Boszorkánypöröly 6. rész

Valamelyik pesti temető hátsó fertályában álltak. Szakadt az eső és kétségbeejtő februári sártenger volt körös-körül. Zárás után néhány órával, és szellemjárás előtt néhány perccel járt az idő. Épp akkortájt, amikor Aranka beszámolt a kulcsról Róza néninek.

– Már ne is haragudjon! Minek néz maga engem? Okleveles sírrabló vagyok! – csattant fel a vérig sértett szakember. Azzal ásóját vállára vetve duzzogva elindult a nyugalmasabbnak vélt parcellák felé.
A kámzsás alak pár másodpercig gondolkodott, kinyuvassza-e a bárdolatlan hullagyalázót. Ám a következő pillanatban egy kósza gömbvillám fényénél megpillantotta úticélját. A düledező épületről messzire virított a felirat: „Biztos fekvés, nyugodt halál”. Alatta pedig: „Elkészítjük álmai koporsóját”. A pudvás ajtón jókora ördögfejes kopogtató vicsorgott. Átázott éjjeli kirándulónk keresztültocsogott a térdig érő latyakon és azon gondolkodott, merje-e használni a titkos jelként megbeszélt kopogtatást. Elképzelhetetlen volt ugyanis, hogy a rozoga viskó kibírja a bonyolult ritmusképlet morzézását ezzel a dögnagy kopogtatóval. De nem volt mit tenni, mégiscsak beütötte a kódot:
– Csikidam, csikidam!

A sufni minden koppantással egyre veszélyesebben imbolygott.
Mikor az ajtó végül éktelen nyikorgással feltárult, a látogató négy egyenkámzsába bújt figurát pillantott meg a kísérteties gyertyafényben. Mind egy-egy dizájnos koporsón kuporgott.
– Késtél, Marabu testvér – dörögte közülük az, aki a legnagyobb, márványból készült szarkofágon terpeszkedett, s akit a többiek Keselyű testvérnek szólítottak. Arca kivehetetlen volt – talán jobb is –, akárcsak a többieké.

Marabu testvér sietve elhelyezkedett a Michael Jackson budapesti látogatása idején megrendelt 101 kiskutyás koporsón – a későn jövőnek jutott a legrondább. Hiéna testvér egy kergetőző puttókat ábrázolón gunnyasztott, Sakál testvérnek pedig egy bahamabícses motívumokkal díszített darab jutott. A legolcsóbb sztk-koporsón egy remegő kapucnis alak görnyedt.
Hülyén néztek ki.

A titokzatos kámzsás bagázsnak fontos ügyekről kellett beszélnie. Hiába adtak megbízást a kulcscsőszök legyilkolására a most félelmében kocogó fogú bérgyilkosnak, tervük megfenekleni látszott. A bérgyilkos elveszítette a negyedik kulcsot. A Lucifer alvilági könyvtárának maradék kulcsait őrző Róza néni és Katica pedig illegalitásba vonult. Keselyű testvér vázolta a helyzetet, és rövid tanácskozás után döntésre jutottak. Először is, a küldetését hiányosan teljesítő bérgyilkolászót betuszkolták a faládájába, és további intézkedésig mindannyian ráültek annak fedelére. Lábukat lógázva elhatározták: saját kezükbe veszik a dolgokat, nem vesznek fel újabb bérmunkást. Likvidálják Róza néniéket, és kiderítik, hol az elveszett negyedik kulcs. Tanácskozásuk végén Sakál testvér felvette a „Halálian főzök!” feliratú kötényét és termoszából szervírozta az ez alkalomra rottyantott kígyónyelv szupét.
A tanácskozás elégedett nyammogással és további gonosz tervek szövögetésével ért véget.

Ezalatt Róza néni megpróbálta kicsalni Arankától a kulcsot. Előbb valami nagyon ravasz férjfogó főzetet helyezett kilátásba cserébe. Aztán, látva Aranka meglepő elszántságát, talált tárgyakról szóló rémes boszorkánytörténetekkel traktálta, hátha Ari megijed, és önként átadja a kulcsot.

Ez azonban végképp kapitális tévedésnek bizonyult. Kedvenc divatújságírónk ugyanis élete nagy riportlehetőségét szimatolta. Esze ágában sem volt kiszolgáltatni a tárgyi bizonyítékot. Elege volt az olyan témákból, mint „Ma éppen miért hisztis Naomi Campbell?”. De az olyanokból is, mint „Ki az a hülye, aki Alex Lundquist lábára lépett, és ha már ott volt nem teperte le?”, valamint „Hogy rázza a rongyot Bálint Antónia?”. Nagy dobást akart!

Kereken megtagadta hát a kulcs átadását. Viszont valóságos kérdésözönt zúdított az anyókára. A kimerült Róza néninek már elvarázsolni sem volt ereje, ezért apránként beavatta őt a kulcscsőszök több évszázados történetébe. Aranka tátott szájjal hallgatta, és egyre jobban belelkesedett.

– Én leszek a magyar Oprah Winfrey, vagy Oriana Fallacci! – gondolta.
Róza néni úgy érezte, támaszra van szüksége, ezért hajnaltájt áthívta atombunkeréből Katicát. Aki viszont egyáltalán nem örült az új szövetségesnek. Különben is gyanús volt neki, hogy nem éppen ez a nőszemély távozott-e a boszikonferenciáról azzal az ördögfiókával, akit eredetileg ő szemelt ki magának. Ezen a ponton végképp kitört belőle a női empátia:
– Minek ide egy amatőr rinya? – rinyálta. – Éppen egy vérszomjas gyilkos üldöz minket, most meg ez a nő is bekavar. Varázsoljuk békává!
– Neked ez a mániád, Katica! Gyűjtöd a békákat, vagy mi?! – rivallt rá Róza néni. – Vedd úgy, hogy kibővült a csapatunk. Hárman talán erősebbek leszünk.

– És tessenek figyelembe venni – vetette közbe a megszeppent Ari –, hogy oknyomozói vénám még sokat segíthet! És ha meg tetszenének halni véletlenül, akkor szenzációs riportommal leleplezem a tettest!
– No, hiszen! – horkantotta Katica. – Mi vérbe fagyva fekszünk majd, ez a perszóna meg kiszerkeszt bennünket! Meg vagyok nyugodva!
Bár Katica húzta a száját, végül mégiscsak belement, hogy a megfogyatkozott kulcscsőszök közé Arankát is bevegyék. Egyrészt: tökmindegy volt már. Másrészt, azt azért neki is el kellett ismernie, hogy Ari révén kiderült: a rejtélyes gyilkos is képes hibázni. Ez volt az első biztató fejlemény az utóbbi napokban. Meg aztán inkább legyen a kulcs Arinál, mint a titokzatos ellenségnél.

A rögtönzött taggyűlést megkoronázandó Róza néni háromszáz esztendős körtepálinkájával ittak pertut. Kizárólag abból a célból, hogy Arankának soha többé ne jusson eszébe lenénizni őket.
A hiúság még a legnehezebb időkben is nagy úr.

Másnap az esőt iszonyatos havazás váltotta fel. Aranka munkából jövet csak egy hókupacot talált autója helyén. Tíz éve nem utazott BKV-val, de most nem volt más választása.

A 86-os busz megállójában várakozva észrevett egy szép, aktatáskás menedzser legényt. És a jól fejlett macis fiatalember sem volt vak. Először csak mustrálta Arit, majd kigúvadt a szeme. Talán, mert Aranka aznap (is) push-up melltartót vett fel? Vagy, mert divatos irhakabátja alól kilógott a fél melle?

Már a buszon utazva Aranka arra gyanakodott, a pasinak nyakmerevítője van: meredten bámult ugyanis feléje. Ami Arinak nem volt ellenére, mint sejthetjük. Mindenestre, elméletét igazolandó, a jármű ellenkező végébe nyomakodott. Meglepő módon, macifej nyakmerevedésének iránya is megváltozott. Ezek szerint nem a csigolyájával volt baj.
A Margit-hídnál mindketten átszálltak a 6-os villamosra. Aranka azon tanakodott, a méretes hímre vesse-e magát. Aztán inkább esemesezett Pirinek.

– Követ egy pasi – foglalta össze kissé regényessé fazonírozva az eseményeket. Egy másodperc múlva csörgött a telefon.
– Hol vagy? Valami állattal, egy sötét sikátorban? Van nálad gázspray? Gumibot? Esernyő? Koton? Terhességi teszt? – sikította levegővétel nélkül az épp a fürdőkádjában ülő Piroska.
– Ne üvölts, te hülye! Itt állok a 6-os villamoson!
– A frászt hozod rám! Hányan vannak még ott?
– Úgy százötvenen.
– Szórakozz a nénikéddel! Nem lehet, hogy ő is csak utazik? Inkább érjél már ide végre! Életemben először főztem körömpörköltet, kihűl, …,blugy-blugy…! – hangzott a távolból. Piri ugyanis beleejtette mobilját a kádba.

Aranka végül lemondott az újabb skalpról és nagy nehezen megérkezett. Miután kitunkolták a pörköltszaftot és megitták az utolsó palack vörösbort, Ari mindent részletesen elmesélt a boszikról, meg a kulcsról. Nem zavarta, hogy szigorú titoktartási kötelezettséget vállalt. Piri mégiscsak a legjobb barátnője! Elhatározták, hogy nem várnak a roskatag boszorkányokra. Inkább maguk szerzik meg az általános védettséget nyújtó krokodilgranulátumot. S mivel ennek alapanyagát a Szépművészeti Múzeum óegyiptomi gyűjteményében őrzik – Róza néni, úgy látszik, tényleg részletesen kitálalt Arinak –, minden veszélyt vállalva be kell hatolniuk oda!

– És van még egy meglepetésem – mondta hamiskásan csillogó szemekkel Aranka. Harci ridiküljébe nyúlt, és előhúzta Róza néni varázspálcáját. – Ezt a nyanyától csórtam – mondta nem kis büszkeséggel hangjában. – Most már semmi sem állíthat meg bennünket! Kalandra fel!

A levegőbe suhintott…, mire ledőlt a könyvespolc.
Piri ijedten húzta össze magán bugyikék fürdőköpenyét, majd pikírten megjegyezte:
– Ez aztán a jó kezdet! Csak nehogy így folytatódjon!

Folytatás jövő hétfőn!