Szabadidő

Melinda és Melinda

A miliõ és a szereplõk ismerõsek: a rendezõ imádott New Yorkja és a bõbeszédû entellektüelek, akik azonban a maguk szószátyár, filozofálgató módján még mindig bírnak egy filmidõnyi poénnal, képesek lekötni a nézõ figyelmét.




Woody Allen újra a régi. Legújabb vígjátékát szerénységem végigvihorászta – a Melinda és Melinda méltó a mester régi nagy filmklasszikusaihoz.

Woody ugyan nem tűnik fel a moziban, de a szelleme minden egyes kockán ott kísért: a párkapcsolatok útvesztőjében eltévedt hősök legalább olyan ellenállhatatlan alapossággal ideologizálják meg, hogy mit miért (nem) cselekszenek, mint tette egykor ő maga.

A történet igazi posztmodern mese: egy művészeti vitával veszi kezdetét, ahol a két író, a dráma és a komédia mesterei azon vitatkoznak össze, hogy melyikük műfaja a hitelesebb. Hogy igazukat bizonyítsák, ugyanazt a kiindulópontot választják rögtönzött történetükhöz: a kellemesen induló baráti vacsorát hirtelen egy csengőhang szakítja félbe, a képzeletbeli társaságba beállít a kissé zaklatott, rég nem látott Melinda (Radha Mitchell).

A két történetet ettől a ponttól kezdve párhuzamosan láthatjuk, mint egykor A nő kétszer című moziban – Melinda mindkét esetben új életet kezdő elhagyott feleségként jelenik meg, aki felbukkanásával barátai sorsát kutyulja teljességgel össze, és átrendezi a férjek, feleségek, szeretők között kialakult viszonyokat.






Woody Allen filmjének elsőszámú tanulsága, hogy a komédiában, legyen az bármennyire szórakoztató, ott lapul mélyen a tragédia, és még a dráma is rejt magában ironikus, szatirikus elemeket. A zátonyra futott házasságát könnyes szemmel elemezgető Melinda sanyarú sorsa egy ponton túl már annyira irreális, hogy mosolyt csal az arcunkra, és bármennyire is viccesnek találjuk elsőre a féltékenykedő férj kínos helyzetét, megérezzük a mélyén lappangó emberi tragédiát.





A Melinda és Melinda görbe tükröt tart a New York-i értelmiségi és művész-elit elé is – a feminista filmrendező, az állás nélküli színész, a zeneszerző, az ügyvéd éppúgy megkapja a magáét, mint tengődő főszereplőnk. Hogy némi kritikával is illessük a filmet, megjegyzendő, hogy nem mindig egyértelmű, hogy a két történet közül éppen melyiket látjuk, az események azonban olyan sodró lendülettel követik egymást, hogy mindezen könnyedén felül emelkedhetünk.
Allen új vígjátéka rajongóinak igazi csemege, de azok is jól járnak vele, akik egyszerűen csak egy búfelejtő órára vágynak.

Rozi étvágya a film alatt:






 


 
 
A film hivatalos honlapja »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top