Dodók földjén
Az első európai turisták a portugálok voltak, de röviddel később megérkeztek a hollandok is, és ma már vitathatatlan, hogy a sziget történelmére ők gyakorolták a nagyobb hatást. Első körben egyik tengerészükről, Orániai Móric hercegről elnevezték a szigetet, második körben pedig kiirtották a kissé bután hangzó “dodó” nevezetű ősmadarat.
A dodó egy, a pulykánál is rondább madár volt, amely 25 kilós súlya miatt sohasem szállt az óceáni szellők szárnyán. A bennszülöttek nem sokat törődtek a dodókkal, a gyarmatosítók viszont igen: előszeretettel készítettek belőlük vacsorát – már amíg el nem fogytak.
A szigeten remek éghajlat uralkodik, az óceánban viszonylag nagy távokat lehet leúszni anélkül, hogy összepacsiznánk a szomszéddal, a fehér homok rendületlenül melegít és vakít, a pálmafák pedig állandó hajlongással köszöntenek bennünket minden reggel.
Királyok, hinduk, vulkánok
Aki idejön, királyként élhet és pihenhet. A főszezon januártól áprilisig tart, ilyenkor bomlaszt a legnagyobb hőség. Egyébként a hőmérséklet kellemesen meleg, és az eső sem veri el a port minden percben. A sziget uralkodó színe a zöld: ligetek, erdősávok babonáznak minket, de ha az utazó esszenciájában akarja élvezi a sokszínűséget, akkor a Seewoosagur Ramgoolam botanikus kertbe kell ellátogatnia. Nem lesz könnyű helyzetben, mert a kimondhatatlan nevű kert egy kimondhatatlan nevű falu mellett dicsekszik a sziget flórájával. Bökjünk a térképre, ha útbaigazítást akarunk kapni.
Akit megrémít a vulkanikus jelző, az most ugorjon, de a szigetet egy vulkán dobta napvilágra, ráadásul jelenleg is több tűzhányó éli ott a mindennapjait. Különösebb felhajtás nélkül, mivel mindegyik az alvó kategóriába tartozik.
Városfalak között
Egyáltalán nem mondható el ugyanez Port Louis-ról, az ország fővárosáról. A sziget északnyugati részén fekvő város a sziget központja. Érdemes korán felébredni, nehogy lemaradjunk a piacokról, a nyüzsgésről, az egzotikus gyümölcsök illatáról, a fűszerek szemkápráztató színeiről, a sárga és piros zöldségekről, a szélesre húzott mosolyokról és az ezernyi formájú, szegletű kofai arcvonásokról.
A hétköznapi valóság mellett azonban Port Louis nem mindennapi látványosságokkal is bír. Érdemes meglátogatni a Postamúzeumot, amely egyedülálló bélyeggyűjteménnyel rendelkezik, a Jummah mecsetet, az Adelaide erődöt, és ha valaki zarándokolni akar, azt is megteheti: Pére Laval sírjánál rengeteg utazóval találkozhat majd, akik szintén tisztelegni kívánnak az elhunyt emléke előtt.
Degesz
A sokat tapasztalt turisták szerint Mauritiust ajándék-bevásárlási szándékkal is becserkészhetjük, mivel szinte mindenhol igényes és kitűnő minőségű ajándéktárgyakat akarnak ránk sózni. Természetesen azokat vegyük előre a karácsonyi listánkon, akik szeretik kagylóremekművekkel kirakni a fürdőszobát, akik módfelett vonzódnak az egzotikus kütyükhöz, illetve akik előszeretettel járnak bőrkabátban, bőrnadrágban.
Aztán a degesz után lehet nyomni a szörföt, de csak lassan és ügyesen, hogy a búvárok, mélytengeri horgászok, napfürdőzők elismerően csettintsenek, ne pedig kőkori lándzsák után kapkodjanak ijedtükben teljesítményünk láttán.