 |
A Passion forgatása közben |
– Mi késztette arra, hogy belefogjon a Passió forgatásába?
– Az elmúlt 10-12 évben érlelődött meg bennem a gondolat. Most már meglehetősen öreg fiú vagyok, de 12 évvel ezelőtt 35 voltam. Körülbelül ekkor kezdtem foglalkozni azokkal a gyökerekkel, amelyeken a hitem is alapul. Mindig is hittem Istenben, annak létezésében, és részben a neveltetésemnek is része volt a keresztény hit. A harmincas éveim közepén jártam, sodródtam, nem találtam a helyem a világban. Úgy éreztem, szükségem van valami többre, ha talpon akarok maradni. Érdeklődni kezdtem az Evangéliumok, az üdvtörténet és általában az egész Biblia iránt. Sokat olvastam, és idővel kezdtem a maga valóságában megidézni Jézus történetét, újraalkottam azt a gondolataimban, míg végül összeállt a kép és a történet értelmet nyert. Ezt akartam a mozivásznon is átadni.
– Annyi filmet készítettek már Krisztus életéről. Mit nyújthat számunkra egy újabb ilyen alkotás?
– Úgy gondolom, hogy a többi film nem volt képes ábrázolni a történet igazi erejét. Ön látta ezeket a filmeket? Vagy a történet pontatlan, vagy rossz a zene és a kosztüm. Az én filmem úgy mutatja be Jézus Krisztus szenvedését, ahogy az valójában történt. Olyan az egész, mintha visszautaznánk az időben, és az eseményeket pontosan a maguk valóságában tekintenénk meg.
– Miért olyan biztos abban, hogy az ön verziója olyan pontos?
– Kutatásokat végeztünk. Úgy mondom el a történetet, ahogy a Biblia mondja el. Azt gondolom, hogy a történet, ahogy valójában történt, önmagáért beszél. Az Újszövetség egy teljesen kész forgatókönyv, és ezt filmesítettük meg.
 |
A forgatás szünetében |
– Úgy tűnik, filmje eltér a megszokott Mel Gibson-produkcióktól. Az ön műfaja inkább az akció, a kaland és a szerelem. Miért döntött úgy, hogy vallási témájú filmet készít?
– Most is azt tettem, amit korábban is mindig: történetet mesélek. Úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy ezt olyan nyelven tegyük, ami a legmegfelelőbb erre, vagyis a film nyelvén. Szerintem a legjobb történetek hőstörténetek. Az emberek valami rajtuk túlit akarnak elérni és megragadni. E vágyuk részleges pótlására szolgál a heroizmus megélése, ami az önmagukon túli felé emeli szellemüket. Nincs fantasztikusabb hőstörténet, mint a Passió. De ez minden idők legjobb kalandtörténete is. És persze a legkiválóbb szerelmi történet is. Isten emberré válik, és az emberek megölik Istent. Mi ez, ha nem akció?
– Ön szerint kik nézik majd meg ezt a filmet?
– Szerintem mindenki. Az Evangéliumokból rengeteget merített a művészet, a kultúra, a különféle kormányok és királyságok, és általában a legtöbb ország. A világra többféle módon hatott, mint ahogy azt bárki is el tudná képzelni. A történelem kulcseseménye, ami felelős azért, amilyenek ma vagyunk. Hívőkre és nem hívőkre egyaránt hat a mai napig.
– Tehát a film nem csak keresztényeknek szól?
– Gandhi nagyszerűsége sem csak a keresztényeknek szól. Filmem mindenki számára készült, legyen szó akár hívőről, akár nem hívőről. Jézus Krisztus kétségtelenül minden idők egyik legfontosabb személye.
– Sokan antiszemitizmussal vádolják a filmet. Egyrészt mert az Evangéliumok univerzalizmusát hirdeti, amely sértheti a nem keresztényeket, másrészt, mert a zsidó vezetők szerepét Jézus halálában meglehetősen provokatív módon ábrázolja. Mi erről a véleménye?
– Jézus története nem a keresztények és a zsidók szembenállásáról szól. Ne felejtsük el, hogy Jézus maga is zsidó volt, akárcsak anyja vagy a tizenkét tanítvány. Persze az is igaz, hogy a Biblia azt mondja: “Eljött a sajátjaihoz, de sajátjai nem fogadák őt be.” Ez utóbbi tényt sem titkolhatjuk el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a múlt bűnei bármivel is rosszabbak voltak, mint a jelenéi. Krisztus fizette az árat mindnyájunk bűnéért. A jó és rossz közötti küzdelem, de a szeretet túláradó ereje is túlmutat a fajon és a kultúrán. A film a hitről, a reményről, a szeretetről és a megbocsátásról szól. Ezek olyan dolgok, amiket a világnak gyakrabban kéne gyakorolni, főleg az olyan zajos időkben, mint amilyen a miénk is. A film ebben akar segíteni, és senkit nem akar megsérteni.
– Mégis, esetleg egyesek azt gondolhatják, hogy rá akarja erőszakolni meggyőződését másokra is. Ez nem igaz?
– Nem én találtam ki ezt a történetet, bár hiszek benne. Ez valami olyasmi, ami először belül ragad meg, aztán a felszínre tör. Megpróbálom ezt minél jobban elmondani. Jobban, mint ahogy bárki is tette ezt előttem. Amikor valós eseményeket dolgozunk fel, a rendező felelőssége abban áll, hogy olyan pontosan ábrázolja az eseményeket, amilyen pontosan csak lehet. Az elfogulatlan emberek méltányolni fogják ezt a törekvést.
– Mi a véleménye az erőszakos jelenetekről? Nem fogják elrémiszteni az embereket?
– Néhányukat bizonyosan, de hát a dolgok a valóságban is így történtek. Egyébként indokolatlan erőszak nincs a filmben. Persze nem gondolom azt, hogy 12 éves kor alatt meg kéne nézni a filmet, ha csak nem érett gyerekről van szó. Úgy gondolom, megszoktuk azt, hogy kedves kis feszületeket látunk a falakon, miközben elfelejtjük azt, milyen valós történet kapcsolódik hozzájuk. Bár tudjuk azt, hogy Jézust megkorbácsolták, hogy cipelte a keresztet, hogy szegeket vertek a kéz és lábfejébe, de ritkán gondolunk arra, mit is jelent ez az eseménysor. Korábban magam sem ismertem fel, mit is foglal magában mindez. Nem ismertem fel, milyen súlya van ennek. Jézus megváltásunkért hozott szenvedése nem érintett meg igazán. Megérteni, min is ment keresztül, akár csak emberi léptékkel is, nem pusztán szánalmat, de a tartozás érzését is felébreszti: kárpótolni akarom a szörnyűségért, amit a keresztre feszítés rettenetében megélt.
– És mi lesz a nyelvi akadályokkal? A filmben két holt nyelven, latinul és arámiul beszélnek. Mi ennek az oka?
– Azt gondolom, a képi világ felülírja a nyelvi akadályokat. Legalábbis remélem. Caravaggio festményein sincsenek feliratok, az emberek mégis értik az üzenetét. A Diótörő balettjében sincsenek feliratok, a nézők mégis értik az üzenetét. Ahogy már említettem, arra törekszem, hogy a film a lehető legvalósághűbben ábrázolja Jézus történetét. Van valami megdöbbentő abban, ahogy a történetet nézve az eredeti nyelveket halljuk viszont. A valóság megjelenik, és fejbe vág. Ráadásul teljes erőből. Tudom, hogy csupán újrateremtünk egy már lezajlott történetet, de a lehető leghihetőbben kell megjelenítenünk egy valóban élt létező tapasztalatait. Úgy gondolom, e témával kapcsolatban bizonyos dolgok modern nyelven való kimondása nem produktív. Arra késztet, hogy automatikusan folytasd a következő sorát. Például amikor azt hallod, hogy “lenni vagy nem lenni”, ösztönösen folytatod magadban: “Ez itt a kérdés.” De ha azon a nyelven hallod a szavakat, ahogy abban az időben beszéltek, az valamiképpen meglep és megütköztet. Ezt láttam a munka során is. Az idegenség valahogy tisztaságot kölcsönöz a karaktereknek, azok játékának, a kamera mozgásának, az időzítésnek, mindennek. Hirtelen az egész nagyon világos lesz. Ezt éreztem a forgatás és a vágás során végig.
– E film után kevésbé fennkölt témákhoz tér vissza?
– Valóban megkönnyebbülés lesz valami olyat csinálni, ami kevésbé fajsúlyos. Óriási felelősség van egy ilyen munkában, nem lehet rövidre fogni a dolgokat, és ez nagyon fárasztó. Csak remélni tudom, hogy sikerül igazságot szolgáltatni a történetnek, bár azt is tudom, hogy nem szerezhetünk mindenkinek maradéktalan örömet. De nem is ez volt a célom.
(Az interjú Tábori Márton fordítása)
NÉZD MEG KÉPGALÉRIÁNKAT!
