És persze nem szatírok, vén kéjencek, alkoholisták és félrecsúszott egzisztenciák, álmatlanságban szenvedő tanárok, kiugrott papok gyűjtője egy éjjeli lokál. A könyvre támaszkodva mondom, hogy az éjjeli bárok közönsége az az átlagember, aki most is ott ül veletek szemben az irodában, az oldalra fésült hajú, inges fiú, ő lesz az. Megvan?
Őrültek persze mindenütt vannak, még a parlamentben is, miért ne lennének egy kocsmában, ezért tartják a nagytestű, kopasz munkavállalókat. A kidobókról jut eszembe, hogy sajnos a nagy kérdésre, hogy milyen kapcsolatban vannak ezek a közületek az alvilággal, nem érkezik válasz a könyvből. Pedig kíváncsi lettem volna rá, vajon bankok, kaszinók mosatnak-e pénzt az éjszaki nimfákkal.
Dusza Erika: Nem 1 leányálom |
De mire költenek, plasztikára, ruhákra, jó kocsira van olyan egyáltalán? Bejárják a világot, fürdenek a földgolyó minden tengerében, de csak akkor boldogok, amikor elmesélik. És már a pénz sem a régi, halódik az üzlet, talán ennek is az internet az oka. Mégsem hagyják abba. Kéne egy rendes életcél, a pénzkeresés önmagában nem elég. Mert mindenkinek kell a sikerélmény, de az nem sikerélmény, hogy férfiaknak csorog a nyála.
A világ persze szemfényvesztő: minden pénzét leteríti a lányok lába elé, majd megveti őket. És hogy van-e magánélet? Magányos élet van inkább, színpadi magány.