A dalmát szigetvilág

Mljet

A dalmát szigetvilág parányi édenkertje. Közepén nagy tó, és annak a közepén még egy icipici sziget. Akár a mesében. Tépett idegzetű városlakóknak ideális búvóhely. És nem az egyetlen. Dalmácia 1185 szigete közül csak 66 lakott, a többi a korlátlan lehetőségek hazája a modern Robinsonoknak. Elhúzunk egy kies sziget előtt. Egyetlen lakója a világítótorony őre. Az épület kissé túlméretezett egy szem szigetlakónak, de a ház nem neki készült, hanem a csendet, nyugalmat szomjazó vendégeknek. Akik a remeteélet összes előnyét élvezhetik, és a civilizáció áldásairól sem kell lemondaniuk. A szállás kifogástalan, s hetente kétszer kiköt Péntek is, aki nem bennszülött, hanem a toronyőröket ellátó motoros hajó. Felveszi a rendelést, és a következő fordulóval hozza az árut.

Korčula

A főtér most csendes – még nagyon a szezon elején vagyunk – és olyan, mint egy velencei szalon. Néhány helybéli üldögél a kávézók teraszán, az egyik kápolnában kiállítás nyílt, előtte, kint a téren, fogadáshoz megterített asztalok. Mai színjáték, középkori díszletben. Másnap reggel ugyanitt fehér apácaruhás elsőáldozók vonulnak libasorban a Szent Márk-katedrálisba, amely kicsinyített mása a velenceinek. Néhány lépésnyire a XIV. század nagy felfedezőjének, Marco Polónak az állítólagos szülőháza. Keskeny, toronyszerű épület, a tetején tengerre néző terasszal.

Hvar és Vis

A mediterrán életöröm, a napfény, a levendula és a későn fekvők szigete. Itt a legolcsóbb a vászonzacskókba töltött levendula és a belőle sajtolt illatos olaj. A boltok későig nyitva tartanak, az utcai teraszokon éjszaka is üldögélnek. Akár Velencében.

A csendes, főként halászok lakta település, Vis, a horvát tengerpart első városa volt, Krisztus előtt már négyszáz évvel. Templomában ezerháromszáz éve harangoznak misére. Aranyló mediterrán napfény füröszti a dzsungelsűrű növényzetből kiszakadó sziklafalakat.

Brač és Bol

A márványfehér terméskövek szigete Brač. Ilyen, brači márvánnyal burkolják itt a házakat és külföldre is sokat szállítanak. Az ősi kőfaragást iskolában tanítják: az ügyes nebulókból lesznek a mesterek, a tehetségekből pedig szobrászművészek.

Az üdülők paradicsoma Bol, ahol még homokos parttal is szolgálhatnak az erre vágyó vendégeknek. Akár aktív pihenéssel múlatjuk az időt, akár naphosszat süttetjük hasunkat, szívünkbe zárjuk Bolt, az Adriának ezt a romantikus és életvidám kis gyöngyszemét. Nagy murikat is csaphatunk a háromszáz éves vendéglőben, amit errefelé konobának neveznek. Nagy, nyitott kemencékben sütik a pecsenyét, a hatalmas éléstár olyan, mint háromszáz éve. Különleges páclével fűszerezett, napon szárított dalmát sonkák lógnak a mennyezetről – papírvékonyra szeletelve borkorcsolyának kínálják –, faládákban érlelődnek a híres brači juhsajtok és a hordókból ma is kecsketömlőkbe fejtik át a dalmát tőkéken termett bort.

A teljes cikk a Nők lapja 25. számában olvasható.