Darwin szelleme

Steve Jones

Amint arról a Heti Világgazdaság (HVG) hetilap terjedelmes írásban beszámolt, a napokban jelenik meg magyarul a hírhedt angol genetikus könyve, Darwin szelleme címmel.
A Steve Jones által jegyzett könyv a világ számos országában bestsellerré vált. A nemzetközi természettudományos körökben hivatásos provokátorként számon tartott szerző szerint a fajok pusztulása nem tekinthető tragédiának, hanem természetes jelenségnek kell betudni.

Steve Jones abból indul ki, hogy amelyik fajból kevés van, az előbb-utóbb úgyis kihalásra van ítéltetve. Ezért nem köntörfalaz, ekképp vág bele mondanivalójába: “A legkönnyebben talán úgy juthatnánk ki a válságból, ha az utolsó pandát megfojtanánk az utolsó kék bálna beleivel.” Mit lehet erre mondani? Az olvasó bizonyára se köpni, se nyelni nem tud egy ilyen kijelentés után. Jones azonban több fejezeten keresztül részletesen kifejti, hogy miként is gondolta mellbevágó felvetését.

A fajok pusztulásának menetrendje a HVG-ben megjelentek alapján röviden így foglalható össze: bolygónk története során számos alkalommal következett be környezetváltozás, amihez a különféle fajok vagy tudtak gyorsan alkalmazkodni folyamatos újításokra késztetve, vagy kihaltak. A magas egyedszámmal rendelkező fajoknak több lehetősége van az alkalmazkodásra, több változatot képesek “kipróbálni”, míg a kis egyedszámmal rendelkező fajoknál már egy rossz változat kialakulása is végzetessé válhat.

A londoni University College professzora szerint a baktériumok gyors, laboratóriumi körülmények közötti törzsfejlődése jól példázza azt, hogy miről is szól a törzsfejlődés. Példájában azt hozza fel, amit egy 1998-as tanulmányban George Bell mikrobiológus tett közzé. Eszerint az antibiotikumok bukását jelenti a baktériumok sokaságában – ekkora tömegben előforduló élőlényeknél garantált a mutációk kialakulása – rejlő erő. Norvégia és Görögország esete a következő tanulságokat hordozza: amíg a skandináv államban az antibiotikumokat csak orvos írhatja fel, s az 500 vérfertőzést okozó baktériumtörzsből mindössze egy vált ellenállóvá az orvosságokkal szemben, addig Görögországban, ahol vény nélkül, bárki hozzájuthat az antibiotikumokhoz, a kórokozóknak csaknem a felére nem hatnak a gyógyszerek.

Elméletére a fejlettebb élőlények világából a tőkehalakat hozza fel példának. A ZöldZóna oldalain is olvasható volt, hogy az utóbbi fél évszázadban a tengerek lerablása miatt mintegy a tizedére csökkent a tőkehalak populációja. Régen embernagyságúra nőttek és öt éves korukban váltak ivaréretté. Napjainkban szerencsés esetben már elérik a fél métert és kétéves korukban képesek a szaporodásra. Ennek oka a természetes kiválasztódás.

Steve Jones szerint az evolúció két részből áll, egyrészt sokáig kell élni az utódok nemzése miatt, másrészt az utódok száma sem elhanyagolható. Csak az a faj marad életben, amely képes arra, hogy továbbadja génjeit. Márpedig erre a legtöbb növény-és állatfaj nem képes, mert nem él elég hosszú ideig. A mai élővilágot több millió év természetes szelekciójában kialakult lények alkotják. A tudós szerint a világ megtelt, ma már csak úgy maradhat fenn egy faj, ha kiszorítja a másikat. Életben maradni: az élők szeme előtt csak ez a cél lebeg.