Részlet az ismertetőből:
“A darab gondolati leírása előtt szeretném előrebocsátani, hogy a gondolatmenetem feltételezés. Nem meggyőződés, nem ítélet vagy bírálat, nem egy megoldás ajánlata. Nem a vallást propagáló, vagy ellene szóló állítás. Egy feltételezés, mely – jelen esetben – párhuzamokat és ellentmondásokat talált a Bibliával, mint egyfajta teremtéselmélettel, egyfajta törekvéssel a tökéletes életre, ennek megvalósíthatatlanságának okára, pozitív illetve negatív megítélés nélkül.
Ha feltételezzük, hogy testünk, szervezetünk elhasználódásának oka a szellemünkben keresendő, így feltételezhetjük azt is, hogy egy minden szempontból hibátlan szellem nem terheli a testet. Ennek megvalósításának lehetetlensége a személyben keresendő, vagy a kezdetektől öröklődik szülőről gyerekre, változik, alakul? S ha így visszajutunk az első szülőpárig, az ő első hibájukat örökítjük, alakítjuk tovább?”
Hiba volt-e a választás? A tudás választása. Az emberi létezés reális formáját választották-e? Vagy emberi szellemhez méltatlan cselekedet volt az embert ilyen választás elé állítani? Ha az utóbbi, akkor ebben a helyzetben viszont ki tökéletessége, illetve ki tökéletlensége feltételezhető? Ad-e lehetőséget a céltudatosságra, a gondolkodásra, a kommunikációra a halál utáni létezés teljes ismeretlensége? Vagy ez az egyetlen megélhető változat? Ez az információ-hiány jutalom, vagy lehetőség az ember alárendelésére, a kommunikáció megszüntetésére? Miért feltételezi egyáltalán az ember a halál után fogalmát?
Az Ősz című darab bemutatója február 25-én, szerda este lesz a Millenárison.
A stáblista:
Koreográfia, tánc: Fóti Zsófi
Tánc: Szalontay Tünde, Halász Anna, Oldal István
Díszlet, látvány: Bartos András,
Animáció, Zene: Fóti Lázár
Fény: Bánki Gabriella
Művészeti vezető: Csaba Enikő