Douglas könyvéről sokan mondták, hogy nyelvi bravúrjainak köszönhetően lényegében megfilmesíthetetlen, kizárólag olvasásra szánt darab. A videoklipek gyártásától indult Jennings azonban könnyedén megoldotta a problémát, méghozzá igencsak pofátlanul, ám annál frappánsabban: narrátort használt, a kötet a filmben pedig animációs betétek formájában jelenik meg, melynek egyes passzusai mintegy az eseményekre reflektálnak, és fennen hirdetik az igét, a mű leghíresebb sorát: Ne ess pánikba!
Amikor a történet fonalát felvesszük, hősünk, Arthur (Martin Freeman) házát éppen lebontani készül egy nagyvállalat, hogy bekötőutat építsen a helyére, és ugyanez a sajnálatos vég vár a galaxisban a Földre is, melyet szanálásra ítélt az űrtanács.
Jennings nem félt a főszerepeket viszonylag ismeretlen színészekre osztani (Martin Freeman, Mos Def és a Trilliant alakító Zooey Deschanel), és láss csodát, ez semmit sem vont le a mozi élvezeti értékéből. Hőseink sztárgázsi nélkül is meggyőzően keresik az élet nagy kérdéseire adott válaszokat, melyek mindegyike amolyan Monthy Python-féle abszurd humorú megnyilatkozás, hogy csak az egyik kedvenc részemet idézzem: az élet értelme az istenként imádott szuperintelligens számítógép szerint: 42.
Ilyen és hasonló agyament poénokkal van teli a látványos mozi nem vagyok hát meggyőződve róla, hogy mindenki élvezni fogja , az egy-két üresjárattól eltekintve nekem azonban kellemes meglepetést okozott.
Rozi étvágya a film alatt: