőkkel vetették bele magukat a halloween megünneplésébe, a meleg közösségek pedig szintén kapva kaptak az alkalmon, hogy hiányos, polgárpukkasztó öltözékekben parádézzanak egyet a városokban. Azzal pedig, hogy divat lett a miniszoknya, és a filmrendezők is egyre kevesebb ruhát adtak a főhősnőkre, a halloweeni jelmezek tömegszinten is egyre kihívóbbá váltak. Mindez mára odáig fajult, hogy nincs olyan karakter, amiből ne létezne neccharisnyával kombinált, szexiskedő változat. És miért is ne, hiszen a halloween mai értelemben az az éjszaka, amikor bárminek beöltözhetünk, ami legvadabb álmainkban csak szerepel. Az ellentétek, túlzások és misztériumok éjszakája, amikor semmi sem az, aminek látszik.
Fotó: instagram.com/exotic.canary
