 |
Mi az a Europe?
Joey Tempest a Europe frontembere 79-ben kezdett zenélni. Ekkor alapította első bandáját “Force“ néven, s már akkor is társa volt bizonyos John Norum nevű személy Egy demót dobtak össze, majd 80-ban csatlakozott egy későbbi oszlopos tag, John Leven. 82-ben megjelent a már Europe-ra keresztelt zenekar első LP-je, azonos néven. Japán már ekkor felfedezte magának a bandát, itt 83-ban már nagy csarnokokban játszottak, s kiadták a Wings of Tomorrow című második albumukat. Ekkor csatlakozott az együtteshez a későbbi dobos, Ian Haugland. A következő évek turnézással ill. a nagy alkotás készítésével teltek, bár azt egyikük sem hitte volna, hogy a Final Countdown ekkora áttörést hoz majd a zenekar életében. 88-ban jöttek ki az “Out of This World” névre keresztelt albummal, amely eladási szempontból elmaradt a Final albumtól, de már egy sokkal érettebb zenekart mutatott, akik megfelelően ötvözték a lírikus és a beindulósabb témákat. Az album slágereihez pedig gyönyörű színvilágú, a nóták hangulatával maximálisan összhangban lévő videoclipek készültek (pl. Cherokee), ami abban az időben még ritka volt. Újabb hosszabb turné, melynek keretében Budapestre is ellátogattak, ahol 89-ben a BS-ben 15.000-en szorongtak, nézőcsúcsot állítván fel. 91-ben a banda még drasztikusabban visszavett a könnyen emészthető slágertémákból, s megjelentette a Prisoners in Paradise című 5. Europe albumot. Ez már inkább tekinthető egyfajta konceptalbumnak, melyet min. 10-szer fejhallgatóval érdemes meghallgatni, s utána még minden újabb meghallgatásnál tartogat meglepetéseket. Kétségtelen: zeneieleg ez a Europe zenekar mestermunkája, elsősorban vájtfülűeknek ajánlott, akiknek a mindennapi rádióadók szolgáltatják a napi zenei betevőt, jobb ha nem is próbálkoznak vele
Sziasztok, Budapest!
E rövid bevezető után lássuk, milyen volt a koncert, és hogyan változott a szépnevű zenekar hangzásvilága és megjelenése. A koncertnek az eső miatt a csordultig telt Pecsa belső terme adott megfelelő színteret. A csapat a hajdani csillogó-villogó színpadképet elhagyván, most egy sötét háttérben égszínkékes-halványlilás Europe fénylogó előtt pattant deszkákra, rögtön egy korai slágerrel (Seven doors hotel), melyet kitörő lelkesedéssel és lelkes csápolással fogadott a publikum. “Sziasztok, Budapest! Jó látni benneteket!” – kiáltotta üdvözlésként a Europe énekese, Joey Tempest, majd a zenekar belecsapott a húrokba. A banda mindegyik tagja feketében lépett színpadra, s a hajak félhosszúra voltak levágva. Ez alól kivételt csak a dobos jelentett, aki momentán tar kopasz… A fénycucc sem volt túllihegve, s egyéb díszítő elem (pl. konfetti, tűzeső, lufik, füst) sem volt, csak egy érett banda, érett zenével, profi hangtechnikával, nemcsak a nagy slágerekkel, de a régi vehemenciával! Az ismert slágerek mellett egy új dal is elhangzott az ősszel megjelenő Start from the Dark című nagylemezről. A várakozásoknak megfelelően messze nem volt több hölgy mint férfi látogató: az átlagéletkor 25-35 között volt, bár feldeztünk egy-két családos apukát, anyukát is.
Sajnos a fiúk 1 óra 20 perc után eltűntek, majd még egy negyedórára visszajöttek a ráadásblokkal (Cherokee, Ready or Not, The Final Countdawn) mely utóbbit viszont falrepesztő ovációval fogadta a közönség! Olyannyira, hogy a zenekar percekig tartó vastaps közepett tudta csak elhagyni a színpadot.
A koncerten több neves rockzenész is tiszteletét tette, közülük a Hooligans együttes gitárosa, Tóth Tibor vállalkozott egy rövid értékelésre: “Nagyon régen láttam már ennyire profi kiállású bulit Magyarországon, pedig voltam nemrég a Judas Priesten is. Bár meg kell, hogy mondjam veszélyesek az ilyen visszatérések, hiszen talán 1,5-2 éve láttam az E-klubban a Dokken zenekart, ahol akkoriban a Europe gitáros John Norum pengetett, s egyáltalán nem győztek meg. Ahhoz képest a mai buli maximumon pörgött! Le a kalappal a zenészek előtt!
