A színház mindig megnevettet – interjú Jiri Menzellel

Fotó: Népszabadság – Sopronyi Gyula

Az elkövetkező két hónapot ismét magyar színészekkel tölti. Húsz évvel ezelőtt ugyanis már rendezett Budapesten. Gozzi darabját, A szarvaskirályt állította színpadra a Katona József Színházban.

– Ugorjunk egy nagyot!

– Nagyot?

– Amekkorát csak tudunk! Kambodzsa, India, Thaiföld. Megfelel?
 
– Remek. Bár volt még más is. Nagyon jó évet tudhatok magam mögött. Három filmfesztiválon voltam zsűrielnök. Wiesbadenben, Pulában és Bangkokban. Wiesbadenben versenyzett egy magyar film is. Gyarmathy Lívia Táncrendje. Értékes munka. Naná, hogy ott álltam mellette! Líviát amúgy is régóta kedvelem, nagyon jó barátok vagyunk. Játszottam is nála két filmben. A Minden szerdánban és a Koportosban. Aztán a férjétől, Böszörményi Gézától is kaptam szerepet a Szívzűrben. Bangkokban Európa, Afrika és Ázsia filmjei versengtek. Indiában retrospektív sorozatot állítottak össze tizenegy munkámból. Kalkutta legnagyobb mozijában vetítették a filmjeimet, s aminek még jobban örülök: a szervezők szerint minden alkalommal telt ház előtt. Az indiaiak megszállott mozinézők. De nemcsak a cseh filmet – a cseh irodalmat is behatóan ismerik. Ez meglepett.

Fotó: Népszabadság – Sopronyi Gyula

– A Hóvirágünnepet, Az én kis falumat, vagy a Sörgyári capricciót, gondolom, nagy élvezettel nézték. De például a Hrabal írásai alapján készült Pacsirták cérnaszálont, amely annak idején a tiltott filmek listáján szerepelt Csehszlovákiában, és csak az után jutott el a közönséghez, hogy a ’80-as évek végén Berlinben Arany Medvét nyert, hogy fogadták az indiaiak?

– Mivel náluk is voltak átnevelő táborok, ismerik jól a témát. Ez különben sem politikai film, itt a szocialista rendszer által nem kívánatos személyeknek tartott, vashulladéktelepre kényszerített értelmiségiek sorsa az érdekes. Csehország amúgy is egzotikus helynek tűnik az ottaniak szemében. Kalkuttában nagyon nehéz az élet. Emberek tízezrei teljes nyomorúságban élnek.

– Kambodzsa, gondolom, más világ.

Fotó: Népszabadság – Sopronyi Gyula

– Ott rengeteg sebesültet láttam az utcán. A kambodzsai polgár vagy azok közé tartozik, akiket tönkretettek, vagy azok közé, akik elkövették ezeket a bűntetteket. Nagyon sokan még ma is traumával élnek, mivel rá voltak kényszerítve, hogy öljenek. Ha parancsba kapták, még a legközelebbi hozzátartozójukkal is végezniük kellett. És azóta sem ítélték el őket. Beszélgettem egy sofőrrel, aki ide-oda vitt bennünket. Azt mondta: egyszerűen képtelen komoly kapcsolatot kialakítani, megnősülni és családot alapítani, mert katonaként rengeteg ember életét oltotta ki, s bár felsőbb utasításra tette, ő ezt ma sem tudja feldolgozni. Kambodzsa királya egyébként annyira szereti a filmeket, hogy meghívott magához a palotájába, így kerültem be a helyi televízió híradójába. Thaiföld a nyugalom országa. Ott nincs az az őrült rohanás, nyüzsgés, mint Európában. Kedvesek és szívélyesek az emberek. A piacon is mosolyognak. De nem csak az idegenre, egymásra is! Az utcákon sokkal nagyobb a forgalom, mint Budapesten vagy Prágában, mégsem idegeskednek. Nem láttam egyetlenegy embert sem, aki a volán mögül az öklét rázta volna. Ott nincs tülkölés, ordibálás, mint nálunk. Ők figyelnek egymásra.

Fotó: Népszabadság – Sopronyi Gyula

– Ott a földi paradicsom?

– A tengernél. Kambodzsa és Thaiföld gyönyörű strandokat kínál. Sikerült annyira kikapcsolódnom, hogy bár itthon már közeledett a karácsony, egyszerűen nem volt kedvem hazajönni. Egyébként nagyon szeretek utazni. Talán azért is, mert túl későn vágtam neki a világnak. Már majdnem harmincéves voltam, amikor először mehettem külföldre. De így is boldog vagyok, mert ha például postai alkalmazott lennék, a tizedét sem láthattam volna annak, amit eddig láttam a világból.

– Sokat dolgozott tavaly?

– Három darabot rendeztem. Egyet otthon, kettőt külföldön. Prágában a Don Juant állítottam színpadra. Sajnos nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Szófiában viszont minden jól alakult. Előbb Ayckbourne Hol jártál tegnap este? című vígjátékát rendeztem meg, aztán a Képzelt beteget Moliére-től. Öt hét alatt hoztam létre két előadást.

Szabó G. László interjúja teljes terjedelmében itt található 

Fotók: Népszabadság – Sopronyi Gyula