Terminator 3: A gépek lázadása

A film első tíz percében Scwarzenegger ellenfeléé, az erősebb, okosabb, gyorsabb, női gyilkológépé a főszerep. A terminátrixot játszó Kristanna Loken borzasztóan rossz színésznő, viszont belépője hatásosnak bizonyul. Kristanna nagy villámlások és kisülések közepette, anyaszült meztelenül megjelenik egy elegáns Beverly Hills-i butik kirakatában, energikusan kilép onnan, majd a feltörekvő, fiatal középosztály pillantásával a szemében, mohón eltulajdonít magának egy luxus Mercedesre emlékeztető Lexus sportkupét. „Dögös kocsi”, mondja elismerően a kocsi tulajdonosának, egy idősebb, felsővezető-üzletágigazgató kinézetű hölgynek, aki akár Schwarzenegger felesége is lehetne, és aki a jelenet végén egy dupla leszúrt rittbergerrel landol az aszfalton. 


Hideg mutatóujjak játéka két szemgödörben





A T-X maga a megtestesült girl power, bármit is jelentsen ez. Tűsarok, elszánt tekintet, trendi mélyvörös bőrruci, nyomában meg Chanel kosztümben repülő, kedves idős hölgyek. A szingli szupernő olyan benyomást kelt, mint aki tojik a családi értékekre. Neki gyilkolni kell, nincs ideje pelenkázni a kölyköket: alapjáraton arra van programozva, hogy céljai érdekében átgázoljon mindenen és mindenkin. Trendi mélyvörös bőrruhája ugyan kicsit Michael Jackson-os, de legalább nem lehet összetéveszteni Lara Croft katonai rövidnadrágjával.

A T-X-et nem látjuk közvetlenül ölni. Az amerikai erőszakmentes policy jegyében, nincsenek közelről ábrázolt erőszakos jelenetek a filmben. A legdurvább emberölési epizód, amikor vér fröccsen egy családi fotóalbumra.

Némi humornak álcázott ál-humor is feltűnik a filmben (pl. Arnold vonzódása a színes napszemüvegekhez), amely nem tesz hozzá, de nem is vesz el a történetből semmit. Ilyen parajelenség például, amikor Kristanna végigszáguld a luxus Mercedesre emlékeztető Lexus sportkupéval Beverly Hills-en, minek következtében lemeszeli őt a rendőr. A terminatrix leparkol, majd meglát egy fehérnemű óriásplakátot, amelyen egy csinos, legalább 98B melltartó méretet viselő modell kérdezi: „What is sexy?”. Kristanna ránéz a saját mellére, és hirtelen megnagyobbítja a mellét. Rendőrbácsi hebeg-habog. A nézők kacagnak. Nemhiába: a nagy mell szexis.


Plázababa, plazmacucc, ideológiai kényszerek

A Terminator 3 elsősorban azért nem nagy dobás, mert nem sikerült kitörnie a folytatásos filmek csapdájából: mivel saját jogon képtelen felmutatni valami eredetit, így csak az utánzat utánzataként funkcionál. Átütő technikai újítás nincs a filmben, a T-X is olyan folyékonyfém kreatúra, mint elődje volt: bármit képes leutánozni, amihez hozzáér. Feláras extraként csak azt kapjuk, hogy a T-X, a környezetében lévő gépkocsikat, háztartási robotokat, mikrosütőket is képes irányítani rádióhullámokkal, vagy mivel, illetve a keze helyén pofás kis plazmafegyvert hord, amivel kórház, iskola, és óvoda nagyságú épületeket képes kettő másodperc alatt legyalulni. Ideológiai kenyőcs itt is van: megtudjuk például, hogy a végzet elkerülhető, de néha mégsem. Ez azonban kevés ahhoz, hogy összekösse az egymásra következő akciójeleneteket. Ráadásul nincs megfelelő zene sem, ami elvinné a filmet. A T2-ben legalább volt egy ütős You Could Be Mine a Guns and Roses-tól, a Charlie angyalaiban pedig a Smack My Bitch Up a Prodigy-tól. A T3-ban viszont elektro poposított langyos kaszinózenét kapunk, amelyben annyi energia van, mint egy hintalóban.

A színészek játéka meglehetősen gyenge. Kristanna döngölős plázababa alakításáról már volt szó, a John Connor-t játszó Nick Stahl pedig egyszerűen eltűnik a vásznon. Egyedül talán Nick Stahl partnere, a Kate-et játszó Claire Danes emelkedik ki valamennyire a mezőnyből. Őt egyébként Leonardo di Caprio partnereként ismerhetjük a Rómeó és Júliából.


Jonathan Mostow filmje tisztességes iparosmunka, amely – a T2-höz képest – közepes színvonalúnak mondható. Végül is minden benne van, ami egy akciófilmhez kell: látványos kamionos üldözés, patikamérlegen adagolt feszültségteremtés, nagy lövöldözések, robbantások. Természetesen a T3 biztos kasszasiker lesz, hiszen Schwarzenegger ikonjával még a vöröshangyák táplálkozási szokásairól szóló természetfilmet is el lehetne adni. Vagy magát az amerikai álmot – az amerikaiaknak. És ha minden jól megy, a jelenleg kaliforniai kormányzóságért harcba induló Schwarzenegger, tíz év múlva talán amerikai elnökként térhet vissza. „Visszatértem”, fogja mondani teljes filmszínészi mosolyával, bele a kamerába.