A 20. század legnagyobb divattervezői szinte kivétel nélkül férfiak voltak: Oscar de la Renta, Yves Saint Laurent, Cristóbal Balenciaga, de az élő legendák között is ott sorakozik Valentino Garavani, Giorgio Armani, Ralph Lauren vagy Tommy Hilfiger. Mind férfi.
Igaz, ott volt Jeanne Lanvin, Coco Chanel és Elsa Schiapparelli, és nem érdemes megfeledkezni az aktuális női sztártervezőkről sem, mint Sarah Burton vagy Stella McCartney, de a helyzet az, hogy az elmúlt években nem az ő ténykedéseiktől volt hangos a divatsajtó. Minden Anna Wintourra jutott egy Karl Lagerfeld – vagy inkább Virgil Abloh.
A streetwear királyai
A legnagyobb hullámokat csupa olyan kollaboráció, spéci kollekció és újszerű látásmód gerjesztette, amikhez rendre az erősebbik nem valamely képviselője kapcsolódott.
Ott van például az Off-White-os Virgil Abloh, akit bár a divatkritikusok szétszednek amiatt, hogy lelkesen lopkod ötleteket különböző művészektől és más tervezők régebbi kollekciójából, mégis őt választotta az egyik legnevesebb divatház, a Louis Vuitton kreatív igazgatójának. A fiatalok odáig vannak nemcsak attól, ahogyan a sportos és utcai divatot keveri a klasszikussal, de ő az iskolák nélküli fekete srác is, aki tehetségének köszönhetően mégis a csúcsra tört; Kanye West a keblére öleli, politikailag nagyon is korrekt őt tisztelni. És pasi.
Fotó: instagram.com/virgilabloh
Hasonlóan népszerű arc a Balenciaga rebellise, Demna Gvasalia is, aki precízen ügyel rá, hogy Vetements márkája népszerűsítése mellett leporolja a divatház impozáns múltjára rakódott porréteget, és olyan polgárpukkasztó (és a gazdagok körében kúl) cuccokat tervezzen, mint a félmilliós Ikea táska koppintás vagy a platform Crocs klumpa. Ezek ugyanis, míg a kisember számára túlárazott és értelmetlen vackok, a fizetőképes milliomoscsemeték körében brutál menő kiegészítők. És ő is pasi.
A kollaborációk háza táján is a férfiak tudtak ütősebbet alkotni. Az amerikai Supreme deszkás márka népszerűsége az egeket verdesi, a limitált kollekciók darabjait akár tízszeres áron is tovább lehet adni. Csinált vele közös ruhasort a Louis Vuitton, összeállt vele a luxus táskás Rimowa, a francia Lacoste és még egy sor másik márka is. Hogy mi ebben a nagy szám? Mind pasiknak készült, mégis nagyobbat szóltak, mint bármelyik, nőket megcélzó kollekció, miközben csajoknak viselni Supreme darabokat ugyanakkora menőség.
Fotó: instagram.com/c0zyzone
Az általuk diktált stílus most, az athleisure korában roppant népszerű, a sportmelltartók forradalma pedig apró pukkanás a streetwear és deszkás stílus hódítása mellett. A laza, nagyvárosi divat a férfiaknak szánt cuccaival együtt a nők körében is menő lett: a kapucnis pulcsik, a lezser pólók vagy a sneakerek eredetileg nem éppen a hölgyek ruhatárának voltak kulcsdarabjai.
Az elférfiasodás persze felfogható úgy is, hogy a kényelem mentén rendeződő divattrendekben erősödnek az unisex jegyek, amik inkább a férfidivatból táplálkoznak, mint a nőcis flitterekből. A férfidivat azonban önmagában is izmosodik, mégpedig határozottan maszkulin módon. A nagyvárosok fiatal, laza férfijai egyre inkább szeretnek divatozni, ha pedig megtehetik, igenis adnak a márkára, a minőségre és nem a kétezres évek rózsaszín inges módján. Szó nincs a meleg közösség sztereotip megtestesüléséről, beauty boyokról vagy drag queenekről, ezek a trendek abszolút férfiasak, lezserek és sportosak, amiket szexuális irányultságtól függően az hord, aki akar.
A pasik tehát szeretnek öltözködni, azzal pedig, hogy a streetwear stílus utat tört magának a luxus szektorba, mindezt már sokkal kifinomultabban tehetik. Akinek van pénze, könyékig túrhat a presztízs márkák kínálatában, ami a fast fashion szintet is rég megihlette, így a karcsúbb pénztárcás vitézek is simán megtalálhatják a legjobb darabokat – amik eredetijét mind férfiak tervezték.
Fotó: instagram.com/crepprotect
Az eladási taktika is a pasiktól jött
A divatházak az elmúlt években vért izzadtak, hogy sikeresen adaptálják a nézd-meg-vedd-meg üzleti modellt, vagyis azt, hogy a korábbi, több hetes-hónapos átfutási idő helyett a divatbemutatók kollekcióit azonnal meg lehessen vásárolni. Erre most kiderül, hogy van ennél sokkal jobb is, a drop modell, ami szintén a pasimárkák világából indult.
A drop (angolul: dobni) modell lényege, hogy a limitált kollekciókat csak valóban korlátozott darabszámban és ideig, világszerte csak néhány, előre kiválasztott üzletben, különösebb előzetes hírverés nélkül kezdik árusítani, vagyis bedobni a piacra. A többit a vásárlók megszerzési mániája majd elrendezi, ugyanis csillagászati árak ide vagy oda, a (gazdag) rajongók esztelen keresletet generálnak, a vásárlók órákkal a nyitás előtt már sorban állnak és az utolsó kulcstartóig széthordanak mindent, amit csak lehet.
Fotó: instagram.com/stuey2006
A gyakran pop-up butikokkal is társuló shoppingperformansz Japánból származik, a nyugati divatiparban pedig épp a Supreme honosította meg. A divatházak nagyjából ölnének érte, ha olyan eladási statisztikáik lennének, mint a Supreme-nek, nem véletlen, hogy sorban állnak a deszkás márkánál, hogy piros logóját rásimítsa a cuccaikra. A Supreme ugyanis ahelyett, hogy ontaná magából az olcsó rongyokat, úgy dekázza ki hetente az új készletet, hogy az épp csak lépést tartson a kereslettel, a vásárlók pedig úgy érezzék, ha kimaradnak, lemaradnak. És így nagyjából mindent megvesznek, ha kell, sorban állnak érte, akinek pedig nem jut, örül, ha többszörös áron elcsíp belőle egyet az ebay-en.
Fotó: Getty Images
Még a botrányokat is pasik gerjesztik
A múlóban lévő 2018-as ősz két divatbotrányon is túl van, amiket szintén a divatvilág hímjei kavartak. Történt ugyanis, hogy az ultra nőies, lágy vonalakkal és finom színekkel dolgozó Cèline divatház élére Hedi Slimane-t ültették, akitől azt várják, beindítja majd a márka férfiruha vonalát is. Hogy egy abszolút feminin márkából hogyan csinál a férfiak körében is vonzó brandet, igen jó kérdés, a figyelmet mindenesetre megkapta, mikor első kollekciójával kiverte a biztosítékot New Yorktól Tokióig. Saint Laurent-tól való 2016-os távozásakor még kis híján aranyba öntötték páratlan munkássága miatt, most pedig a divatsajtó rajta élte ki minden frusztráltságát, miután a Saint Laurent-nál megszokott sötétebb, markánsabb dizájnt dobta be itt is első kollekciójaként. Mondjuk, a hasonlóság tényleg több volt, mint véletlen.
Egy másik „királyváltás” is történt idén, az angol Burberry ugyanis szintén kreatív igazgatót cserélt, a Givenchyt is felturbózó Riccardo Tisci pedig alaposan kezelésbe vette a brit örökséget. Nem elég, hogy logót váltott, de eltökélt célja, hogy a férfi vonalnak nagyobb terepet adjon, és bár első kollekciója kissé kusza volt, azért a Bambi bőrös ruhák és a Burberry csíkok „feltalálása” mégiscsak megmutatta, merre van az arra.
A különböző kutatások és piaci elemzések is azt mutatják, hogy a luxusmárkáknál egyre fontosabbakká válnak a férfi vonalak, a kereslet ugyanis ott gyorsabban növekedik, mint a női szegmensben. Évi 2 százalékos értékesítésnövekedéssel számolnak, ami elég ahhoz, hogy az előrejelzések szerint 2017 és 2022 között leelőzzék a női vonalat.
A férfiruha-kollekciók iránti érdeklődés növekedése pedig úgy tűnik, a kényelmes, casual stílus népszerűségének hatására a nők öltözködésére is rányomja bélyegét. Pliszé szoknyához a legnagyobb kúlság kapucnis pulcsit húzni, a flitteres szoknya és fehér póló pedig szinte már közhelyes. A divattervezők legújabb generációjának meghatározó alakjai tehát, úgy tűnik, épp úgy férfiak lesznek, mint ahogyan száz éve voltak, csakhogy most hozzák magukkal az egész ruhatárukat is.