 |
| Szigorúan ellenőrzött vonatok |
Ennek is be kellett következnie: a vékonydongájú, riadt tekintetű fiatalemberként megismert Jirí Menzel 2004. február 23-án töltötte be a 71. életévét. Őszintén reméljük, hogy ennek az életkornak az elérése nem jelent számára valamiféle nyugdíjba vonulást. Mi tagadás, önző ez a kívánság, az örökké új élményekre vágyó néző sóhaja, akinek egyébként vajmi kevés oka lehet a panaszra. Ha Menzel mostantól olyan édes semmittevéssel töltené napjait, mint a Szeszélyes nyár antihősei, akkor is elmondhatná /bár ilyesmit aligha mondana/, hogy gazdag és változatos életművet alkotott. Mielőtt megpróbálnánk filmrendezői pályafutását felvillantani, nyomatékosan le kell szögeznünk, hogy Menzelt akkor is az elmúlt 30-35 év cseh kultúrájának jeles személyiségei között kellene számon tartanunk, ha sosem áll a kamera mögé.
 |
| Sörgyári capricció |
A nagyvilágban inkább „csak” filmesként ismert muvész színházi rendezőként is ugyanolyan képességeket mutatott fel, mint a Szigorúan ellenőrzött vonatok és megannyi más remekmű alkotójaként. Szerencsésnek mondhatták magukat azok a prágai színházak – többek között a Semafor, a Na zábradlí és a Èinoherní klub –, amelyekben időnként darabot rendezett, a rá jellemző játékossággal és leleményességgel. A Èinoherní klubban annak idején – 1965-ben – ő állította színpadra Niccolo Machiavelli Mandragoráját: tizenegy évig folyamatosan műsoron volt. De ugyanúgy szerencsésnek mondhatták magukat azok a rendezők, akik Jirí Menzellel mint színésszel dolgoztak együtt: póztalan, pátosztól mentes, a bohócok művészi eszköztárát remekül kiaknázó színészi játéka mindenkor kivételes élményt jelentett: a Èinoherní klubban nagy sikerrel bemutatott O’Casey-darabban, a Nőtlen urak panziójában éppúgy, mint Vìra Chytilová Játék az almáért /Hra o jablko/ című remekében, a Juraj Herz rendezte Ferat-cég vámpírjában /Upír z Feratu/, saját filmjében, a Szeszélyes nyárban /Rozmarné léto/, vagy Simó Sándor legutóbbi, Franciska vasárnapjai című művében, hogy csak néhány jellemző példát említsünk.
 |
Menzel mindig szívesen hangoztatja a színházi munka és a színészkedés iránti vonzalmát, a filmrendezést ellenben fárasztó, sok nyűggel és bosszússággal járó mesterségként szokta jellemezni. Ez mit sem változtat azon a tényen, hogy hírnevét és tekintélyét elsősorban filmjeinek köszönheti. Pédául a világhírűvé lett pályakezdő alkotásnak, a Bohumil Hrabal műve nyomán forgatott Szigorúan ellenőrzött vonatok /Ostøe sledované vlaky/, amellyel huszonkilenc éves korában a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat is megkapta. Vagy a Vladislav Vanèura azonos című könyvéből született Szeszélyes nyárnak, mellyel bebízonyította hogy az író humora és poézise a filmvászonra is átmenthető. S természetesen a többi, Magyarországon is jól ismert és rendkívül népszerű műnek: így a csehszlovákiai sztálinizmust a szatíra eszközeivel felidéző, Pacsirták cérnaszálon /Skøivánci na niti/ című remeknek.
A film vetítése előtt a rendezővel, Jiri Menzellel Szabó G. László újságíró beszélget. Február 28-án, szombaton, 18 órakor. A belépés díjtalan.
Jirí Menzel életrajza
1933-ban, Prágában született cseh rendező, forgatókönyvíró és színész. Igen sokoldalú művész, hiszen filmjeivel szinte egyenrangúak színházi rendezései, színészként pedig saját munkái mellett kollégái, köztük magyar rendezők filmjeiben is gyakran feltűnik. Néhány éve tanít a londoni filmfőiskolán, 1990-ben pedig megpróbálkozott a Barrandov Stúdió vezetésével. Menzel a prágai Művészeti Főiskola filmművészeti szakán (FAMU) szerzett diplomát. Pályafutását 1965-ben két rövidfilmmel kezdte: Gyöngyök a mélyben, Baltazár úr halála, majd ezt egy krimiparódia követte Bűntény a leányiskolában címmel. Hrabalhoz tért vissza első nagyjátékfilmjében , az Oscar-díjas Szigorúan ellenőrzött vonatokban (1966). Milos, az ifjú forgalmista háborús hőstette mintegy mellesleg kíséri férfivá érésének folyamatát, s ezzel Menzelék teljesen új, mélyen emberi megvilágításba helyezik a sematikus filmek tucatjaiban lejáratott hősiesség fogalmát. Menzel filmjeinek többségét irodalmi mű nyomán készítette el. Szeszélyes nyár (1967) , Pacsirták cérnaszálon (1969), Sörgyári capricció (1980), Hóvirágünnep (1983), Vége a régi időknek (1989). Mestersége iránti nosztalgia hatja át a filmtörténet hőskorát megidéző Mesés férfiak kurblival (1978) című filmjét. 1991-ben Václav Havel Koldusopera című darabjának általa rendezett színpadi változatát vitte filmre.
