Az időszámításunk előtti 1100 körül Görögországban a nők férjük halála után vágták le a hajukat, amit aztán a házastárs holttestével együtt temettek el. Az első ismert nő a történelemben, akiről már a korabeli források is feljegyezték, hogy rövidre vágta a haját, a 15. században élt Jeanne d’Arc volt. Az orléans-i szűz a korbeli lovagok körében népszerű, nagyjából fülig érő apródfrizurát hordott a hadjáratok idején és később a börtönben is. Arra azonban, hogy a rövid hajviselet a nők körében nem hogy divatba, de egyáltalán szóba jöhessen, még további évszázadokat kellett várni.
Fiús divat
1908-ban a kor egyik legnevesebb divattervezője, Paul Poiret tette meg a forradalmi lépést, amikor rövidre vágatta modelljei haját új ruhakollekciója bemutatójára. Franciaországban az új frizurát mode à la garçonne, vagyis fiús divat néven emlegették. A következő évben a Párizsban Monsieur Antoine néven ismert, lengyel származású fodrász, Antoni Cierplikowski kezdett úgynevezett bobot, vagyis bubifrizurát vágni bevállalós vendégeinek. A hajviseletet bevallottan Jeanne d’Arc frizurája ihlette.
Az I. világháború előtti években a női hírességek közül még nem sokan merték rövidre vágatni a hajukat, néhány azonban, mint Ève Lavallière francia színésznő, illetve a Caryathis, vagyis Élisabeth Toulemont avantgárd táncos-koreográfus már akkor megtették. A valódi áttörést azonban az jelentette, amikor 1916-ben Coco Chanel is bubifrizurát vágatott.
A rövid frizurák elterjedéséhez az I. világháború is nagyban hozzájárult. A fronton harcoló férfiak helyett mind több nő lépett be a munkaerőpiacra, jó részük ráadásul olyan munkakörökben dolgozott, mely egészen addig hagyományosan férfimunkának számított. Ebben az időszakban számos szempontból sokkal praktikusabb és higiénikusabb viseletnek bizonyult a rövid haj a nők számára is.
Az 1920-as évek meghatározó divatirányzatainak, így az art deco, illetve a flapper stílusnak elengedhetetlen kísérője lett a rövid haj. A fiúsabb alkatot hangsúlyozó, csőszerű ruhák, a rövidülő szoknyák, a kor jellegzetes, harang formájú kalapjai és fejdíszei mellé szinte kütelező viselet volt a bubifrizura.
“A rövid haj nem csupán divat volt, hanem egy korszak. Az idők jele” – írta memoárjában a kor egyik neves fodrásza, René Rambaud.
Hogy mit is jelentett akkoriban a nők számára a rövid frizura, azt Mary Garden operaénekesnő igen pontosan megfogalmazta egy korabeli női magazin, a Pictorial Review hasábjain megjelent cikkében: “A rövid haj nem csupán egy lelkiállapot és nem csupán egy új frizura. Úgy gondolom, a hosszú haj egy azok közül az apró bilincsek közül, melyektől a nőknek meg kell szabadulniuk a szabadsághoz vezető úton.”
Ahogy aztán a lázadónak számító divatirányzatokkal történni szokott, idővel beépülnek a mainstreambe. A bubifrizurával sem történt ez másként.
Pixie
A következő valódi mérföldkő a rövid női frizurák történetében a 1953-as Római vakáció című film volt. Ebben debütált ugyanis Audrey Hepburn pixie frizurája, mely gyakorlatilag azonnal divatot teremtett. Az irányzat követői minden korábbinál rövidebbre vágatták a hajukat. A következő évben bemutatott Sabrina című filmre aztán a színésznő még kifinomultabb pixie-t kapott, mely már nagyon hasonlított ahhoz, amit ma értünk ez alatt a frizura alatt.
Az 1960-as években Vidal Sassoon ötpontos vágási technikájával reformálta meg a női hajvágást, illetve ezen belül is elsősorban a bubi- illetve a pixie fazonokat. A rövid, tömött és az átgondolt vágásnak köszönhetően otthon is könnyen beállítható hajviselet érthető módon népszerű lett.
Az évtizedik egyik ikonikus pixie-jét, Mia Farrow frizuráját a Rosemary gyermeke című filmből sokáig szintén Vidal Sassoonnak tulajdonították. A színésznő azonban 2013-ban a New York Times-nak áruéta el: a forgatás előtti évben valójában ő maga vágta rövidre a haját otthon, egy körömvágó ollóval. Mivel azonban a mesterfodrászt a film alapjául szolgáló könyvben, illetve magában a filmben is említik, a Paramount filmstúdió sajtóeseményt szervezett, ahol azonban Farrow elmondása szerint Sassoon csupán annyit tett, hogy fotósok kedvééért levágott egy centit a hajából.
Ha pedig pixie és hatvanas évek, akkor meg kell említenünk egy Lesley Hornby nevű angol tinilányt is, akinek 1966-ban pixie frizurát vágtak. Ezzel pedig megszületett a kor ikonikus szupermodellje, Twiggy.
A női rövid frizurák divatja az 1980-as évek második felében kapott újabb jelentős löketet, mégpedig Madonnának köszönhetően, aki 1986-os True Blue albumához kapcsolódóan váltott a bodros dauerfrizuráról rövid, platinaszőke fazonra.
A trendet aztán megküldte a Dolgozó lány című film, melyben a Melanie Griffith által alakított Tess állig érőre vágatja a haját, mondván: “Ha azt akarod, hogy komolyan vegyenek, ahhoz komoly frizura kell.”
Az elmúlt harminc évben kevés olyan női sztár akadt, akinek ne lett volna meg a maga “rövid hajas” korszaka. Az irányzat legutóbb nagyjából egy évtizeddel ezelőtt ezelőtt erősödött fel különösen: akkoriban vágatta rövidre a haját többek között Renée Zellweger, Rihanna, Ashlee Simpson, Hayden Panettiere, Janet Jackson és Emma Watson is.