A Párizsban 2001-ben nagy sikert aratott Magyar Kulturális Évad (MagyArt) folytatásaként ebben az évben a francia kultúra mutatkozik be Magyarországon (FranciArt). A Párizsi Divat és Kosztümmúzeum, Párizs Város Történeti Múzeumának metszet és festményanyagának segítségével 2003 júniusában viselettörténeti kiállítást rendez a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának földszintjén, amelyet hazai múzeumok anyagával (a Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria és Magyar Nemzeti Múzeum) egészítünk ki. A kiállítás elsősorban a francia ízlés, a párizsi divat irányító szerepét, hatását ismerteti a képzőművészeti alkotások és látványos öltözékek bemutatásával, utalva egy-egy korszak híres irodalmi alkotására. Célunk egy-egy korszak hangulatának felvillantása, jellemző darabjainak és a francia-magyar kölcsönhatások bemutatása mintegy 100 modell kiállításával.
 |
“Sohasem lesz divat Párizs nélkül, míg Párizs fennáll” – írta Holzer Andor 1922-ben, a Magyar Divatiparban. A divat központja a 17. század közepe óta Franciaország volt. XIV. Lajos, a Napkirály Európa legfényesebb udvarát alakította ki, melynek pompáját mintának tekintette minden uralkodó. A 18. században XV. Lajos szeretői diktálták a divatot, majd a század végén Mária Terézia leánya, Mária Antoinette.
A 19. század közepén is Párizsra figyelt a világ, az elegáns császárnéra, III. Napóleon hitvesére, Eugéniára, akit Erzsébet osztrák császárné és magyar királynéval együtt a világ legszebb asszonyának tartottak.
Az előkelő társaság zárt volt, asszonyai kerülték a feltűnést, amit annál inkább kerestek a kurtizánok. Párizs divatját a félvilági hölgyek határozták meg, akik igyekeztek pompájukkal egymást túlszárnyalni és a világot utánzásra késztetni. Cleo de Merode kétoldalt elválasztott, fülére fésült hajviseletét fél Európa utánozta, ezt Rippl Rónai József szép festménye, a „Cleo de Merode rokona” is bizonyítja. A kép modellje persze nem volt rokona a híres szépségnek, de megjelenésében őt igyekezett utánozni.
A 20. század a nagy művészszabók és tervezők kora, a sort az orosz balett mecénása, az avantgarde művészek barátja Paul Poiret kezdte, őt követte a század legmerészebb garçonne-ja, azaz fiús lánya, Gabrielle (Coco) Chanel, akiért Cocteau és Picasso rajongott, s aki megteremtette a nőies, elegáns dolgozó nő típusát. A harmincas években jelent meg Elsa Schiaparelli, aki Salvador Dali baráti köréhez tartozott, és szürrealista módon alkotta meg ruháit, néhányszor a mester ötleteit jelenítve meg ruháin.
A II. világháború utáni nagyok, a New Look atyja, Christian Dior, vagy a mindig megújuló és mindig izgalmas Yves Saint Laurent. A hatvanas évektől kezdve számos tervező nevét tanultuk meg. A vállalatbirodalmat építő Pierre Cardintől, aki elsőként nyitott keletre, s így Budapestre is, Christian Lacroix-ig, Gaultierig, Castelbajac-ig.
A kiállítás megtekinthető: május 30-tól szeptember 28-ig a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában.
