A tulipán-hagyomány
Tudtad, hogy az 1500-as években az emberek még gyilkolni is képesek voltak néhány tulipánhagymáért? Abban az időben ugyanis nagy hiány volt belőlük. A virág egészen pontosan 1554-ben került Törökországból Hollandiába. Gyorsan elterjedt, és ma már az ország nyugati területein számos helyen művelnek tulipánföldeket. A XVI. század óta a termesztők a legkülönfélébb színkombinációkat „próbálták ki”. A legritkább fajta tulipánhagyma értéke kb. a súlyával megegyező súlyú arany ára. Különösen tavasszal lélegzetelállítóan szépek ezek a négyzetkilométereken elterülő, gyakran természetellenes színekben pompázó növénytengerek. A világ legnagyobb tulipánkertje Keukenhofban található. Olyan hatalmas, hogy egy nap alatt nem is lehet bejárni.
Fapapucs
Ahogy a rómaiak hagyományosan bőrszandált viseltek, úgy a hollandoknak is megvan a „saját” lábbelijük: a fapapucs. Ilyen lábravalót már körülbelül 500 éve készítenek Hollandiában, különösen az ország keleti részeiben. Az első földművesek facipője egy pár deszka volt, amit szíjjal erősítettek a lábukra. Az igazi fapapucs-ipar a középkor első felében alakult ki. 1550-ben a festő Pieter Breughel még kézzel készítgette és pingálta a lábbeliket, majd a 18. századtól a fapapucs-gyártás a gépi termelésnek köszönhetően jelentősen egyszerűbbé és gyorsabbá vált. Ettől kezdve az egész országban elterjedt ez a különös cipő, s igen fontos kereskedelmi termékké vált. A háborúk idején a termelés visszaesett, ám 1976-ra már 3 millió pár klumpát készítettek a mesteremberek.
A papucsgyártáshoz nyárfát használnak, ez nem nehéz, nincs rossz szaga, elég erős, mégis könnyű megmunkálni. Ezek a fák ráadásul gyorsan is nőnek; kb. 20-25 év után már fel lehet használni anyagukat – és természetesen a helyükbe újakat lehet ültetni. A fapapucs igen meleg lábbeli, ezért különösképpen kedvelt hideg teleken. Szélsőségesen hideg napokon szalmával szokták kibélelni.
A klumpák festése és díszítése teljes mértékben kézzel történik igazi mesteremberek által. Sok helyütt látni viszont festetlen, ám mégis szemrevaló darabokat is. Ezeket a festetlen papucsokat általában hétköznap viselik, hogy a mintázat ne kopjon le olyan hamar. Vasárnaponként azonban mindenki előveszi a szépen kifestett cipellőket, amelyeket Hollandia-szerte más és más mintázat díszít.
