Hínárkommandó – EFOTT 2004, Fonyód

Az EFOTT elnevezés – hogy az elejéről kezdjem a történetet, és némi nosztalgiázást is belevigyek – az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója nevű rendezvényt takarja, amely úgy harminc éve létezik.

Emlékszem, pár éve, amikor azon siránkoztam, hogy az EFOTT bizony nekem eddig kimaradt, azzal vigasztalt egyik kedves zenész ismerősöm, hogy egyet se búsuljak, mivel tökugyanolyan, mint a többi hasonló fesztivál. Ezt mondjuk aláírom. Évtizedes múlt ide vagy oda, az egyetlen, lényegesnek nem nevezhető, ellenben feltűnő különbséget abban láttam, hogy az egy négyzetméterre eső HÖK-ös buzgómócsingok száma itt a legmagasabb. Ha már rövidítés, akkor illik megmagyarázni: HÖK = Hallgatói Önkormányzat, bár a Méhecske feliratú stagepassal a nyakukban kolbászoló egyedek feladata jórészt kimerült a karszalagok ellenőrzésében. Ez nyilván frusztrálta szegényeket, mert a belépéskor egy ötvenkilós HÖK-leányzónak álcázott kung-fu bajnok úgy rángatta meg a karomat a szalagnál fogva, hogy az ízületeim zokogva tiltakoztak, mindezt pedig megkoronázta a “Ha túl laza a karszalagod, kizavarnak!” fenyegetéssel. Isten látja lelkem, remélem, hogy a hölgy nem óvónőképzős volt, mert ha igen, akkor sötét napok virradnak az eljövendő generációra.

Az idei EFOTT vízparti megrendezése kimondottan életképes ötlet volt. Persze Fonyódon sem ment zökkenőmentesen az élet, ahogy azt már idén megszoktuk; ezúttal is elmaradt az aktuális főzenekar, a Danzig koncertje, akik állítólag az indulás előtti órákban küldték a “betegség miatt mégse”-faxot a szervezőknek. Nagy kár értük, főleg annak a ténynek az ismeretében, hogy a fesztivál ez okból kifolyólag izgalmasságilag hozta egy kereskedelmi tévéadó átlagos hétköznapját. Az obligát Don “The Dragon” Wilson filmek megfelelője itt a Tankcsapda volt, akiket gyorsan beraktak a Danzig helyére. Koncert-ügyben tehát elég sovány volt a felhozatal, egyedül a Fish! akcióját néztem végig, akiket már elég régóta kedvelek, mert jók. Mindenféle részletes fejtegetést mellőzve: a Fish! abszolút hallgatóbarát, vállalható, friss és fiatalos rockzenét játszik. Normálisabb országokban még a csapból is hasonlók folynak, itt viszont voltak vagy harmincan az egész sátorban, ami reprezentálja a magyar zenehallgatók bányászbéka alfelének magasságában leledző színvonalát. Pláne annak fényében, hogy este, az Ossian koncerten több százan énekelték azokat az

avétos metálhimnuszokat, amelyek jobb érzésű embernél már az ízlés-szempontból kritikus kamaszkori időszakban is cikinek számítanak. 

A pénteki nap a Fish! után meglehetősen eseménytelenül telt. Még kóvályogtunk egy sort, útba ejtve a Rock/Blues színpadot (ahova bármikor mentünk, ugyanabból a tíz főből állt a közönség, a többiek biztos túráztak), aztán irány haza.

Szerencse, hogy az EFOTT minden évben máshol kerül megrendezésre, mert a Balatonszárszón beburkolt gyros bizonyította azt, hogy a Balaton-parti vendéglátás – minél kisebb adagot minél több pénzért – a nyolcvanas évek legvége óta sem változott.