Boszorkánypöröly 5. rész

Erre jó oka volt, így ugyanis épp a szépfenekű ördögfióka mellé huppanhatott le. Semmi perc alatt elzavarta azt a cseh vendégboszorkát, aki holmi ülésrendre hivatkozva követelte magának a széket. – Én láttam meg előbb! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon a bibircsókos némberrel, és készenlétbe helyezte harci ridiküljét, hogy megvédje zsákmányát.

Az első előadó, Frau Gerschli épp ekkor lépett a pulpitushoz. Témája: a szerelmi bűbáj oktatásának tapasztalatai a kezdő boszorkánynövendékek körében. Mint kiderült, az oktatók legnagyobb problémája abból adódik, hogy a vérmes tanoncok azon melegében kipróbálják egymáson a frissen tanult igéző formulákat. – Mindig hívjuk fel a figyelmet a gyakorlatlanságból adódó veszélyekre! – hangzott az intelem, ám Aranka erre már oda se bagózott. – Nyúl, kakas, bika, vadkan, a slicced meg majd kipattan! – mormolta a sebtében elsajátított igéző versikét. Miközben előírásszerűen koncentrált leendő partnerére. Aki már egy ideje Aranka combjára koncentrált jobb kezével. Néhány perc múlva aztán az ördögfi kétüléses sportvasvilláján távoztak.

Róza néni közben kicsit megnyugodott. Katica azzal vigasztalta, hogy hamarosan találkoznak a rajtuk kívül még életben lévő kulcscsősszel, Sir Tüszővel. Az idős úriember a Skót-felföldön, egy időközben szállodává alakított kastélyban élt. Híres kotyvalékkészítőként rendszeresen szerepelt Clarissa és Jennifer, a két duci hölgy főzőműsorában. Saját kulcsát porított mókusaggyal teli pléhdobozban tartotta. Abban senki nem akarna kotorászni. Hősnőink terve az volt, hogy Sir Tüszővel együtt kisütnek majd valamit, és legalább egy védelmező szérumot összehoznak. Legrosszabb esetben meghívatják magukat egy kiadós ebédre.

– Azt a nemjóját! – szisszent fel Katica, amint látta, hogy egy dévaj párocska tovasuhan egy repülő vasvillán. – Az a szőke spiné most távozik a mai betevőmmel! Hogy képzeli ezt?! – Majd beakad más, drágám – csitította Róza néni. – Most viszont siessünk vissza a terembe, mert mindjárt kezdődik Sir Tüsző előadása.

A nagyterembe érkezve látták, hogy a színpadon már minden készen áll. Kisebb-nagyobb üstök, fűszertartók, lombikok és terráriumok sorakoztak egymás mellett egy hatalmas asztalon. A terráriumokban unott békák és méla áspiskígyók várták elkerülhetetlen sorsukat. Arrébb vérszomjas húsevő nővények bóbiskoltak. Furcsa, de Sir Tüsző a „Báj és kellem előidézése finom falatokkal egybekötve” címet adta bemutatójának. Még furcsább, hogy a népes közönség nyálcsorgatva várta az állítólag ízletes eredményt.

Csak Sir Tüsző nem volt sehol. Jolanda, a levezető elnök egyre zavartabban morzsolgatta ujjait. Egy idő után kénytelen volt elővenni legnegédesebb modorát, hogy lecsendesítse a korgó gyomrú publikumot. – Kedves kollégák, pillanatok kérdése, és Sir Tüsző itt lesz körünkben. Addig is bemutatnám a hozzávalókat. Kívánatos varangyok, itt jobbra, hmm, de finom lesz, hahaha – nevetgélt zavartan és zavarban –, ropogtatnivaló áspiskígyók, és lássuk, mi van a legnagyobb üstben… Biztos valami ismeretlen finomság. Hopp, már látom is… szeletelt Tüsző! – folytatta szórakozottan. – Kicsit szét van esve, Lordom – mondta bele az üstbe. – Helyesbítek, nagyon szét van esve. Plútó és Puttó! Ez teljesen meg van gyilkolva! – kiabálta immár hisztérikusan. Bizony, a skót mágus apró darabokra szeletelve virított a rézüst alján.

A pillanatnyi döbbent csendet felváltó zűrzavar közepette Róza néni és Katica sokkos állapotban hagyta el a termet. Arra sem emlékeztek, hogyan értek haza. Pár nappal a botrányba és rézüstbe fulladt boszorkánykonferencia után Aranka ismét Róza néni deresén feküdt. Éppen arról mesélt, hogy milyen elhatározásokra jutottak legjobb barátnőjével, Pirivel. Piri egyébként komolynak látszó, háromdiplomás közgazdász, és egyetemi előadó. Valamint egy nívós lap szókimondó publicistája. Viszont ugyanúgy szenved a hülye pasiktól, mint Aranka. Közös borozásaik mindig nagy fordulatot hoznak életükben – vagy nem. Ari éppen a legutóbbi dumapartijukról mesélt.

– Ha híresek és gazdagok leszünk, és lesz egy saját magazinunk, nem kitalált sztártörténetekkel etetjük majd a közönséget. Inkább szakácsművészetünk remekeivel. Úgy, mint Stahl Judit, csak mi rendesen meg is írjuk. Bestseller szakácskönyvünk címe „Könnyen, gyorsan, nőcisen” lesz. Az alcíme pedig, „Azt kapsz, amit főzök, te rohadt állat”. A választék – és itt szakácstudományunk egész spektrumát felvonultattuk – főtt virsli (türelmetleneknek nyersen), pirítós (szénnel), spagetti és tarhonya babbal. Az utóbbi némi tápértékkel is rendelkezik… Valahogy minden félresikerül mindkettőnknek mostanában, tetszik tudni. Hiába volt az a fura főzet. Amiből egyébként Pirit is megkínáltam. Nekem kész zűr az életem: ott volt a titkosügynök a rakparton, a pénzes postás a lépcsőházban, az eladófiú a tésztaraktárban, a virágárus a Körúton, az autómosós legényke a kefék között, meg a kénkőszagú ördögfióka, nem is tudnám felidézni, hol. Mindegyiket megkívánom, és még szörnyűbb, hogy mindegyiket meg is kapom!

Szegény Piri meg tiszta ideg, mióta összeakadt egy nekrofilgyanús történésszel. Akivel egy héten át TIT-tanfolyamon vett részt. Csak a pasi hitte, hogy ezek randevúk. Pirikém napokig úgy szónokolt a telefonban, mintha a saját nekrológját olvasná fel. De aztán rájöttem: egyszerűen így beszél. Hála a vidám, életteli udvarlónak. Aztán egyszer kifakadt, és elmondta, hogy randevúik tudományos konferenciákra hasonlítanak. Ráadásul a férfi kedvenc programja a Kerepesi temető látogatása. Ott feküdhettek azok, akik nem érték meg mondatai végét. Szexuális kisugárzásához képest Piri forrónak találta azt a sírkövet, melyre lepihentek. Balzsamos este volt. Vagy inkább bebalzsamozott. Az élőhalottak éjszakája után Piri úgy döntött, inkább komolytalan kalandokba bocsátkozik. Amíg felülről szagolhatja az ibolyát… Azóta viszont ő is ámokfut…!

Nem mondhatnánk, hogy Róza néni feszülten figyelt volna. Üveges szemekkel bámult kifelé a fejéből. Késő este volt már, kimerült az egésznapi robottól. Leginkább pedig azon gondolkodott, hogy a gyilkos immár négy kulcsot birtokol és ők ketten maradtak Katicával. Aki rémületében összkomfortos atombunkert varázsolt magának, s annak legmélyebb bugyrába vonult vissza. Hat vagon tartóskenyérrel, meg egy stóc Playgirl magazinnal. De Róza néni tudta, hogy ez sem segít. Ezért tett le arról, hogy egy, az orosz csapatok által itt hagyott, jól védhető rakétasilóba költözzön. Hiszen ha a rejtélyes gyilkos a nyomukra bukkan, akkor ugyanúgy nem állhatja útját egy rakétasiló leplombált vaskapuja, ahogyan egy rozoga fáskamra TUTO lakattal védett nyikorgó deszkaajtaja sem.

-… az egyetlen jó dolog, ami mostanában történt velem, hogy életemben először találtam valamit – folytatta a szintén abszolút magával elfoglalt Aranka. – Egy gazdátlan kulcsot, egy griffszerű vízköpőben. Azt hiszem, ez egy igazi jelkép. Meg kell lelnem a hozzá tartozó zárat, ahogy a saját boldogságom nyitjára is rá kell bukkannom… Ugye, milyen jól kitaláltam? Ugye? – De milyen jól – nyögte ki nagy nehezen Róza néni, miután Aranka szavai eljutottak a tudatáig. – És azt hiszem, aranyom, ebben tudok is segíteni…

Folytatás jövő hétfőn!