Ripley és a maffiózók

A héten ismét a videotékákat támadtam meg – offenzímámat kettős indok motiválta, nevezetesen egy férfi és egy nő. A férfit nem kell bemutatni: John Malkovich, a színészlegenda, kinek léte még egy játékfilm megszületését (John Malkovich menet) is inspirálta, a hölgy pedig a krimiirodalom nagyasszonya, Patricia Highsmith, akinek leghíresebb hősét, Tom Ripley-t olyan színészek keltették már életre a vásznon, mint Alain Delon, Dennis Hopper, Matt Damon és most John Malkovich.

A Ripley-filmek között ez a tékákban frissen megjelenő darab sajnos a gyengébbek közé tartozik – a szuperintelligens pszichopata, az érzelmek, gátlások és félelmek nélkül élő bűnöző főhős most a műkereskedelembe és olyan, számára atavisztikusnak vélt emberi gyarlóságokba kóstol bele, mint a barátság és a szolidaritás.

A főhadiszállását Itáliába áttett Ripley-t nem ajánlatos kritizálni, különösen kifinomult ízlését és stílusát nem – a szomszéd, a halálos betegségben szenvedő olasz képkeretező mégis megteszi ezt, és ezzel igazi lavinát indít el. Ripley-nk a maga sajátos módján áll bosszút: egyik alvilági barátját kéri fel arra, győzze meg a férfit, kövessen el jó pénzért egy bérgyilkosságot, mondván, neki már úgyis mindegy, lévén hónapjai vannak hátra, a családjának viszont tette biztos jövőt biztosítana.






Az események azonban abszurd fordulatot vesznek – hősünk nem számol azzal, hogy a lelkiismeret csírája még benne is él, és hogy amatőr szomszédja közben vérprofivá válik, hullák és bosszúért lihegő maffiózók sora jelzi az útját Berlintől Nápolyig.





A film igazi erőssége az a morbid, fanyar humor és unott egykedvűség, mellyel John Malkovich a krimiirodalom egyik legnépszerűbb figuráját életre kelti – aki kedveli a színészt és kíváncsi arra, hogy adott filmben mit remekelt, ezt a mozit is élvezni fogja. Akit azonban egy izgalmas, gondűző krimi ígérete hajt el a tékába, valószínűleg csalódni fog – a Ripley és a maffiózók című mozi a Patricia Highsmith-feldolgozások közül nem valószínű, hogy a klasszikus darabok közé vonul majd be – megtette ezt már helyette az Alfred Hitchcock rendezte Idegenek a vonaton vagy Claude Chabrol filmje, A bagoly kiáltása, ráadásul ennek az olaszországi történetnek is létezik egy jóval sikerültebb adaptációja Wim Wenders rendezésében, Az amerikai barát című film.

Rozi étvágya a film alatt: