Sokat bosszankodik rajta a morcos főváros, mit művelnek ezek az átkozott kölykök. Telerondítják, ami sokszor amúgy is ronda. Valójában ennél többről van szó: kifejezési és megjelenési formát keresnek fiatalok, akik külön divatot, saját zenei világot és nyelvet kreáltak maguknak. Az utcadíszítés során előfordul, hogy magányosan fújkálnak, festegetnek, ragasztgatnak, az utálkozó társadalommal szemben azonban mindenképp összetartoznak.
A műfajt – ahogy művelőit , nem könnyű behatárolni. Beletartozik minden, ami az utcát színesíti. Technikai korlátok sincsenek: jöhet az ecset és az aeroszol, a stencil, a szitanyomat, a sokszorosított grafika és szinte bármi, ameddig a fantázia ellát. Vannak az utca embere számára is érthető – akár politikai, akár kultúrtörténeti -, üzenetek, és vannak a kizárólag bennfentesek által dekódolható betűszavak, alakzathalmazok. Van, aki freskó jellegű, monumentális remekléseket készít valami lehetetlen helyen egyensúlyozva, van, aki csak névjegyét hagyja maga után. Saját világukban üzengetnek egymásnak, néha pedig megy a harc rangért, helyért.
Pedig amit ők művészetnek élnek meg, az hivatalosan rongálás.
A nem kívánatos helyek lefújása szabálysértést jelent, ha tetemes a kár, járhat érte elzárás is. Ezért aztán bármennyire tele a város műveikkel, a munkafolyamat közben a legritkábban látni őket. Ez egy ilyen műfaj. (A virágzó bűnözésnek köszönhetően azért a szépérzékű hatóságnak nem sok energiája marad rájuk.)
Az alkotás mellett mindenképp fontos elem az illegalitás. A graffittis – ha kell – festéket újít, azaz eltulajdonít, és az is benne van a pakliban, hogy felületvarázslás közben a fél szeme mindig a szervek közeledését lesi. Jó, ha a művész gyorsan tud futni.
Május 11-én, este nyolc órától a Radio Cafén izgalmas, érdekes beszélgetést hallhatsz arról, hogyan keletkezik a graffiti, kik készítik és miért. A meghívott vendégek maguk is utcai művészek. A műsorvezető: Soma és a Nők Lapja Cafe szerkesztője: Való Gábor.