A történet szerint Julianne-nek pár évvel ezelőtt repülőgép-szerencsétlenségben meghalt a kisfia. A traumát azóta is képtelen feldolgozni, bár férje (a néhai Green doki a Vészhelyzetből, alias Anthony Edwards) és megértő pszichiátere (Gary Sinise) mindent megtesznek ennek érdekében.
Az emlékképek azonban csak nem hagyják hősnőnket nyugodni, fel-feltörnek a tudattalanjából, tovább keserítve az életét. Egy szép napon Julianne-t újabb megrázkódtatás éri, a családi albumból eltűnnek a kisfia képei, ráadásul hites ura az agyturkásszal karöltve azt állítja: végre gyógyulni kezdett, a valóságot látja, gyereke sosem volt, kitalálta az egészet, mert nem tudta feldolgozni azon tényt, hogy pár évvel ezelőtt elvetélt, és hogy sosem lehet többet babája.
A film ezt követően a volt-e Julianne-nek kisfia vagy nem? kérdéskört járja körül meglehetős részletességgel. A kétségbeesett nő előbb a könyvtárakat célozza meg, hátha talál valami utalást a balesetre, majd az alkoholizáló ex-baseballjátékost (Dominic West) kezdi zaklatni, mondván: neki is volt egy lánya, aki a halott kisfiú barátja volt, együtt szálltak fel a repülőgépre, ami később lezuhant, és amiről egy sort sem írtak a lapok.
Hőseink, miközben egyszerre üldözi őket a helyi rendőrség, az FBI, és egy fura pasi, akire hiába lövöldöznek, nem fogja a golyó, meneküléssel egybekötött nyomozásba kezdenek: mi és ki állhat a szövevényes ügy hátterében?
A Felejtés c. alkotást legfőképpen az X-akták sorozat rajongóinak ajánlom, közülük is elsősorban azoknak, akik a mutánsos és a sorozatgyilkosos részeknél a nagy globális összeesküvős epizódokat jobban kedvelik. Ők egészen biztosan nem fognak csalódni.
A többiek viszont nyugodt szívvel megfeledkezhetnek a filmről.
Rozi étvágya a film alatt:
Fotók: http://www.sonypictures.com