 |
| Playa de las Americas |
A Kanári-szigetek – nem a kanárimadárról, hanem egy nagytestű, már kihalt kutyáról (latinul cane-ról) kapta a nevét – hét nagy és hat kisebb szigetből álló csoport az Atlanti-óceánban. A szigetcsoport közigazgatásilag Spanyolországhoz, földrajzilag viszont Afrikához tartozik. Valamennyi sziget vulkánikus eredetű, ezért a tengerpartokat fekete homok borítja. Az idegenforgalom fellendítése miatt egyes partszakaszokra a Szaharából hozattak aranysárga homokot. Playa de las Americas erős hullámzástól védett öbleiben egész évben kellemes a
 |
Autóval, busszal
Ha itt járunk, ne csak strandolással töltsük az időnket, hanem fedezzük fel ezt a földi paradicsomot: a banánültetvények végtelen sokaságát, a különleges színeket és embereket, a csillogó óceánt, a színes vagy vakítóan fehér házakat (itt egyébként még a gaz is egzotikus). Ehhez persze szükségünk lesz valamilyen közlekedési eszközre is –
 |
Apró varázslatok
Tenerifén minden a turistákról szól, a legtöbb épület nagyon új és folyamatosan épül. A sziget központjában, Santa Cruzban is kevés a régi ház, viszont azok gyönyörűek, és a kalózok régi
 |
| Santa Cruz |
 |
| La Orotava |
A Barraneo del Infierno (Pokol Kanyon) az útikönyv szerint kopár sziklaszurdok. A kanyon bejárata Adejeben van, és érdemes korán érkezni, mert csak korlátozott számú látogatót engednek be egy nap. Minden híreszteléssel ellentétben a növényzet nem hogy kopárabb lenne, hanem egyre bujább. Elképesztő formájú sziklaóriások között vezet az ösvény, kanyarog a folyó, és a kanyon végén két hatalmas vízesésnél lehet erőt gyűjteni a visszaútra.
 |
| Pico del Teide |
Felhők között
A Kanári-szigetek és egész Spanyolország legmagasabb pontja a 3718 méteres Pico del Teide. A sziget minden pontjáról látható, a téli hónapokban pedig hó borítja. A parttól távolodva zöld kertek, kaktuszligetek és különféle pozsgások, illatos fenyvesek között vezet a kanyargós út – ez már a Teide Nemzeti Park. A kopár tájon végtelen és különleges alakú lávamezőket láthatunk a vöröstől a bézsen át a barnáig. Ha kamaszkorunk western filmjeiből ismerős a táj, nem tévedünk, sok filmet forgattak itt.
Szerdán Santa Cruzba mentünk, megkerestük a Calle Emilio Calzadillat és ott az 5. számú házat. Felmentünk a 4. emeletre, majd gyorsan kerítettünk egy másolatot az útlevelünkről, és engedélyt szereztünk a Teide megmászására. Csütörtökön pedig fel is másztunk a csúcsára. Először megijedtem a hósipkától, de edzőcipőben és farmerben is könnyedén megmásztam az lépcsőket.
|
A csúcs meghódításához nem szükséges speciális ismeret, kialakított gyalogúton, lépcsőkön járhatunk, sőt a havas zónát is járhatóra tisztítják. Amíg a strandokon 25-28ºC-os melegben fürdőzhetünk, a hegyen hűvösebb és ritkább levegő fogad minket, ezért mindenképpen vigyünk magunkkal egy meleg pulóvert.
A hegy tetején sárgás, kénes füst terjeng, de a kicsit szúrós szag sem csorbítja a nagyszerű látványt: felhők között járunk, és nehéz eldönteni, hogy az óceánban vagy a felhők között úsznak a szomszédos szigetek, El Hierro és La Gomera.
A kikötő kőpárkányán üldögéltem. Két gitáros flamenkót játszott. Az acélkék víz mögött jól látszott Tenerife és a fehér csúcsú Teide. Alattam az óceán morajlott, és hullámok rohamozták a partot. Egyik percről a másikra érkezett egy esőfelhő, és esőpermet hullott mindenre.
Tenerifén kívül a Kanári-szigetek népszerű nyaralóhelye még Grand Canaria, viszont sokkal kedvesebb és egzotikusabb La Gomera. A gyakori esők miatt hihetetlen zöldben pompázik az egész sziget, illetve igazi kuriózum az Erika-erdő.
A teraszos földeken egymást érik a banánültetvények, bár az EU-szabványnak nem felel meg az apró, de nagyon ízletes banán. Mivel a sziget felszínét hegyek és mély völgyek szabdalják, a helyi pásztorok kommunikációra a silbót, a füttynyelvet használják. A helyiek állítása szerint mindenki érti, és a lakosság 25-30%-a “beszéli”, illetve fütyüli is a “nyelvet”.
Fotók: Myreille
