Anya-lánya szettekből gazdagodnak a ruhamárkák

Beyoncé és Blue Ivy vagy Kim Kardashian és North West egyaránt VIP-példák arra, mekkora menőségnek számít, ha egyforma ruhákba öltözik fel anya és lánya egy eseményre. Hajdanán Jeanne Lanvin épp az ilyen szettekkel futtatta fel divatbirodalmát, és úgy tűnik, a lelkesedés máig nem enyhült irántuk.

Igaz, azt nehéz eldönteni, hogy mindez szupercuki vagy inkább szuperciki, de tegye fel a kezét az a lányos anyuka, aki ne játszadozott volna el már legalább egyszer a gondolattal, hogy egy családi fotózás alkalmával összeöltözik a gyerekével.

Fokozatok és bevételek

A mini-me öltözködés új keletű népszerűségugrása kéz a kézben jár a gyerekruhák stílusának megváltozásával. Fast fashion szinttől a luxuskategóriáig általánosan elterjedt a felnőttes ruhakollekciók tervezése, az olyan öltözékeké és kiegészítőké, melyek tökéletesen megállnák a helyüket a szülők gardróbjában is. Innen már csak egy pici lépés eljutni oda, hogy a közel egyforma ruhák is keresetté váljanak.

Az eladási statisztikák is a cukiság oldalán állnak, tehetős anyukák tömege van rákattanva, hogy saját ruhatárához igazítsa kislányáét is. Van hogy tudatosan, máskor kényelemből és sokszor talán észrevétlenül történik mindez, hiszen egy szülő a legnagyobb jóindulattal sem tudja saját stílusától, ízlésvilágától elvonatkoztatni azt, mit ad a gyerekére – amíg abba van beleszólása.

Hogy mekkora üzlet van a kicsik öltöztetésében, azt jól mutatja, hogy a luxusgyerekruha-piac 6,6 milliárd dolláros, azaz közel 1900 milliárd forintos forgalmat könyvelhet el év végére, amit számos olyan tétel is segít összeszurkolni, mint a Gucci 86 ezres gyerekcipője, ami pontosan olyan, mint a modell felnőttváltozata. Persze nem a Gucci az egyetlen, mára már minden divatház kialakította saját gyerekruhavonalát és anya-lánya szettjeit a Balenciagától a Chloéig, amik felhozatala a legkevésbé sem a praktikusságon és a bájos, időtlen fazonokon és mintákon alapul.

Ha valakinek van pénze 50-100 ezer forintot (vagy akár ennek többszörösét) kiadni egy sifon ruhácskáért, azt bizony nem feltétlenül érdeklik a kényelmetlenül ésszerű szempontok, inkább azt nézi, hogy csemetéje megjelenése tökéletesen passzoljon a barátnők gyerekeihez, a család társadalmi-anyagi helyzetéhez, a szülők életstílusához. Talán csak a bútorokhoz nem, de aztán ki tudja. Persze vannak kivételek is, Katalin hercegné például még egyszer sem csinált miniklónt Sarolta hercegnőből, sőt anyagi lehetőségeihez képest határozottan ésszerű keretek közé szorítja gyerekei öltöztetését.

A gyerekruhadivatot azonban nem csak a brit királyi család diktálja, a szakajtónyi celebcsemete közül akad éppen elég, akiket anyukájuk önkifejezése legfőbb eszközeként mutogat, a többség pedig – kár tagadni – nyálcsorgatva figyeli a diktált divatot, hogy aztán a saját lehetőségeihez mérten újrateremtse.

A gyerekruhaipar teljes mértékben trendorientált lett. Az új kollekciók divatbemutatóit az áruházak éppúgy figyelik, mint a felnőtt ruházat esetén, kuncsaftjaik számára ugyanis prioritás, hogy egy helyen megkapjanak mindent saját maguknak és gyereküknek is. Az országokat nézve a gyerekek öltözködésére a legtöbbet az orosz, a közel-keleti és a kínai felső tízezer tagjai költenek, akiktől egész picit vannak csak lemaradva a latin-amerikai országok tehetős családjai.

Pszichés problémák?

Míg a trend támogatói szerint egyszerűen csak előkelően bájos, ha anya és lánya egy eseményre egyforma, vagy legalábbis nagyon hasonló ruhába öltöznek, mások nem ilyen megértőek vele szemben. A mini-me öltözködési divat szerintük egyszerre testesíti meg a felnőtt nők infantilizációját, hogy koruknál sokkal, de sokkal fiatalabbnak nézzenek ki (gondoljunk csak az unikornisok, sellők és Disney-hercegnők népszerűségére), és a gyerekek túlzottan is felnőttes öltöztetésének divatját.

Kérdés, kell-e ilyen szigorú szemmel tekinteni arra, aki egy-egy ünnep, kiemelt esemény kedvéért egyforma ruhát választ magának és kislányának? A gond inkább ott kezdődhet, ha a hétköznapokon is rátelepedik a kedves anyuka a leányzóra, és felnőttes szempontok, önös érdekek alapján választja ki ruháit. Persze nekünk, szülőknek kell eldöntenünk, fel kell-e venni a harisnyát, szükséges-e a vastag pulcsi vagy a meleg lábbeli, de a részletek kialakításába igenis jó, ha bevonjuk már a 3-4 éves gyereket is. Talán kicsit eklektikusabbra sikeredik az outfit, de baj az? Kit zavar egy tündérszárny a kabát felett, ha a réteges öltözködés pipa?