A dolog úgy áll, hogy egyik csoportba sem tartozom. Vagyishogy éppenséggel elkezdtem olvasni Dan Brown könyvét, de nem fejeztem be. Vagyis ott topogok a közepetáján és nem azért, egyáltalán nem azért, mert nem érdekel, csak most pihenőre fogtam. Barátaim, akik olvasták, rekord időkről számoltak be. “Nem lehet letenni még porszívózás közben sem.” “A szakácskönyv mellett olvastam a konyhában.” “A villamoson továbbmentem két megállót.” A vaskos kötetre maximum két napot adtak, de abban már benne volt néhány album átlapozása, Leonardo életrajz, a Szent Grál-legenda, és valamelyik kódfejtő könyv is.
Statisztikailag a Nők Lapja Cafe szerkesztősége már szerényebb részvételt mutat. Aprócska közvéleménykutatásom azt mutatja, hogy mindössze harminc százalékos a könyv olvasása. Viszont mindenki, de mindenki hallott róla, és olyan sincsen, aki ne akarná előbb vagy utóbb elolvasni. A miértekre különféle válaszok születtek. Da Vinci és a titokzatosság vezet, ezért kíváncsiak legtöbben a sikerkönyvre. Többen azért kíváncsiak már rá, mert akkora a felhajtás, hogy már kifúrja az oldalukat, hogy mire ez a nagy csinnadratta. Van, aki a mű tudományosnak szánt téziseit egy másik regénnyel szeretné összevetni, sőt, azt a választ is kaptam, hogy a könyv immáron a “kötelezők” közé került, úgyhogy muszáj elolvasni.
 |
Ha már a “kódláz” ide is bekacskaringózott közénk, hát beszélgetünk is eleget a könyvről. Egy dologban azok, akik olvasták, nagyon egyetértenek. Abban, hogy akármi is volt a szándéka Dan Brownnak, a Da Vinci kód női könyv. Meglepő? Aki olvasta, annak nem. Hiszen éppen erről beszél hosszasan nem is egyszer a könyvbéli professzor, Robert Langdon: arról, hogy az ősi istennőkultusz védelmére szövetkeztek a Szent Grál őrzői, akik között ott volt maga Leonardo mester is…
A többiért érdemes belelapozni a könyvbe…
